Margaret Atwood: Testamentumok című regénye újra visszarepít minket A Szolgálólány meséje című műből már oly ismerős világba. A kőkemény diktatúra és a nők elnyomása nem enyhült az előző rész óta eltelt időben, és az egyik elbeszélőnek köszönhetően megismerhetjük Gileád megalapításának részleteit is. A három szálon futó cselekmény szereplői mind más-más szemszögből mutatják be az eseményeket, és a végén olyan izgalmakban lesz részünk, hogy nem tudjuk majd letenni a könyvet. Tartsatok velem és ismerjétek meg Lydia néni, Agnes és Daisy mindennapjait egy pusztuló, végnapjait járó világban!
A cselekmény előzményeinek, vagy egyáltalán a regény világának és az írónő életének a megismeréséhez mindenképpen javaslom A Szolgálólány meséje című bejegyzésem elolvasását, anélkül meglehetősen homályos lesz minden, amit itt leírok. Annak a kedvéért, aki már olvasta a könyvet és/vagy a bejegyzést, de már nem emlékszik, újra leírom ide az írónő életútját. Margaret (Eleanor) Atwood 1939-ben született Ottawaban, Kanadában. Író, irodalmi kritikus, költő és feninista. Egy zoológus és dietetikus házaspár második gyermekeként látott napvilágot. Édesapja főként rovarok kutatásával foglalkozott, ezért gyermekkorában naphosszat az erdőt járták. 11 éves koráig nem járt iskolába, de rengeteget olvasott és művelődött. Hatéves korában írta meg első regényét, és már 16 évesen tudta, hogy író lesz. Irodalomból, francia nyelvből és filozófiából szerzett diplomát, majd a híres Harvard Egyetemen akart doktori fokozatot szerezni, de disszertációját nem fejezte be. Írói munkássága mellett több egyetemen is tanított. Párjával a mai napig nagy támogatói a környezetvédelemnek, tagjai a Kanadai Zöld Pártnak is, javaslataikkal próbálják visszaszorítani a Föld pusztulását. Művei között minden műfaj kedvelője talál az ízlésének megfelelőt, hiszen az írónő nagyon szerteágazó "repertoárral" büszkélkedhet: írt sci-fi-t, rémregényt és az éppen aktuális politikai helyzetről (pl. Kanada-USA kapcsolata) szóló értekezéseket is. Sokan feminista írónak tartják, de a nők jogain kívül a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés, a férfiak-nők közötti különbségek és az emberi jogok is foglalkoztatják. Munkásságáért (ami rengeteg, de tényleg rengeteg regényt, novellát, verset és egyéb írást foglal magába) több állami és nemzetközi díjban is részesült, hiszen az utóbbi idők egyik legtermékenyebb és legismertebb regényírója. Versei, melyeket tündérmesék inspirálnak, és novellái folyamatosan jelennek meg folyóiratokban. A Szolgálólány meséje c. regénye 1985-ben jelent meg, és olyan nagysikerű művé vált, hogy számtalan kiadás, film, színdarab és most még egy sorozat is készült belőle. Az írónő számos díjat is bezsebelt érte. A Testamentumok című regényét - amit a későbbiekben ismertetni fogok - több, mint 30 évvel később írta meg. 2019-ben adták ki, és még abban az évben elnyerte érte a Man Booker-díjat és (több, mint 50000 szavazattal) a Goodreads Choice-díjat.
Aki olvasta, aki nem, azért pár gondolatban összefoglalom nektek Gileádot. Ez az Amerikai Egyesült Államok területén létrejött diktatúra, melynek ideológiája szerint a nők pusztán szülésre valók (és kb. csak arra is alkalmasak) a férfiak uralkodnak felettük, és valami fura vallási fanatizmusban tobzódik mindenki. Aki olvasta az 1984 című regényt Orwelltől, annak ismerős lehet ez a besúgós, színlelős, jelszavakat harsogós, álszent világ - ez minden diktatúra sajátja. Csak itt mindenkinek a szerepének megfelelő ruhája van, és minden, de minden a gyermeknemzés körül forog. A társadalom csúcsán a Szem van, melynek tagjai a magas rangú Parancsnokok (mind férfiak), kiknek Feleségei kiválasztott, a Nénik által vezetett iskolákban szigorúan oktatott (hát ha oktatásnak lehet nevezni azt, hogy semmi olyat nem tanítanak nekik, amihez az eszüket kellene használni, csak varrogatnak meg imádkoznak) lányok közül kerülnek ki. Vannak ugye a Nénik, a női nem csúcsai, akik szigorúan tisztában vannak a világgal (mármint a Gileádon kívüli világgal) ennek ellenére hitüket nem töri meg ez a tudás, és illemre, jó feleségi létre tanítják a lányokat. Nekik nem lehet férjük, sem gyermekük. Akárcsak a Szolgálólányoknak, akiknek az a feladatuk, hogy a gyermeket szülni nem tudó Feleségek házába beköltözve, a Parancsnoktól megfoganjanak és a családnak gyermeket szüljenek. Vannak még a "nemnők", a Márták, akik mindenféle szolgálói feladatot ellátnak, és az Őrzők, Gazdák, Gazdasszonyok, akikről olyan rengetegsok szó nem esik.
