Bacsó Péter: A Tanú című könyve egy igazán rövid, de annál is több érzelmet kiváltó mű, mely a nagysikerű, ugyanezt a címet viselő kultuszfilm alapján készült filmregény (néhány pici eltéréssel). Tele humorral, de azzal a fajtával, amiről az ember egykönnyen nem tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen. Tartsatok velem és Pelikán József gátőrrel karöltve az 1950-es évek koncepciós pereinek világába - ilyen élményben (hál'Istennek) másként nem lesz részetek!
Bacsó Péter 1928-ban született Kassán, Böhm Péter néven. Édesanyja zsidó származású író, édesapja hivatalnok volt. Családja a vidéki holokauszt elől 1940-ben Budapestre menekült, a középiskolát és a Színház- és Filmművészeti Főiskolát is itt végezte. Kezdetben dramaturg és forgatókönyvíró volt, majd 1963-tól rendezett is. Igazi sikerét az 1967-ben forgatott Fejlövés című filmje hozta meg, melynek szereplői Kovács Kati és Horváth Charlie voltak. 1969-ben rendezte meg az általam is bemutatott könyv filmváltozatát, mely akkoriban olyan kemény bírálatnak számított a szocialista rendszerrel szemben, hogy be sem mutatták, 10 évre jegelték. 1981-ben viszont a cannes-i filmfesztiválon tarolt, azóta pedig igazi kultuszfilm vált belőle hazánkban. Számos dalszöveget is írt, első körben saját filmjeihez, de ismert slágerek szövegeit is neki köszönhetjük. Munkásságáért 1985-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. Komoly betegséggel küzdött, de ez nem akadályozta meg abban, hogy utolsó napjait is munkával töltse. Halála előtt néhány héttel életműdíjat kapott. Ezen kívül számos elismeréssel jutalmazták tehetségéért és munkásságáért: Balázs Béla-díja, Magyarország Érdemes Művésze - díja, Magyarország Kiváló Művésze -díj és a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztje (csillaggal és anélkül) mellett néhány "kisebb" díjat is kapott. Megszámlálhatatlan mennyiségű filmet rendezett (vagy közreműködőként vett részt) életpályája során, és jópár könyvet is írt. Az ő nevéhez fűződnek olyan filmek, mint a Te rongyos élet, a Hamvadó cigarettavég, a Macskajáték és a Liliomfi is. A Tanú című könyv 1980-ban jelent meg.
A történet főszereplője Pelikán József, foglalkozását tekintve gátőr, habitusát tekintve egy meglehetősen egyszerű, lassú ember. Nyolc gyermekét egyedül neveli, minekután a felesége megszökött egy román uszálykormányossal. Az időpont pedig 1950., a Rákosi-rendszer javában virágzik. Aki élt már akkor, vagy emlékszik a tanulmányaiból, az tudja, hogy ekkor volt a legkeményebb totális diktatúra itt nálunk, a besúgás, a koncepciós-perek, a "csengőfrász" időszaka. Politikai okokból elképesztő mennyiségű ember ült börtönben, az élelmiszert jegyre lehetett csak kapni (és húst még nagyon úgyse) éppen ezért Pelikán elvtársnak minden leleményességét be kell vetnie, mikor a történet elején legnagyobb lányával, Gizivel levágják a pincében illegálisan tartott disznót, Dezsőt. A rendőrség így is felkapja fejét a sülő töpörytű szagára, de bármilyen egyszerű is főszereplőnk, kivágja magát. Másnap pedig régi (akkor még illegálisan) kommunista barátjával fut össze a Duna partján, aki éppen horgászik (azaz illegálisan jut húshoz). Dániel elvtárs egy nagy harcsával vesződve a vizbe pottyan, Pelikán kimenti őt, hazaviszi, ágyba dugja, mikor megjelennek az előző éjjel szaglászó rendőrök, és Dániel elvtárs (aki egyébként miniszter éppen) véletlenül leleplezi a titkos pincét, ahol Dezsőke lóg kolbász formájában. Pelikán persze rögtön börtönben találja magát, aztán még nagyobb meglepetésére szinte rögtön újra otthon van. Néhány nappal később egy éjjel mégiscsak csengetnek és két nagydarab, fekete ruhát viselő, néma férfi betuszkolja egy nagy fekete autóba, és Pelikán mindezt (a rendszerhez képest mindenképpen) meglepően lazán fogadja. Kicsit már a bárgyúság határát súrolja a viselkedése, mindenesetre nála jobban senki sem ütközik meg azon, hogy kivégzőosztag helyett vacsorázni viszik. Megismerkedünk Virág elvtárssal, aki közli a "remek" hírt, hogy Pelikán koronatanú lesz Dániel Zoltán volt miniszter elleni perben. Ezenfelül új állást is kap, és minden tiltakozása ellenére "én kérem ideológiailag nem vagyok elég képzett" másnap már uszodaigazgatóként kezd. Innetől kezdve megindul a lavina Pelikánnal: első munkanapja első 10 perce után egy baklövés miatt máris újra a börtönben ül, ahonnét másnap már szabadul is; (egyébként sem túl jó állapotban lévő) házát egy eplukkasztott zacskó miatt lyukacsosra lövik; további vezetői munkaköreiben sem teljesít a legjobban, egyre többször találkozik a börtönben a Püspökkel és Gulyás elvtárssal, akinek a műfogsorát köszönheti. Koronatanúként pedig még szánalmasabb teljesítményt nyújt, a hivatásos vallomás-író megsértődik rá, pszichológusok vizsgálják és még lúdtalpbetétet is kap, de valahogy a vallomás nem megy a fejébe. A tárgyalás napja előtt a házát elviszi az ár (merthogy gátőr hiányában árad a Duna) ezért a nagy fekete autó egy fáról veszi le őt. Kicsit gatyába rázzák, felöltöztetik, ám a bíró kérdéseire Gulyás álszent vallomását hallva, nem a megírt beszédet adja elő. Hogy miként végződik a történet, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!
Nekem nagyon-nagyon tetszett ez a könyvecske - tényleg könyvecske, mert kb. 190 pici oldal, nagy betűkkel nyomtatva, nagyjából 2 óra alatt ki lehet olvasni - annyira komikus az egész, annyira jól megálmodott a főszereplő és olyan jól bemutatja azt a világot, ami akkor volt, hogy tényleg nagy élmény olvasni. A filmet magát még mindig nem láttam, de pótolni fogom, mert biztosan nem véletlenül lett kultuszfilm. Oly mértékben szórakoztató ez az egész, vagyis tudjátok, ez nem az a fajta humor, mint egy vigjáték, hanem ez az a "te jó ég, ez itt volt, ez tényleg ilyen volt és akár ez még igaz is lehetett, nem tudom eldönteni, hogy ezen sírjak, vagy nevessek" humor, ami szerintem az egyik legjobb. Úgy gondolom, hogy ez a könyv magyar ember életéből nem maradhat ki, úgyhogy szívből ajánlom mindenkinek.
Jó olvasást kívánok!
