John Williams: Stoner című regényét nehéz lenne beskatulyáznom bármelyik műfaji kategóriába, ha létezik ilyen akkor valahol egy kis drámával kevert fiktív életrajzi mű ez, ami egy valószínűleg nem létező emberről szól. Ahogy az alcím is mutatja, ez egy férfi életének története, aki igazán mélyről tör fel, de sosem jut igazán magasra, családja ellenére életét magányosan tölti. Tartsatok velem és ismerjétek meg Stoner (elsőre unalmasnak hangzó, ám a legkevésbé sem az) történetét!
John Edward Williams 1922-ben született amerikai író, műszerkesztő és professzor. Észak-kelet Texasban nőtt fel, nagyszülei farmerek voltak, édesapja postai dolgozó volt. Már fiatal korában megmutatkozott az írás és az irodalom iránti szenvedélye és tehetsége. 1942-ben csatlakozott az Egyesült Államok hadseregéhez és két és fél évet töltött Burmában és Indiában. Ez idő alatt született meg első regénye, amit 1948-ban adtak ki. A háború vége után Denverbe költözött, ahol az egyemeten alap- és mesterfokozatot szerzett művészet szakirányon. Ez idő alatt jelent meg első két regénye (az egyiket ugye a dzsungelban már megírta). Ezt követően a Missouri Egyetemen kezdett tanítani, doktori címét is ott szerezte. A Phd. fokozat megszerzése után visszatért Denverbe, ahol az egyetemen számos híres tankönyv/értekezés szerkesztője és társszerzője volt. Leghíresebb és egyben harmadik regényét, az általam ismertetett Stonert 1965-ben adták ki. 1985-ben a denveri egyetemről ment nyugdíjba, 1994-ben krónikus légzési elégtelenségben halt meg, ötödik regényét már nem tudta befejezni. Augustus című regényéért 1972-ben National Book Awarddal díjazták.
Azt elsőként fontos tudni, hogy ez egy fiktív életrajzi regény, bár létező helyszínek vannak benne, a főszereplő kitalált személy. Sokat gondolkoztam a főszereplő nevén, aki tanult angolul, tudja, hogy a "stone" szó sziklát jelent, és ez a pasi kemény, szilárd, mint a kő.
A történet maga a századforduló után nem sokkal játszódik Először egy Missouri Állambeli falucskában (tanyán) járunk, ahol főszereplőnk, William Stoner édesapjával és édesanyjával él. Elég szegény, földművelésből élő család ez, keményen dolgoznak reggeltől estig, míg azt a tanácsot nem kapják, hogy egyetlen fiúkat, Billt (ez a William hivatalos becézése) írassák be a Colorádoba, a Missouri Egyetemre agrár szakirányra, hogy kitanulja a mesterséget és felvirágoztassa a családi gazdaságot. Stoner beiratkozik és a maga csendes családjából kikerülve csendesen megkezdi az egyetemet. Nyáron otthon segít, hétköznap pedig rokonainál - akiktől kosztot és kvártélyt kap - dolgozza ki a lelkét tanulás mellett. A második év közepe táján a kötelező irodalom órán Stoner rájön, hogy őt az irodalom érdekli, ezért átiratkozik angol irodalom szakra. Mindezt karizmatikus tanárának, Archer Soleinnek köszönheti. Stoner a szülei előtt titkolja váltását, megszerzi az alap, a mester és a doktori fokozatot is. Mindeközben kitör a háború, és két barátja bevonul, akik közül az egyik meghal és ez Stonert élete végéig elkíséri. A diplomaosztó után közli szüleivel, hogy nem költözik haza, az egyetemen fog tanítani. Szülei ezt a maguk csendes módján elfogadják. Időközben megismerkedik egy Edith nevű lánnyal, aki később a felesége lesz, de házasságuk nagyjából a borzasztó kategóriát súrolja. Aztán persze gyerekük is születik, egy kislány, akit voltaképpen Stoner nevel. Vesznek persze hitelre egy nagy házat és Stoner valahogy sosem lesz sem tanszékvezető, sem kiemelkedő professzor (mondjuk nem is akart az lenni) de valahogy mégis nekem elégedettnek tűnik. Míg másik, életben maradt barátja az egyetem dékánhelyettesi pozíciójába kerül, ő marad az az alázatos tanár, akinek a tanítás és az irodalom szeretete az élete. Sajnos egy megosztó személyiségű diák kicsapásának kapcsán életre szóló ellenséget szerez magának Hollander Lomax professzor személyében, aki később a főnöke lesz, de szerencsére (néhány bugyuta óra kötelező megtartásán kívül) nem tudnak rajta fogást találni, így taníthat élete végéig. Szerelmi viszonyba is bonyolódik egyik hallgatójával, de ezt is a fent említett ellensége ellehetetleníti. Emellett két könyvet is megír de egyik sem lesz természetesen bestseller. Feleségével kapcsolata hullámzó, Edit véleményem szerint valami rettenetes biploáris depresszióban vagy egyéb súlyos mentális betegségben szenved, emiatt Stoner és a lánya, Grace közötti csodálatos kapcsolat tönkremegy, a lány pedig alkoholizmusba menekül. Élete utolsó évében súlyos béldaganatot diagnosztizálnak nála, és nem árulok el ezzel nagy titkot, szeretett könyvei között hal meg. Ezt a nem túl változatos életutat persze annyi apró szál színezi és tarkítja, de valahogy mégis nem tudom azt mondani, hogy teljes életet élt. Vagy hát ez nézőpont kérdése. Nem a legvidámabb regény, amit valaha olvastam, mégis volt, hogy nevettem és volt, mikor könnyekig hatódtam. Elgondolkodtatott, hogy az én életemről szóló könyv vajon milyen lenne?
Megmondom őszintén, teljesen véletlenül akadtam erre a könyvre, néha szoktam nézegetni a könyvesboltok sikerlistáit, ez pedig ott volt az élen; és annyira megtetszett a borítója és azt hittem, hogy a zeneszerző John Williams műve, szóval a lényeg a lényeg, hogy nem tudtam nem megvenni. És tudom, hogy könyvet nem ítélünk meg a borítójáról, de nekem nagyon tetszett ez a könyv, úgyhogy úgy gondolom, a szimatom most nem hagyott cserben. Először nem nagyon tudtam, hogy mire is számítsak, kissé unalmasnak tűnt, mikor elolvastam a hátulján a kedvcsinálót, de az író annyira fantasztikusan ír, hogy nem bírtam letenni. Egy krimihez vagy akár egy szórakoztató irodalomhoz képest nagyjából semmi sem történik benne, mégis olyan csodálatosan van kidolgozva a főszereplő élete és jelleme, hogy teljesen leköti az olvasó figyelmét. Lehet, hogy a sok izgalmas könyv után szükségem volt egy kis "langyos vízre" de annyira elnyerte a tetszésemet, hogy elképzelhető, hogy még egyszer el fogom olvasni. Tényleg valahogy annyira le tudja kötni az ember figyelmét, ha belelát más életébe. És ez egy tök egyszerű élet, nem egy James Bond vagy egy II. Erzsébet. Nem tudom, mi ragadott meg ebben ennyire, de én nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Aki úgy érzi, hogy kedvet kapott azok alapján, amit leírtam, az mindenképp olvassa el, valahogy ez a könyv az olvasás szeretetéről is szól, könyvmolyoknak kötelező!
Jó olvasást kívánok!
