Kate Morton: Az órásmester lánya című regénye át van itatva rejtélyekkel, izgalommal és szerelemmel, és egy olyan fantasztikus hellyel ismertet meg minket, ahová bármelyikünk szívesen elköltözne. Tartsatok velem, és ismerkedjetek meg Elodie-val, aki néhány elődjével egyetemben megpróbálja kideríteni a Birchwood-kúria csodájának a titkát!

Kate Morton ausztrál írónő 1976-ban született. Két fiatalabb lánytestvére van, családjával kiskorában sokat költöztek. Már egészen fiatalon megmutatkozott a könyvek iránti rajongása, ezért nem meglepő, hogy Londonban ékesszólástant, drámát, majd Shakespeare-kurzust végzett. Hazatérvén Ausztráliába Angol irodalmat hallgatott, a Viktoriánus irodalomra specializálódott. Ezek alatt az évek alatt két teljes kéziratot írt meg, amik aztán nem kerültek kiadásra. Első regénye The House at Riverton (magyarul: Felszáll a köd) címen 2006-ban jelent meg, ami azonnal NYT bestseller lett. Ezt követő 5 regénye szintén az eladási listák élére ugrott az első percben, és biztosan nem lesz ez másként az idén ősszel megjelenő új könyvével sem - kötetei eddig 16 millió példányban fogytak el 42 országban. Az órásmester lánya 2018-ban került kiadásra. Férje, a dzsesszzenész David Patterson, vele és három gyermekükkel Londonban él. 

A történet központjában egy gyönyörű kúria, a Birchwood Manor áll, ami egy folyókanyarulatban álló kétormú ház. A cselekmény számos szálon fut, de mind egy csomópontban fut össze: a ház egykori tulajdonosa, Edward Radcliffe tehetséges festőművész, és egy titokzatos modell, Lilly Millington kapcsolata, és a házban történt gyilkosság, melyben Edward menyasszonya, Miss Brown életét vesztette és a híres Kékkő nevű gyémánt eltűnt - ez a rejtély foglalkoztatja két évszázadon át a múlt kutatóit. A házban él a mai napig egy lélek, aki egy órásmester lányaként tolvajlásból tartotta fent magát, és így ismerkedett meg a szépségére azonnal felfigyelő Edwarddal, akivel szerelme szinte azonnal szárbaszökkent, és aki a mai napig segíti a (ma már múzeumként funkcionáló) házban elszállásolt művészeket, kutatókat, a Világháború alatti menekült családot. Egy James Stratton emlékét gondozó levéltáros lány, Elodie Winslow ráakad egy elkallódott dobozra, amiben egy elképesztően értékes leletekre lel: Edward Radcliffe vázlattömbjére, amiben egy meséből ismerős házat fedez fel, és egy bekeretezett fotóra, amin egy gyönyörűséges fiatal nő van. Nem bírja letenni az ügyet, elkezd nyomozni, hogy ki lehet az a nő, és mi köze volt a híres festőnek és James Strattonnak egymáshoz. Megtalálja egy kutató, Leonard Gilbert művét, aki Edward művészetének nagy rajongója, könyvet ír róla, de a hiányzó láncszemet ő sem találja meg, pedig információit az elhunyt festőhöz legközelebb álló forrásból szerzi. Megismerhetjük még a kis Ada történetét is, aki, mikor a házból Edward testvére, Lucy, iskolát hoz létre, titokzatos sugallatokra mindig el tud bújni a kínzói elől, és egy szörnyű baleset során egy pillanatra látja is azt, aki mindig segített neki. Majd a háború elől menekülő fiatal özvegy három gyermekével szintén a házban talál menedékre, ahol legkisebb gyermeke, Tip, mindig egy "Madárkát" emleget, aki a házról, egy gyémántról és rég elveszett szerelméről beszél neki. Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a magánéleti- és anyagi gondokkal küzdő férfit, aki a ház jelenlegi lakója, és aki a fent említett Adának a leszármazottja, és aki mindenképpen megpróbálja megtalálni az elveszett gyémántot. És ha még nem lenne elég szál a történetben, az irattáros Elodie tragikusan korán elhunyt, ünnepelt művész édesanyja is a halála előtt piknikezett a ház gyepén egy ismeretlen férfival, akivel később balesetet szenvedett... Hogy mi történt pontosan 1862 nyarán ebben a titokzatos házban, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Nagyon magával ragadó volt a történet, bár helyenként már nem tudtam, hogy éppen melyik szálnál tartok, ez most régi, vagy új szereplő, főleg, hogy többször kb. szóról-szóra ugyanúgy van leírva 1-1 fontos esemény, ennek ellenére nagyon élveztem olvasni. Tényleg egy szép történet, nagyon viktoriánus korabeli és olyan szépen romantikus, izgalmas is, fordulatos és valahol nagyon szomorú.. Szóval minden megvan benne, ami egy könyvet jóvá tesz. A fent említett észrevételek pedig nem vonnak le az értékéből. Igazán szövevényes, picit misztikus - én nagyon szerettem. A műfaj kedvelőinek egyenesen kötelező, mindenki másnak is szívből ajánlom elolvasásra!

Jó olvasást kívánok!