Emma Healey: Elizabeth eltűnt című regénye egy nem mindennapi krimi, már amennyiben egy idős hölgy jelenlegi állapotában történő örökös nyomozását annak lehet nevezni. A nagyon kreatív téma- és szereplőválasztás egy igazán izgalmas történetet tár elénk - több szálon, természetesen óriási csavarral a végén. Tartsatok velem és ismerjétek meg Maudot, a barátnőjét, Elizabethet és a nővérét Sukeyt - ez utóbbi kettőben a közös pont az, hogy mindketten eltűntek. Vajon mi történhetett?

Emma Healey életéről nem bővelkedtem információkban, de amit találtam, azt megosztom veletek. 1985-ben Londonban született brit írónő, aki már négyéves korában történeteket adott elő, nyolcévesen tudta, hogy író lesz, de ezen álma csak a húszas évei elején vált valóra. Alapképzését Londonban, mesterképzését pedig a Kelet-Angliai Egyetemen szerezte meg kreatív írásból. 2014-ben jelent meg első regénye, az általam is ismertetett Elizabeth eltűnt - és ami olyan keresett könyve lett, hogy szinte seperc alatt milliók kezdtek rajongani érte. És haza is vihette érte  a Costa Book-díjat a legjobb első regény kategóriában és a Betty Trask Irodalmi Díjat is. 2018-ban megjelent második regénye is, de azzal nem ért el ekkora sikereket. 

A történet főhőse nem más, mint egy néni, Maud, aki a hetvenes évei végén, nyolcvanas évei elején jár, és sajnos, korából fakadóan folyamatosan veszíti el az emlékeit és a kapcsolatát a világgal. Az egyik legrosszabb dolog ez, ami egy emberrel megtörténhet, hogy a hétköznapi feladatait, a szerettei nevét, a tárgyak és cselekedetek megnevezéseit egyszerűen elfelejti. Hogy hova indult és miért... Nos, Maud ebben a cipőben jár, és egy esős, barátnője házában eltöltött este után arra eszmél, hogy a barátnője, az egyetlen, aki szeretettel és barátsággal fordult feléje, eltűnt. Mivel Maudhoz napi több gondozónő és a lánya is jár, és tényleg mindent elfelejt (azt is, hogy ne egyen annyit vagy az elkészített teákat igya meg) kis cetlikre jegyzi fel a teendőit, aktuális dolgait. Mivel ezek a kis emlékeztetők folyamatosan emlékeztetik barátnője eltűnésére (hiába felejti el őket nem sokkal később) ez az eset fájdalmas gyerekkori élményeket ébreszt fel benne. Merthogy Maud családja komoly tragédiát élt át a II. Világháború vége után, méghozzá szeretett, kedves, jólelkű és tehetséges nővére, Sukey, teljesen váratlanul eltűnik. Ez a megoldatlan rejtély a nő egész életét végigkíséri, és mivel az az időszak az, amelyre hiánytalanul emlékszik, minden jelenkori esemény mellé kapunk egy-egy ízelítőt a múltból. Maudnak persze fogalma sincs, hogy miért haragszik rá és viselkedik vele gorombán szeretett barátnője fia, és miért nem tulajdonít nagy jelentőséget a másik eltűnt idős hölgynek és a kipakolt háznak a lánya, merthogy mindig csak azzal szembesül, hogy Elizabeth eltűnt, és az nem szerepel a cetliken, hogy mi is van vele valójában. Nagyon érdekes és szívszorító ez a két párhuzamos esemény, tényleg feldolgozhatatlan veszteség egy család számára egy eltűnt családtag, még akkor is, ha már férjnél volt. Természetesen Sukey esetében Maudon kívül mindenki a férjet gyanúsította, de biztonsági kamerák felvételei vagy szemtanúk nélkül (kivéve a megbolondult, szintén lányát vesztett nőt - valljuk be, nem a legmegbízhatóbb forrás) sosem lett meg a gyilkos/rabló/szerető, aki miatt eltűnt. A múlt emlékképei és a jelen cetlijein megőrzött eseményei között figyelemmel kísérhetjük Maud egyre durvább szellemi leépülését is, aminek következtében már a saját unokáját, gyermekeit sem ismeri meg. Kizárólag két rögeszméjéhez ragaszkodik, egyik barátnője eltűnésének ténye, a másik pedig az, hogy valakinek a kertjében ásnia kell éjszaka, mert keresi az ideális helyet a spárgatök elültetésére. Hogy mi a szomorú összefüggés a két dolog között, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Kicsit nehéz véleményt formálnom erről a könyvről, mert elképesztő mértékben tetszett, tényleg, nagyon-nagyon rég nem olvastam ilyen kreatív ötleten alapuló regényt, viszont nagyon depresszív volt, főleg engem nagyon érzékenyen érint ez a memóriazavaros-megőrülős dolog, nekem ez az egyik legnagyobb rémálmom, hogy egyszer csak így kelek fel... Úgyhogy kellőképpen borzongatott a cselekmény, nagyon hamar végeztem is a könyvvel. Olyan szomorkás, kicsit nyomasztó a hangulata a regénynek, de nekem kifejezetten tetszett, hogy nem egy tökös fiatal csaj vagy valami középkorú, elérhetetlen agglegény a főhős, hanem egy szinte teljes mértében kiszolgáltatott néni, akinek csak a múltja van meg, a jelene, jövője kétséges. Meglehetősen jó érzékkel ragadta meg az írónő a demencia ezen stádiumát, én tényleg nagyon élveztem olvasni. Tetszettek a múltbéli visszaemlékezések során elejtett részletek a II. Világháború utáni angliai életről, a jegyre kapott élelmiszerek meg a kényszerből befogadott albérlők és a "szívességek embere" pozíció is - mind-mind színesebbé tették valakinek a múltját, akinek már nincs jelene és a jövője is képlékeny. Szívből ajánlom mindenkinek ezt a könyvet! 

Jó olvasást kívánok!