Josh Malerman: Madarak a dobozban és Malorie című regényei két összefüggő, egymást követő kötet, amely egy olyan új világról szólnak, melyben olyan lények szállják meg a Földet, amiket ha valaki meglát, az elméje megbomlik és mindenkit meggyilkol maga körül - végül pedig magával is végez. Nem sok jóval kecsegtető helyzet ez, nem igaz? Főszereplőnk, Malorie Mash éppen aznap tudja meg, hogy gyermeket vár, mikor egyre több és még nyugtalanítóbb hírek özönlik el a világot - a lényekkel egyetemben. Tartsatok velem és ismerjétek meg ennek a fiatal nőnek és gyermekeinek a küzdelmeit a kilátástalanság vaksötétjében!

Josh Malerman 1975-ben született Michiganben, író, dalszerző és zenész, a The High Strung amerikai zenekar gitáros-énekese. Már általános iskolás korában elkezdte írói pályafutását, de első regénye ténylegesen csak 2014-ben jelent meg, mely saját elmondása szerint már régóta nyers kéziratként (amit egyébként 26 nap alatt, turnézás közben írt meg) feküdt az asztalán, végül 2014-re érett meg benne az elhatározás és szerkesztette át többször emiatt, hogy ki is adhassák. Ez a regény volt a Madarak a dobozban, amiből azóta Neflix-film is készült Sandra Bullock főszereplésével, és ami miatt az író 2015-ben Michigan Notable Book Awardot (és még két másik rangos díjra való jelölést) vívott ki magának. Azóta még 5 másik regénye jelent meg, ebből az egyik, a Malorie című a Madarak a dobozban folytatása és mintegy lezárása, aminek megírása az író elmondása szerint több, mint 10 év után került napirendre. Nálunk 2020-ban jelent meg. Melerman jelenleg is Michiganben él menyasszonyával, a szintén zenész és művész Allison Laakkoval. 

A Madarak a dobozban cselekménye a michigani Riverdale településen kezdődik, ahol egy Malorie nevű nő éppen rászánja magát, hogy két, négyéves gyermekével vakon csónakba üljenek és elinduljanak egy 30 km-en át tartó útra, hogy a végén eljussanak egy biztonságos helyre, ahol nem érhetik el őket a lények. Hosszú tépelődés és előkészületek előzték meg ezt az indulást, Malorie pedig úgy érzi, itt már nincs tovább, és két gyermeke engedelmességére és kifejezetten erre az útra felkészített hallására támaszkodva elindulnak vakon a Pine folyón. Evezés közben emlékszik vissza, hogy mi is történt kereken öt évvel ezelőtt, és hogyan jutottak el a mai naphoz. Malorie története Detroitban kezdődik, ahol fiatal nő, és a nővére, Shannon  éppen beköltözni készülnek az új házukba, amit együtt terveznek bérelni, és amikor Malorie egyre biztosabban érzi, hogy menzeszének elmaradása nem a zavaros világi események, hanem valószínűleg egy kisbabának köszönhető. Testvérével elmennek terhességi tesztet venni, és míg otthon várják az eredményt, Shannon egyre nyugtalanítóbb híreket kap egy bizonyos Orosz Jelentés kapcsán, miszerint két oroszországi lakos meglátott valamit, amitől abban a minutumban megőrültek, és egymás, majd önmaguk ellen fordultak. A teszt persze pozitív, és Malorie testvére és környezete egyre növekvő pánikhangulata közepette egyszercsak lesötétített ablakok mögött szemkötővel a szemén találja magát, mikor a testvére a fürdőszobában öngyilkos lett - meglátott egy lényt egy résen át a hálószoba ablakában. Malorie gyásza és kétségbeesése közepette egy korábbi, védett házról szóló hirdetést követve 25 km-t autózik vakon, így köt ki Riverdale-ben, ahol egy nagy házban már többen élnek együtt: Tom, Don, Jules, Cheryl és Felix, meg Victor, Jules kutyája. Beengedik Malorie-t, és később egy Olympia nevű nőt is, aki szintén várandós. Mindannyian elvesztettek valakit, akár több szerettüket is, de céljuk a túlélés, és formális vezetőjük, Tom, egy kísérletező kedvű ex-tanár mindenképpen próbálja megtalálni azt a módszert, hogy újra használhassák a szemüket őrület és kaszabolás nélkül. Tom és Jules először kutyákat mennek begyűjteni, mintegy vakvezetőként használva őket, olyan házakba, ahol már egy ideje meghalt mindenki. Egy garázsban találnak egy dobozt, abban olyan kanárikkal, amik a sötét dobozban nevelkedtek, éppen ezért a hallásuk elképesztően jó, és riasztórendszernek tökéletesek. Az események felgyorsulnak, mikor befogadnak a házba egy Gary nevű férfit, akiről Malorie kideríti, hogy hazudott nekik, és valójában őrült, olyan átlagos őrült, akire már nem hat a lények őrülete, ezért kidobják a házból. Mikor beindul egy vihar következtében a két nő szülése, és a két vajúdó nőn kívül mindenki megőrül (majd Olympia is) Gary pedig eltűnik és onnantól örök fenyegetést jelent Malorie-ra, aki ottmarad két újszülöttel és egy rakás holttesttel egy házban egyedül. Persze megismerhetjük az ezt követő napokat is, miközben viszontagságos útjukat töltik sérülések és őrült állatok között, mindezt hátborzongató sötétségben, egy olyan helyre, amiről nem tudni, hogy létezik-e még. Hogy megérkeznek-e, és van-e hová megérkezni, azt megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet! 

