Robin Cook: Láz
2020. július 08. írta: R. N. Dorina

Robin Cook: Láz

Mi mindenre képes az ember, mikor a gyermeke beteg...

Robin Cook: Láz című regénye két igen komoly, és napjainkban is aktuális problémára viágít rá: a környezetszennyezésre és az abból fakadó súlyos egészségkárosodásra. Történetük főhőse, Dr. Charles Martel, aki általános orvosból lett rákkutatóvá felesége tragikus halálát követően.Egy reggelen, mikor éppen azon gondolkozik, hogy milyen csodálatos élete van, robban a bomba: kislánya hetek óta tartó lázának olyan komoly oka van, ami minden szülő rémálma. Tartsatok velem, és izguljuk végig egy édesapa versenyfutását az idővel, a hatóságokkal, az igazságtalansággal és a halállal!

Robin Cook életéről a nem is olyan régen írt bejegyzésemben részletesen tájékoztattalak benneteket, amennyiben arról lemaradtatok, kattintsatok oda, és máris mindent megtudhattok. A Láz című regénye a negyedik volt a sorban, 1982-ben jelent meg, és az egyik legsikeresebb műveként tartják számon (és ez nem is meglepő, valóban szerintem is sokkal jobban sikerült, mint a Kóma, pedig az sem rossz). A visszatérő karakterek közül még egyik sem szerepel benne, azt a vonalat később kezdte el. Film sajnos nem készült belőle.

