Michael Cunningham: Az órák című regénye egy olyan dráma, amit szerintem mindenkinek egyszer el kellene olvasni: a nőknek azért, mert három olyan nőről szól, akik nem épp a legkönnyebb helyzetben vannak (mondjuk úgy, boldogtalanok, nem találják a helyüket) és a bennük lezajló események erőt adhatnak az olvasónak vagy épp elrettenthetik azt; a férfiaknak pedig azért, mert rengeteget megtudhatnak a női lélek rejtelmeiről. Emellett a homoszexualitás kérdését is finoman, mégis tabuk nélkül boncolgatja, így akit érdekel, hogy milyen lehet az, ha valaki nem tudja eldönteni, vagy ha nem illik eldönteni, hogy kihez is vonzódik vagy mit kezdjen az érzéseivel, mindenképpen olvassa el ezt a könyvet.

Michael Cunningham 1952-ben született, díjnyertes amerikai író. A Stanford Egyetemen tanult angol irodalmat, írói munkásságával már ez idő alatt is kitűnt, a Fehér Angyal című novelláját beválogatták Amerika Legjobb Novellái elnevezésű válogatásba 1989-ben. 3-4 nevesebb díjat is kapott, jelenleg a Yale egyetemen tanít kreatív írást. Cunningham egyébként homoszexuális, de nem szereti, ha ezt írói munkásságával kapcsolatban emlegetik, mert véleménye szerint ez nem befolyásolja azt, hogy miről vagy hogyan ír. Az órák című regény hozta meg számára a világsikert, 1998-ban jelent meg és 1999-ben Purlitzer-díjjal tüntették ki érte. A regény olyannyira sikeres lett, hogy a 2000-es évek elején film is készült belőle Nicole Kidman, Julianne Moore és Meryl Streep főszereplésével. Érdemes megnézni, nagyon szép film. 

A regénynek három főszereplője van, akik valamilyen módon egymáshoz kapcsolhatóak, kettejüket egy férfi, hármójukat pedig egy regény kapcsolja össze. Akitől a történet kiindul, az egy neves angol írónő, Virginia Woolf. Róla azért érdemes néhány szót ejteni, hiszen az angolszász irodalomban (főleg a női olvasók között) nagyon nagy népszerűségnek örvend. Woolf regényeket, novellákat és esszéket írt, emellett kritikus volt, könyveket adott ki és nem utolsó sorban feminista volt. Apja híres irodalmár volt, anyja pedig egy híres szépség (nevezzük modellnek). Iskolába nem járt, ellenben szüleitől, nevelőitől és édesapja könyvtárától minden műveltséget megkapott, amire szüksége volt. Édesanyját korán elvesztette, 13 éves volt mindössze, és halála annyira megrázta, hogy idegösszeroppanást kapott. Apja halála újabb sorscsapás volt számára, annak ellenére, hogy a legkevésbé sem volt jó a kapcsolatuk. 1912-ben ment férjhez Leonard Woolfhoz, aki könyvkiadással, lektorálással foglalkozott. Már fiatalon is publikált, ami akkoriban azért nagy dolognak számított, de első és talán leghíresebb regénye csak 1925-ben jelent meg és a Mrs. Dalloway címet kapta. Műveiben a nők szerepét, a kor elvárásait, a magányt, és a halált is érinti, taglalja. Egy kis magyar vonatkozás: a férjével közösen alapított kiadóban ők jelentették meg először Madách Imre: Az ember tragédiája c. művét angol nyelven. Életét depressziós rohamok és idegösszeroppanások kísérték végig, ez is vezethetett 1941. március 28-án bekövetkezett öngyilkosságához: a házukat bombatalálat érte Londonban, ezért vidékre költöztek, de annyira nem bírta elviselni a kialakult helyzetet, hogy zsebeit megpakolta kővel és a folyóba ölte magát.  

