Dennis Lehane: Vihar-sziget című regénye a thriller és a dráma műfajok egy igazán velősre sikeredett ötvözete. Egyszerre izgalmas, hátborzongató és nagyon drámai. Nem egy könnyű olvasmány, mégis lebilincselően magával ragadó az a világ, amit elénk tár. Nem is túl hosszú, a főszereplő jelleme, az ő gondolatai hangsúlyosak, a helyszínek és a mellékszereplők mind-mind kevésbé kidolgozottnak tűnnek. Ennek ellenére senki se gondolja azt, hogy ez egy hanyagul megírt, vacak mű - épp ellenkezőleg, aki elolvassa, megérti ennek okait. Tartsatok velem erre a három kemény napra, amelyet Teddy Daniels rendőrbíró 1954 nyarán eltöltött az Ashecliffe Elmegyógyintézetben a Vihar-szigeten. 

Dennis Lehane 1965-ben született Bostonban, ahol a mai napig is él, és regényei szinte egytől-egyig Bostonban vagy annak szűk környezetében játszódnak (a Vihar-sziget is). Családja Írországból vándorolt át Amerikába, négy testvére van, nagy családban nőtt fel. Számos munkakörben kipróbálta már magát, jelenleg kreatív írást tanít az Eckerd College-ban és a Harvardon is. Első regényét egyetemi évei alatt írta 1994-ben, a Vihar-szigetet 2003-ban adta ki. Ezen a kettőn kívül még jópár művét megjelentette írásban. Az íróról még fontos tudni, hogy filmőrült, de rendkívüli módon szereti a zenét is, az íráshoz mindig hallgat valami hangulatilag odaillő dallamot. Már három regényét is megfilmesítették, közülük az egyik a Vihar -sziget, Leonardo DiCaprio főszereplésével (aki még nem látta, mindenképpen nézze meg, zseniális film!).

A regény főszereplője egy Teddy Daniels nevű férfi, az Ashecliffe Igazságügyi Elmegyógyintézet (olyan börtön, ahol a mentális betegségekkel küzdő, veszélyes bűnözőket kezelik) szigetére érkezik társával, egy Chuck nevű fiatal férfival. Mindketten rendőrbírók (nagyon magas beosztású, tanúvédelemért és rendkívül titkos-fontos ügyekért és a halmozottan súlyos bűncselekményeket elkövető elítéltek szállításáért, szökés esetén a nyomozás lebonyolításáért felelős rangos személy, akiket az Egyesült Államok elnöke nevez ki, és éppen ezért számuk nagyon alacsony) és azért érkeztek a Bostontól nem messze található Vihar-szigetre, mert egy bizonyos Rachel Solando, aki különös kegyetlenséggel megölte három gyermekét, megszökött az elmegyógyintézetből. A történet nagyon baljósan kezdődik, hiszen csak úgy "in medias res" belecsöppenünk egy hajó mosdójában, ahol Teddy épp a tengeribetegség következményeitől szenved és halott feleségének emléke gyötri.

A szigetre érkezvén a börtön igazgatójának helyettese, egy Cawley nevű férfi áll mindenben rendelkezésére a rendőrbíróknak, hogy megtalálják a cellájából titokzatos módon eltűnt asszonyt. A két rendőrbíró már a nyomozás kezdetén rosszat sejt, hiszen számos pletyka és beszámoló terjeng a szigeten folyó titkos és tiltott kísérletekről, a gyógyszerek túladagolásáról és a rettegett műtét (lobotómia) túlságosan gyakori használatáról (a lobotómia során a gyógyszerekkel már nem kezelhető, önmagára és könyezetére nagyon veszélyes pszichiátriai betegeket kezelték régen, a homloklebeny - elég véres és brutális módon történő - kivételével személyiségváltozást /bizonyos betegeknél ez egyenlő volt bizonyos fokú javulással/ és hosszú távon a szellemi képességek leépülését eredményez). A személyzet nem túl együttműködő, és a szigetre éppen lecsapó hurrikán is nagyban nehezíti a nyomozást, ennek ellenére a két rendőrbíró minden követ megmozgat, hogy megleljék a szökevényt. Emellett Teddyt sajátos motiváció is hajtja, hogy bejusson a rettegett C részlegbe, ahol a legelvetemültebb, legveszélyesebb bűnözőket tartják fogva, mert utolsó információi szerint egy bizonyos Laeddis nevű férfit, aki a felesége haláláért felelős, is itt kezelnek. És mint tudjuk, a bosszú rossz tanácsadó...

Szóval a hurrikán kitör, a személyzet hallgat, titkos üzeneteket tartalmazó papírfecnik, kódok és kavicskupacok nehezítik a nyomozók munkáját, és mindezt tetézve Teddyt őrült migrén gyötri, melynek következtében az intézet vezetőjének helyettesétől folyamatosan gyógyszereket kap. Teddy egyre inkább azt sejti, hogy valamilyen hallucinogén szerrel próbálják őt itt tartani a szigeten, az ápoltak és a ápolók is ejtenek el olyan megjegyzéseket, melyekből Teddy arra következtet, hogy őt nem fogják elengedni a szigetről. Összeesküvés elméletének legnagyobb bizonyítékaként Chuck is eltűnik, Teddy pedig úgy sejti, hogy társa már lobotómián esett át, ahogy vele is ez a terve az intézmény vezetőségének, mert túl sok titkukat leplezte le itt tartózkodása alatt. Már kiszáradás közeli állapotban Teddy szökni próbál a szigetről, de társa iránti lojalitása arra kényszeríti, hogy belépjen a rettegett világítótoronyba, ahol a tiltott kísérletek és műtétek zajlanak. Hogy végrehajtják-e Teddyn a lobotómiát, megtudjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Nekem személy szerint az egyik kedvencemmé vált ez a regény, nagyon hamar ki is olvastam. Lebilincselően  izgalmas volt, tényleg nem unatkoztam olvasás közben egy percig sem. A főszereplő jelleme rendkívül jól ki van dolgozva, rémálmai és kemény természete arra enged következtetni, hogy feleségének  a halálán még mindig nem tette túl magát; ez, és a világító toronyban rá váró események pedig mélységes megdöbbenést és rengeteg empátiát váltottak ki belőlem. Pörgős, izgalmas, baljós, kicsit horrorisztikus az az egész világ, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem a pszchiátrián játszódó regények, filmek mindig valahogy különösen megérintenek, hiszen borzasztó lehet az a helyzet, amikor nem tudja az ember hogyan bizonyítani, hogy nem őrült meg. Én tényleg szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen krimiből átcsapo pszichothrillert nem kevés drámával megspékelve, mert különösképpen fog neki tetszeni ez a mű; és érdemes még megnézni a belőle készült filmet is, zseniális rendezés és Leonardo DiCaprio hatalmasat alakít benne. De ha megfogadtok tőlem egy tanácsot, először a könyvet olvassátok el, nem mert nagyon eltér a kettő, hanem mert így sokkal ütősebb. 

Jó olvasást kívánok mindenkinek!