Ahogy az elején írtam már, főhősünk egy orvos, Dr. Charles Martel, akinek három gyermeke és - néhány évnyi özvegység után - egy csodálatos új felesége van. Charles általános orvos volt hosszú évekig, míg feleségét nagyon komoly rákos megbetegedés meg nem ölte - utána döntött úgy, hogy a rák ellenszerének megtalálásának szenteli életét. Munkájának él pontosan emiatt, a családot az új asszony, Cathryn igazgatja, akit a gyerekek anyjukként szeretnek és ő is sajátjaiként tekint rájuk. A legidősebb fiú, Chuck egyetemre jár, vagyis éppen kibukik róla, mert nem akar orvos lenni, plusz haragszik apjára és az egész világra. A középső gyermek Jean-Paul nem sok vizet zavar, okos, szorgalmas és jó természetű. A legkisebb, a 12 éves Michelle az, aki a városka mellett álló gumi-újrahasznosító üzem gondatlan vegyszerkezeléséből fakadó benzolmérgezés miatt leukémiát kap. A legsúlyosabbat és legvégzetesebbet, amit valaha az ember a magáénak tudhat. Mindez egy tökéletes reggel után derül ki, miután Charles rádöbben, hogy mennyire régen vizsgált már beteget és hogy mennyire nem törődik a családjával. Charles azzal a tudattal indul dolgozni, hogy a gyermekorvos felír néhány vitamint a gyermeknek, ő pedig végre halad a kísérletével és talán megtalálja a megoldást a daganatos betegségben szenvedők meggyógyítására. A munkahelyén közlik vele, hogy kollégája meghamisított adatokkal szeretne rákgyógyszert a piacra dobni, aminek a kutatását újra kellene kezdenie (persze addig a sajátjával nem foglalkozhat) és nincs más választása, különben elküldik. A munkakörváltás miatti heves, agresszív reakciójával a vezetőséget és a saját asszisztensét is magára haragítja - ennek meg is issza a levét. Később pedig a gyermekorvos hosszú vizsgálatok után közli a szülőkkel, hogy Michelle hetek óta tartó lázának, étvágytalanságának és egyéb tüneteinek az oka nem más, mint a legagresszívebb, leggyorsabban halált okozó leukémia. Charles persze kiborul, előtörnek felesége haldoklásának emlékképei és tudja, hogy a kemoterápia és a gyógyszerek csak megkeserítenék gyermeke életének utolsó napjait. Mivel a kezelésbe nem akar beleegyezni, elrohan és mindennél elszántabban próbálja megtalálni a megoldást a rákra. Innentől kezdve egy szülő elkeseredett küzdelmének lehetünk szemtanúi: rájön, hogy a gyár vegyi tartályaiból kifolyó benzol okozta lánya betegségét, ezért megpróbál mindenképpen bizonyítékot szerezni erre és a gyárat bezáratni - ezzel komoly, a saját testi épségét veszélyeztető kalandba keveredik. Munkahelyén felmondanak neki, mert a kiadott rákgyógyszer helyett saját kísérleteivel foglalkozik. Feleségét megüti, fiával is összeverekszik, körbejárja az összes hivatalt, hogy kinél tuná bejelenteni a végzetes környezetszennyezést, de a legfontosabbat, az együtt töltött időt elfelejti: lányához csak egy pillanatra megy be, ahonnan rögtön ki is ebrudalják. Mikor rájön, hogy az orvosok rávették feleségét, hogy gyámhatósági ügyet csináljon abból, hogy megtagadta a gyermeke számára a kemoterápia alkalmazását, odáig megy, hogy ellopja laborjának összes feleszerelését, majd elrabolja magát a gyermeket is a kórházból: a rendkívül rossz állapotban lévő, csontsovány, hulló hajú kislányt. Ennél borzalmasabb látványt szerintem egy szülő nem is tud elképzelni. Egy-két nap leforgása alatt a megfontolt, boldog és elégedett orvos egy őrült ámokfutóvá változik, aki saját házában elbarrikádozva a hatóságokkal és az üzem verőembereivel harcot vívva megpróbálja megmenteni gyermeke életét az általa kidolgozott módszerrel. Hogy sikerül-e neki, és miként végződik ez a cseppet sem rózsás helyzet, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Nekem ez a regény sokkal jobban tetszett, mint a Kóma, szerintem itt már kicsit kiforrottabb volt az író stílusa, és nem utolsó sorban nem nő volt a főszereplője. A történet alapja tényleg minden szülő rémálma, én bele sem mertem gondolni, hogy mit csinálnék ebben a helyzetben. Ennek ellenére szerintem a főhős indokolatlanul agresszív, meggondolatlan és nagyjából olyan, mint aki megőrült. Nekem ez egy picit nem tetszik Robin Cook karaktereiben, hogy rendkívül hevesek, sokszor őrjöngenek, feszültek, indulatosak. De legalább az asszony nagyon kedves, ő nem heves, kicsit inkább bárgyú, befolyásolható és naiv. Hát ezzel kapcsolatban is megvan a véleményem, de ketten jó párost alkotnak. Maga a környzeteszennyezés, és az, hogy efölött mindenki szemet húny, a hatóságok, a lakosság, a rendőrség, csak mert ez teremt munkahelyeket a környék minden munkásának, nos ez vérlázító - és nem egyedi eset. Biztos vagyok benne, hogy ezért választotta ezt a témát, mert ez mindig aktuális lesz. Maga a betegség és a kislány állapota szívfacsaró, akinek gyereke van, biztosan nem tudja könnyek és összeszorult gyomor nélkül végigolvasni; emellett nagyon izgalmas az apa versenyfutása az idővel, így ez egy meglehetősen élvezhető, olvasmányos kombinációt alkot. Szívből ajánlom mindenkinek, akinek felkeltette az érdeklődését ez a téma, nem bánja, ha egy nagy adag izgalom mellé egy kis szomorúságot is kap; aki szereti a Robin Cook könyveket annak pedig egyenesen kötelező!

 

Jó olvasást kívánok!

A bejegyzés trackback címe:

https://azolvasasize.blog.hu/api/trackback/id/tr1415620204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

futballunk.blog.hu 2021.06.04. 18:54:13

Az első háro kedvenc regényemben biztos benne van. Szerintem Robin Cook abszolút művészet, nem kommersz irodalom.
süti beállítások módosítása