Nos ebbe a társadalomba csöppenünk bele/vissza. Annyi az érdekesség, hogy az alapítás körülményeit egy Néni, méghozzá egy alapító Néni, Lydia meséli el, ezzel párhuzamosan ismerünk meg egy Feleség jelöltet, és egy kanadai lányt, aki a 16. születésnapján egy tragikus esemény hatására lesz beépített ügynök Gileádba. A mesélők váltakoznak, az Ardua Hall-i holográf Lydia Néni, a 369A tanúvallomás Agnes, a Feleség jelölt, míg a 369B tanúvallomás átirata Daisy, akinek személyével kapcsolatban később még érnek bennünket meglepetések. Lydia néni nyílt lapokkal játszik: azért ír le mindent, ami Gileádban folyik (a mocskos ügyeket, a korrupciót és a szenteskedő viselkedés álarcai mögött bujkáló valóságot) hogy ezzel is hozzájáruljon a rezsim megdöntéséhez, és bosszút álljon ezeken a férfiakon azért, amit elszenvedett, aminek kitették őt és több ezer másik nőt is - arról nem is beszélve, amit azóta is művelnek velük a "szent cél érdekében". Lydia Nénitől megtudhatjuk, hogy milyen embertelen körülmények között tartották a nőket hosszú időn keresztül, mielőtt felajánlották nekik a csatlakozás lehetőségét vagy a biztos halált; hogy miként lett belőle alapító tag, és hogyan dolgozta ki négy másik nőtársával a rendszer "nőprogramját" és az oktatási rendszert; a közöttük lévő viszálykodásról és arról, hogy miként tett el mindenkit láb alól, aki útban volt a terve megvalósításához. És közben persze az ő szemén keresztül beleláthatunk Gileád életébe is: az egyik alapító Parancsnok fiatal feleségeinek mintegy "véletlen" haláleseteibe, a Nénik egymás közti furkálódásaiba, a leendő Nénik számára mocskos titkok kiadásába - vagyis a diktatúrákra jellemző látszatvilág kulisszái mögé. És persze a mindent aláaknázó tervbe is: a kis Nicole Gileádba való visszacsempészésébe. Ezzel párhuzamosan Agnes, az egyik magas rangú Parancsnok lánya is elmeséli az ő történetét: hogy édesanyja miként halt meg titokzatos módon, és hogy az új Feleség, Paula, mindenáron meg akar tőle szabadulni úgy, hogy férjhez adja. Agnesnek viszont nagyon nincs ínyére a házasság, ezért Lydia Néni titokzatos közbenjárásának következtében barátnőjével, Becaval Néninek tanulnak. Tőle tudjuk meg, hogy valaki titkos aktákat csúsztat az elolvasandó iratok alá, így borzalmas dolgok derülnek ki Gileád vezetőiről. Megtudja többek között azt is, hogy nem annak a családnak a vér szerinti gyermeke, akikkel felnőtt - az édesanyja egy Szolgálólány volt, aki azóta megszökött és Kanadában a Mayday nevű terrorista szervezetnek minősített csoport tagja, akik Gileádi menekülteket mentenek és mindenáron megpróbálják megdönteni a rezsimet. A harmadik szál Gileádon kívül kezdődik: egy Daisy nevű lány, aki az iskolában Gileádról tanul, szüleivel él és a 16. születésnapján anyját és apját felrobbantják a boltjuk előtt álló autóban. Ha ez mind nem lenne elég, kiderül róla, hogy örökbefogadták és a legkevésbé sem az, akinek eddig magát gondolta. A Mayday tagjai elmondják neki, hogy belső segítséggel be tudják juttatni Gileádba, ahonnan ki kellene csempészni a diktatúra megdöntéséhez szükséges adatokat. Daisy vállalja ezt, és Gyöngyleányok segítségével bejut Gileádba, ahol rögtön egy Együttvégzés tanúja lesz. Agneshez és barátnőjéhez kerül Noviciának, akik sehogysem boldogulnak (Gileádi mércével) zabolázatlan természetével. Lydia Néni egy napon közli velük, hogy Gileád elpusztítása végett meg kell szökniük, és kijuttatniuk egy icipici adathordozón a titkokat, amiket ő éveken át gyűjtögetett. A két lány elindul az életveszélyes útra, de hogy sikerül-e küldetésük, és megtudják-e, hogy pontosan kik ők maguk, azt megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!
Mivel nekem már az első rész is nagyon tetszett, nem volt nehéz körülbelül a második mondat után visszahelyezkedni ebbe a zseniálisan megteremtett világba. Egy picit érződik, hogy rengeteg idő telt el a két könyv között, számomra kicsit lágyabbra, kevésbé sötétre és nyomasztóra sikerült a "háttér", bár lehet, hogyha ezt egy alárendelt Szolgáglólány szemszögéből éljük át, akkor kevésbé "napfényes". Nagyon pörgős és izgalmas történet, alig tudtam letenni, inkább alvás helyett is olvastam - pedig ez nagy szó nálam. És jó volt úgy visszatérni Gileádba, hogy a jobb helyzetben lévők által átélteket is megismerhettük, így kicsit szélesebb körű képet kaphattunk erről a világról. Ami persze nőkent belegondolva szörnyű, nem is tudom mit csinálnék, ha ilyen helyen kellene élnem, a bennem élő feminista ezt nem hagyta volna. Igazából elolvasnék még egy részt ebből, de most egy Feleség és/vagy egy Parancsnok szemszögéből is - ha már lúd, legyen kövér. Szívből ajánlom mindenkinek, az első rész nélkül is olvasható, de úgy kapunk teljes képet, ha mindekttőt elolvassuk. A vége továbbra is zseniális, a könyvekből készült sorozat pedig a rajongóknak kötelező!
Jó olvasást kívánok!
