Christopher Moore: Noir című regénye az írótól megszokott komikus stílusú, kicsit paródia, de azért véletlenül sem ízléstelen mű, melyben az 1947-es (a "noir" korszak kellős közepi) San Francisco viszonyait mutatja be igazán szórakoztató karaktereken keresztül. Lesz itt kígyó, dögös bige, rasszista rendőr, furcsa és indokolatlan becenevek, űrlény és töménytelen alkohol. Hogy miről is van szó? Tartsatok velem, és ismerjétek meg "Kétbütykös" Sammy, a csapos pénzszerzési ötletének előnyeit, hátulütőit és következményeit!

Christopher Moore amerikai író 1957-ben született, aki nem végzett irodalom szakot (fotográfusnak tanult) mégis író lett. Élt Ohioban, Kaliforniában, Hawaiin és jelenleg San Franciscoban tartózkodik. Mielőtt 1992-ben megjelent az első regénye, elég sok munkakörben kipróbálta magát: volt ács, DJ, bolti eladó, éjjeliőr, pincér és még biztosítási ügynök is. Azóta könyvei rendkívül sikeresek lettek, bár manapság már nem ír, nagyon termékeny író volt. Egy Love-story trilógián kívül még kb. 10-15 önálló regényt és novellát adott ki, ennek nagy része magyarul is megjelent. Őszinte leszek, a Moore által írt Biff evangéliuma gimis korszakom egyik legkedveltebb könyve volt, de én akkoriban annyira Harry Potter-lázban égtem, hogy a kötelezőkön kívül csak azt voltam hajlandó olvasni, így nekem ez kimaradt. Pedig határozottan emlékszem, hogy kézről-kézre járt a könyv az osztálytársaim között. Nem baj, talán egyszer majd pótolom. A Noir 2018-ban jelent meg. 

A történet főszereplője "Kétbütykös" Sammy, aki egy Sal nevű bárban csapos. Egyik lábára sántít, bottal jár, mindenkinek azt mondja, hogy háborús sérülése van, pedig egy munkahelyi baleset következtében ment tönkre az egyik lába. Mint az elején említettem, az 1947-es San Franciscoban járunk, a furcsa becenevek, az etnikai negyedek, a rasszista rendőrök és a "noir korszakra" jellemző minden egyéb karakter társaságában. Meglehetősen baljósan kezdődik a dolog, merthogy Sammy arra megy be a bárba, hogy a főnökét halálra marta egy fekete mamba kígyó, ami történetesen az ő tulajdona. Aztán visszaugrunk az időben, és elkezdjük kibogozni a történet szálait, hogy mégis mi a túrót keresett egy afrikai mérgeskígyó egy amerikai bárban. Sammy békésen dolgozik egy nap, mikor váratlanul egy gyönyörű, szőke, telt idomokkal megáldott bombázó lép be a bárba, ahol éppen egy matróz mesél arról, hogy milyen különleges állatokat hoztak be az országba, a San franciscoi állatkertbe. Minden szem a nőre szegeződik, akiről hamarosan kiderül, hogy Stiltonnak hívják, merthogy az apja nagyon szerette a Stilton márkájú sajtot, és voltaképpen háborús özvegy. Sammy és a Sajt (később így emlegetik a hölgyet) hamarosan egymásra hangolódnak, és ők lesznek a felszabadult-romantikus szál, az angyali, de mégis vadító hölgy és a Tapsihapsi-szerű főszereplő. A dolog "Noir-része" ott kezdődik, mikor Sammy, Eddie Moo barátja társaságában elmegy egy kínai étkezdébe, ahol rendkívül idős kínai férfiak mérges tengeri kígyók vizeletét isszák valami bődületesen sok pénzért, hogy ettől haldokló férfiasságuk újra erőre kapjon. Ez adja főszereplőnknek az ötletet, hogy ő is mérgeskígyót tartson, és ebből meggazdagodjon. Időközben a még el nem hunyt Sal, a bár tulaja és Sammy főnöke, akinek egy befolyásos tábornok barátja be akar kerülni egy elit klubba, kiadja Sammynek, hogy szerezzen belevaló nőket, akik egy bizonyos Bohém Klub tagjait hihetően el tudják csábítani, ezzel is bebiztosítván a fent nevezett tábornok előkelő helyét a társaságban. Stilton valahogy belekerül ebbe a körbe, barátnőjével elvállalják, hogy részt vesznek az eseményen, úgyhogy Stilton eltűnik, Sammy pedig összetűzésbe keveredik egy Pookie O'hara nevezetű korrupt és rasszista rendőrrel, mert az megtámadja Sammy két méter magas, fekete barátját, Lone-t. Innentől kezdve egy nagy katyvasz az egész, titkos ügynökség fekete-fehér öltönyös, napszemüveges tagjai üldözik Sammyt, Sal időközben a kígyó martalékává válik (akinek egyébként saját fejezetei vannak, amiben az életéről meg arról mesél, hogy kiket harapott meg) és Sammy lefagyasztja őt, az öltönyös emberek felteszik a jégbe fagyott halott férfit egy lezuhanásra ítélt repülőre egy halott tábornok és egy szintén eltávozott prostituált társaságában, Pookie nyomozó pedig egy szál rózsaszín köntösben kezelődik heroinnal Eddie Moo bácsikájánál, aki egyébként fogságba ejti a hatalmas mérgeskígyót... Sammy persze nyomoz, nyomokat tüntet el és egy kiégett taxival rója a várost, és egyre több minden/mindenki fordul meg a hátsó ülésen és/vagy a csomagtartóban. És mindebbe hogy csöppen bele egy valódi "Holdember"? Ne is kérdezzétek, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Őszinte leszek, ez a könyv nagyon szórakoztató, de egyben nagyon fárasztó is. Mármint aki elolvasta, amit fentebb írtam, nagyjából arra jött rá, hogy vagy az író vagy én zagyváltam itt valami tudatmódosító szer hatása alatt. Nos, én biztosan nem álltam ilyen szer hatása alatt, ez az író zsenialitása, hogy nagyon izgalmas, nagyon fordulatos történetet rittyentett ide, de egyben ez az egész nagyon elrugaszkodott, tényleg kicsit paródiája az egész ezeknek a sötét-gengszteres-nyomozós-lakkoscipős filmeknek/regényeknek. Nekem alapvetően tetszett, elég könnyed, gyorsan olvasható történet, de kell hozzá egy bizonyos fokú pihentség, és humorérzék. Én igazából ajánlom mindenkinek, szerintem egy jó kis könyv. Kacifántos, nem mindennapi, de jó. 

Jó olvasást kívánok!