Szóval Virginia Woolfot kiveséztük azt hiszem, egészen kedvet kaptam, hogy elolvassam a Mrs. Dalloway c. regényt, remélem be tudom szerezni és meg tudom veletek osztani azt az olvasmányélményemet is. Térjünk akkor vissza a dráma cselekményére. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet meglehetősen baljósan kezdődik, méghozzá nem mással, mint Virginia Woolf fent említett öngyilkosságával. A könyvben megtalálhatjuk az írónő férjének írt búcsúlevelét is (ha valaki nem bírja ki addig, míg megszerzi a könyvet, a Wikipédián is fent van). Majd ugrunk egyet vissza az időben, ahol a tépelődő, evészavaros Virginiát ismerhetjük meg, aki nem boldogul regényével, ami Mrs. Dalloway-ről szól, nem tudja eldönteni, mi lenne a méltó halál a részére - az öngyilkosságot fontolgatja... Majd megérkezik testvére, Vanessa 3 gyermekével, akik egy halott rigót temetnek rózsaágyba, ami olyan mértékben felzaklatja Virginiát, hogy legszívesebben ő feküdne a madár helyébe. Majd megismerhetjük Virginia érzelmeit nővére iránt (melyek kicsit túlmutatnak a testvéri szereteten) és a köztük elcsattanó csók is azt mutatja, hogy valahogy több van közöttük a testvéri kapcsolatnál. Megismerhetjük Virginia "démonjait" is, a hangokat, a fényeket, a fejfájást és a Londonba való visszamenekülés iránti vágyat - vagyis mindent, ami a tragédiához vezető útját kikövezte. 

Aztán előreugrunk az időben, ahol egy asszony, Mrs. Brown az ötvenes évek Amerikájának jobb módú rétegéhez tartozva a Mrs. Dallowayt olvassa terhesen és kétségek között gyötrődve. A kétségek oka pedig nem más, mint az, hogy boldogtalannak érzi magát, úgy érzi, hogy valami sötétség van benne, és csak olvasna, olvasna, de mivel aznap van a férje születésnapja, nem lustálkodhat egész nap. Szíve szerint elmenne onnan minél messzebb, otthagyná a családját és mindenét, kivéve a szomszéd asszonyt, Kittyt, aki iránt, mint kiderült, gyengéd érzelmeket táplál. Laura (Mrs. Brown) rengeteget tépelődik, küszködik azalatt az egy nap alatt amit vele töltünk. Nem találja a helyét, nem elégedett a tortával, hotelbe menekül, hangulata hullámzik. Ezt terhessége számlájára is írhatnánk, de Kitty és Laura csókja után inkább ez azt mutatja, hogy valószínűleg nem véletlenül nem érzi jól magát az életében. 

A harmadik nő, akivel megismerkedhetünk, Mrs. Dalloway névre hallgat, ő a 20. század végének New York-jában él, és barátja, Richard nevezte el így. Egyébként Clarissa, aki hosszú ideje kapcsolatban él egy Sally nevű nővel, van egy lánya, és az alatt az egy nap alatt, amit eltöltünk vele, épp Richardnak szervez partit, aki írt egy sikeres könyvet róla és az anyjáról, aki elhagyta őt. Clarissa és Mrs. Dalloway között rengeteg a hasonlóság: mindketten partit szerveznek, mindketten imádják a virágokat és azt a várost, ahol élnek, és persze folyamatosan azon gondolkoznak, hogy vajon jó helyen vannak-e az életükben. Megismerhetjük még Richardot, aki homoszexuális és AIDS-es, a végső stádiumban van és nagyon beteg. Kiderül, hogy Clarissa és Richard között szövődött szerelem még fiatal korukban, de Clarissa végül úgy döntött, nem  akar vele lenni. Clarissa persze ezen is sokat mereng, és ahogy az elején, a végén is tragédia történik, de hogy mi, azt nem írom le, megtudjátok, ha elolvassátok a könyvet!

A regény egyébként "naplóbejegyzésekből" áll, a három nő 1 napjának eseményei váltják egymást. Nekem személy szerint nagyon tetszett, igazán olvasmányos, és érdekes, engem borzasztóan hajtott a kíváncsiság, hogy mi lesz ezeknek a nőknek a sora. Mármint tudjátok milyen ez, ez a feszültséggel teli várakozás, hogy nem akarom, hogy még egy közülük végezzen magával. Nagyon mély érzelmeket és komoly gondolatokat fogalmaz meg az író, nem véletlenül kapott Purlitzer díjat. Még egy ilyen drámai műben is van fordulat, a kép a végére összeáll, és rájön az olvasó, hogy nem csak Mrs. Dalloway köti össze a szereplőket. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a drámákat, a mély érzelmeket, a dilemmákat. A filmet is érdemes megnézni, amit a könyvből készítettek, megmondom őszintén, én előbb a filmet láttam, és annyira jó volt, hogy muszáj volt könyvben is elolvasnom. És nem csalódtam, engem nagyon megérintett. 

Jó olvasást kívánok!