Akinek felkeltettem az érdeklődését az első könyvvel kapcsolatban és szeretné elolvasni, akkor annak most szólok, hogy NE OLVASSON tovább, mert SPOILER következik!

Két év telt el Malorie és a kis Tom és Olympia megérkezése óta a Jane Tucker Világtalanok Iskolájában, mikor egy vak nő egy lény közelében megtébolyodik, és megkezdődik a mészárlás. Malorie és a hatéves gyerekek nagy nehezen elmenekülnek, és letelepednek egy régi nyári táborban, Camp Yadinban. Már 10 éve élnek ott, saját kiépített rendszerrel, szigorúan a szemfedő szerint és Gary bosszújának árnyékában, mikor megérkezik egy férfi, aki azt állítja, hogy népszámlálást tartanak, mert azért van jópár túlélő, és elindult egy igazi innováció is: egy vakvonat. Malorie elküldi őt, de Tom, aki lázadó korban van és egyébként is teljes mértékben kiéhezett bármiféle emberi kapcsolatra, nem mellesleg folyamatosan próbálja megtalálni azt az eszközt, amivel újra lehet nézni, anélkül, hogy az ember meggárgyulna, megkéri a férfit, hogy hagyjon ott egy köteg adatot az új világ Amerikájának lakosságáról és annak életéről - természetesen teljes titokban. Ám nem marad sokáig titok, hogy birtokában vannak ezeknek az információknak, mert Olympia felfedez két nevet: Mary és Sam Walsh-ét, akik Malorie szülei, és akiket el tudnának érni, ha felülnek a vonatra. Malorie óriási kétségek között vergődik: elhagyja-e biztonságos komfortzónáját és kitegye újra egy hatalmas veszélynek a gyerekeit a szüleiért, akik azóta már lehet, hogy nem is élnek, vagy maradjon és éljenek örökkön-örökké a táborban. Végül úgy döntenek, hogy elindulnak, Tom pedig elhatározza, hogy megnézi magának azt az Indian River nevű helyet, ahol folyamatosan önkénteseken kísérleteznek azért, hogy feltaláljanak bármit, amivel újra a régi életet lehet élni - ezért magával viszi azt a találmányát, amit egy úgynevezett detektívüvegből készített. 50 kilométeres út után épphogy fel tudnak ugrani a vonatra, ahol Malorie az ismételten kitörő teljes őrülettől tartva tiszta feszültség és paranoia, olyannyira, hogy megüti Tomot, aki eltűnik. Malorie a keresésére indul bűntudattól gyötörve, de egy hátborzongatóan ismerős hang kíséretében leütik és ledobják a vonatról, majd egy földbe ásott gödörben ébred. Tom pedig Henry (?) társaságában Indian Riverbe szökik, ahol két önkéntes ég a vágytól, hogy kipróbálhassa, és szerencsétlen esetben a telepet körülvevő hullagyűrűt gyarapíthassa, mindezt persze a szent cél érdekében. Hogy Malorie végül megtébolyodik-e lénnyel vagy anélkül a "biztonságibb szobában", végül Tom találmánya sikerrel jár-e, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Engem lenyűgözött ez a (szó szerint) sötét világ, amit Malerman teremtett. Képtelen voltam letenni a könyvet, főleg az első részét, a Madarak a dobozban olyan mértékben idegborzoló, hogy elmondani nem tudom nektek. Annyira baljóslatú, és oly mértékben hat a pszichére... Két gyerekem van, és ha elképzelem, hogy egyedül, velük, egy szó szerint kihalt környéken, vakon közlekedve kellene őket életben tartanom úgy, hogy azt sem tudom, hogy mi van körülöttem... Nagyon durva. De ez a jól durva. Tényleg nem tudtam letenni, és végig abban a felfokozott állapotban tartott, hogy nem mertem kimenni pisilni sötétben éjjel. Pedig nincs benne olyan sok horrorisztikus dolog, ezek a lények sem csinálnak alapvetően semmit, csak léteznek, nem bántanak senkit, mégis olyan leírhatatlanul feszült az egész sztori, hogy para na. A második rész már annyira nem ütötte meg ezt a szintet, izgalmas az is, de messze nem éri el azt a hatást, mint az első rész. A vége is olyan langyosvíz, én azért kicsit többet hoztam volna ki belőle, hagytam volna a végét jobban kiforrni. De így sem rossz, teljes lezárása van, és ez a lényeg. Nekem az első rész olvasása közben rengeteg összeesküvés-elmélet jutott az eszembe, valahol mélyen bíztam benne, hogy valami kísérlet-szerűség fog kikerekedni belőle, de végül nem bántam, hogy nem lett egy ilyen csattanója. Igazából komoly párhuzamot találtam a könyvbéli világ és a mi jelenlegi helyzetünk között, méghozzá a COVID-19 járvány kapcsán: az emberek hozzáállása, a maszkviselés szélsőségei és az összeesküvés-elméletek sokasága mind-mind megegyezik a lényekkel és a szemkötővel kapcsolatos reakciókkal. Van, aki még akkor is hordja, mikor nem kellene, van, aki nem hisz bennük, tagadja, és van, aki teljesen immunis az egészre. Szóval komoly, elgondolkodtató és ébrentartó olvasmányok ezek, amit én szívből ajánlok mindenkinek, főleg annak, aki szereti a pszichothrillereket és az izgalmas történeteket.

Jó olvasást kívánok!