Ken Follett: Az idők végezetéig című regénye a méltán híres Kingsbridge-trilógia második része, melyben kétszáz évvel később kalandozhatunk az immár kereskedővárossá nőtt Kingsbridge-ben. Az első regényből megismert családok leszármazottainak a főrendek ármánykodásánál jóval nagyobb ellenséggel kell, hogy szembenézzenek: tartsatok velem és ismerjétek meg a pestis pusztítását és a hit erejét.
Ken Follett életrajzáról az előző bejegyzésben olvashattok bővebben, itt csak az általam ismertetett könyvvel kapcsolatos infókat osztanám meg. Az első és a második kötet megjelenése között naggggyon sok idő telt el, 18 év! 2007-ben adták ki. Ez egyébként nem látszik egyáltalán a történeten, amit az is igazol, hogy ez a regény a NYT Bestseller listájának az élén volt néhány hétig. A Katedrális című sorozatban ennek a résznek a cselekménye is benne van.
Ebben a történetben merőben új szereplőket ismerhetünk meg, akik A katedrális szereplőinek leszármazottai, sokuk magukon viselik a jól ismert jellemvonásokat is. A főbb szereplők, egy nemesi családból származó testvérpár, Merthin és Ralph, egy tolvaj lánya, Gwenda, és a városi elöljáró lánya, Caris, egy Mindenszentek (Halloween ma már) éjjeli szertartáson találkoznak, ahol Gwenda ellopja a testvérek apjának összes pénzét, így sorsuk megpecsételődik, a család a kolostor eltartottja lesz: Merthin ácsinasnak tanul, Ralph pedig Shiring grófjának lesz fegyverhordozója. De mindezek előtt a négy gyerek véletlenül tanúja lesz az erdőben, ahogy egy Thomas Langley nevű lovagot megpróbálnak megölni egy levélért. Merthin ottmarad a sebesült lovaggal és megígéri neki, hogyha meghal, akkor odaadja a levelet egy papnak. Majd Merthin beviszi a kolostorba és a férfi beáll a rendbe. Évekkel később Merthin és Caris között örökké beteljesületlennek látszó, de perzselő szerelem alakul ki, Gwenda pedig hányattatott sorsával küzdve megpróbál feleségül menni egy balsorsú nemes utolsó élő fiához, a jóképű Wulfrichoz. Közben Caris unokabátyja mindenáron a kolostor priorja akar lenni, és igazából hosszas cselszövések árán sikerül is neki - innentől kezdve minden újításnak ellenségévé válik: legyen szó a leszakadt híd újraépítéséről, vagy az apácák tudásának elismeréséről az ispotályban. Ugye középkor, 1300-as évek, egy nő vagy alárendelt, vagy boszorkány. Ralph pedig mindent elkövet, hogy a gróf végre észrevegye őt és a benne rejlő ambíciókat és potenciált, de csak nem látszik eljönni az ő idejének. Caris fiatal nő létére nagyon is újító szellemű, feltalálja a híres kingsbridge-i vörös szövetet, emellett jeleskedik a gyógyításban is, ennek köszönhetően unokatestvére, Godwyn prior, és minden lében kanál helyettese az esküvője előtti napon boszorkánysággal vádolták meg, amelyből egy kiút van: be kell lépnie az apáca rendbe. Merthin, aki zseniális hidat épített, úgy érzi, már nem bírja tovább Caris nélkül, ezért elmegy Olaszországba építőmesternek, megházasodik, gyermeke születik, és itt jön a képbe a rettegett fekete halál, a pestis. Milliókat öl meg, nincs rá semmilyen gyógyszer, de Merthin és a lánya valahogy túlélik és hazaindulnak Kingsbridge-be. Caris időközben ispotály vezető lesz, a kor eszközeihez képest nagy újításokat vezet be a higiénia és a gyógyítás terén is. A rettegett kór a várost sem kíméli, de hogy sikerül-e túlélniük és a várost megmenteniük a biztos pusztulástól, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!
Igyekeztem itt is a legkevesebb "poént" lelőni, szerintem sikerült is, mert annyira szerteágazó és sok szálon futó az egész cselekmény, hogy kb nekem is 500 oldalban sikerült volna leírnom. Ha lehet ilyen, ez a rész még jobban tetszett, mint az első, itt azért már kicsit pörgősebbek az események, nagyobbak az ellentétek, még gonoszabbak az ármánykodások. Ebből sem hiányzik a romantika és az erotika, de ebben egy picivel kevesebb van már, mint az első részben. Erőszak és a kiszolgáltatottság a nemeseknek, az ambíciók és a gyilkosságok itt sem hiányozhatnak, nagyon színessé és szerethetővé, és meglehetősen izgalmassá teszik a kötetet. Engem az író továbbvarázsolt, 1000 oldalon felül volt ez a kötet, mégsem bírtam abbahagyni. Mindenkinek ajánlom, szívből, nem bánjátok meg.
Jó olvasást kívánok!