Elton John: Én Elton John című regénye egy nagyon nyílt és minden részletre kiterjedő önéletrajz, melyben az egyik leghíresebb zenész, Elton John életútját ismerhetjük meg. A zeneszerző és énekes nehéz gyermekkorán túllépve kitartásának, tehetségének és néhány szerencsés véletlennek köszönhetően lett korunk egyik legelismertebb zeneszerzője, életútja pedig úgy gondolom, hogy mindenki számára igazán épületes és tanulságos lehet. Tartsatok velem, és ismerkedjetek meg Reginald Dwighttal, vagyis Elton Johnnal, aki végigvezet bennünket zenei karrierjén, függőségein, démonain és tehetségén át egészen addig, míg megtalálta tökéletes helyét a világban!
Nem tervezek sokat írni Elton John életéről, hiszen az egész könyv pontosan erről szól, és kétszer nem lenne értelme megosztani. Annyit azért leírok róla, hogy 1947. március 25-én született Reginald Kenneth Dwight néven, egy impulzív házasságkötés gyümölcseként. Édesapja katona volt, éppen ezért volt a hirtelen fellángolás és esküvő, édesanyja pedig tanár, mindketten meglehetősen mérgező és agresszív személyiségek voltak. Apja egyáltalán nem támogatta őt a zenei pályáján (annak ellenére, hogy nagyon szerette a zenét, sőt trombitált is) anyja igen, de ő más módokon gyötörte fiát hangulatától függően. Nem érettségizett le, mert úgy döntött, hogy zenész lesz. Mindig is imádta a muzsikát, óriási lemezgyűjteménnyel rendelkezett már gyermekkorában is, mindent gyűjtött, ami kedvenceivel volt kapcsolatos. Hároméves kora óta zongorázott, 10 évesen már ösztöndíjas volt a Királyi Zeneakadémián. Tinédzserként bárokban játszott, ahol sokszor keveredett olyan szituációba, hogy menekülnie kellett a kipattant kocsmai verekedések miatt, karrierje pedig onnantól kezdve indult meg, mikor a kezébe nyomták Bernie Taupin vidéki farmer fiú dalszövegeit. A két kezdő végül felperzselte a zeneipart, eleinte nehezen, de később olyan elánnal indult be a karrierjük, hogy csak a fejüket kapkodták. Első sikeres albumuk 1973-ban jelent meg, melyről a Goodbye Yellow Brick Road című dal lett igazán nagy sláger. Koncertjein Elton, aki azért vette fel ezt a nevet, mert szerinte a Reg Dwight nem elég sztáros, egyre színesebb, rikítóbb és polgárpukkasztóbb ruhákat öltött fel, Donald kacsának öltözve meg buborékként is állt már színpadon - ez szinte egész karrierje alatt elkísérte őt. A ma már visszavonult világsztár az utóbbi időben kevésbé feltűnő jelenség volt a színpadon, de még mindig volt rajta valami színes, vagy feltűnő, extravagáns. Ahogy jött a siker, úgy törtek fel a zenészből olyan jellegű kérdések, hogy mi az ő szexuális irányultsága és így került képbe a drogokkal, később pedig féktelen életmódja miatt kezdett el lebegni a feje felett Demoklész kardjaként az AIDS veszélye is. Sok kortársával ellentétben neki szerencséje volt, nem kapta el a rettegett betegséget, de számos dalának és koncertjének, később alapítványának szolgált alapul számtalan barátjának, többek között Freddie Mercurynak az elvesztése is. Kitér könyvében szerelmi viszonyaira is, többek között első nagy szerelmére és később menedzserére, John Reidre, megszámlálhatatlan viszonyára, felbontott jegyességére és házasságára két nővel, majd pedig David Furnish-re, aki a mai napig a házastársa. Diana hercegnőhöz és Gianni Versacehoz fűződő viszonyára, majd pedig meglehetősen hosszú fejezetet szentelt kokainfüggőségének és az arról való leszokásának. Meglepően kendőzetlenül osztja meg az olvasóval a legmélyebb pontjait, bulimiáját, ami a függősége velejárója volt és állandó rettegését az AIDS-től, amit fékezhetetlen szexfüggősége által generált életmódja miatt folyamatosan fenyegette őt. Filmzenéi, komorabb és vidámabb hangvitelű dalai, életének sötét szakaszai közepette azonban Furnish mellett támogató társra talált, élete révbe ért, olyannyira, hogy két gyermeket vállaltak béranya segítségével. Gyűjtőszenvedélye és impulzív vásárlásai miatt sokszor került a szakadék szélére, otthona pedig egy telezsúfolt raktár és egy múzeum elegyeként nézett ki, ezért fogta magát és 2001-ben elárvereztette a 90 százalékát. Ma már nem aktív zenész, utolsó turnéját a COVID-19 járvány félbeszakította, ezért 2023-ban fejezte be azt. Közben prosztatarákkal, hangszalag cisztákkal és néha depresszióval is küzdött, de ezt leszámítva elmondása szerint hálás, hogy ennyivel megúszta. Érdekesség még, hogy felvirágoztatta apja kedvenc focicsapatát, a Watford FC-t, ezzel is lelke mélyén éltette azt a kis szegmensét a gyermekkorának, mikor apjával kimentek meccset nézni, és akkor mindig nagyon jó volt közöttük a viszony. Apjával egyébként rettenetesen eltávolodtak egymástól, a zenész próbálta vele felvenni a kapcsolatot, de sajnos a férfi akkor is rendkívül távolságtartó volt vele, ezért nem erőltette tovább, akárcsak anyjával való viszonyát, amit szintén megrontott annak örökös negatív hozzáállása, így végül már vele sem tartotta a kapcsolatot. Persze ne felejtsük el, hogy Elton John munkásságával 2 Oscar- és 6 Grammy-díjat zsebelt be, amit szerény véleményem szerint abszolút megérdemelt. Ezekért és még számos más, bensőséges információért pedig olvassátok el a zenész 2019-ben megjelent, Én Elton John című önéletrajzát - megéri!
Nekem igazán tetszett ez a könyv, nagyon magával ragadott, és szórakoztatott, merthogy számtalan vicces helyzet is volt benne a nehéz részek mellett. Ezeket sem úgy kell elképzelni, hogy az ember mély depresszióba esik csak attól, hogy olvassa, hanem szerintem igazán lenyűgöző, hogy ilyen egyszerűen és őszintén ír arról, hogy miken ment keresztül - legyen az bármennyire szégyellnivaló. Merthogy volt bőven olyan is. És ami igazán szimpatikussá tette őt a szememben, hogy abszolút nincs elszállva magtól. Pedig lehetne, mégis szerény és nagyon őszinte. Szívből ajánlom mindenkinek elolvasásra, a belőle készült filmet még nem láttam, de mindenképpen tervben van. Ha valaki szeretne egy érdekes, lényegretörő és őszinte képet kapni egy világsztárról, annak nincs más teendője, mint elolvasni a könyvet!
Jó olvasást kívánok!
