Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei - Napok Térképe című regénye a néhány évvel ezelőtt befejezettnek hitt trilógia folytatása. Jacob Portman és különleges barátai újabb izgalmas és életveszélyes kalandokba csöppennek, méghozzá Jacob nagyapja és korábbi társa, H. jóvoltából. Tartsatok velem, és izguljátok végig ezeknek a bátor fiataloknak (már aki az, ugye) a próbatételeit, amiket azért állnak ki, hogy újra békében élhessenek a normális emberek között. 

Ransom Riggs életéről már írtam nektek az (akkor még trilógia) első részek bemutatása alkalmával, most újra megteszem, kicsit kiegészítem, hiszen eltelt néhány év azóta, sokminden történt az író életében. Ransom Riggs amerikai születésű író és filmkészítő egy 200 éves farmon nőtt fel Florida államban a szüleivel. Az általános iskolát egy nagyon különleges intézményben végezte, a neve az Pine View School of the Gifted, ha jól vettem ki az angol ismertetőből, akkor ide a nagyon tehetséges diákok járnak, akiket igyekeznek az oktatók ösztönözni a minél nagyobb tudásszomjra, a függetlenségre és az átlagtól eltérő látásmódra. Egyetemi évei alatt pedig angol irodalmat és filmkészítést tanult. Jelenleg Los Angelesben él szintén író feleségével és kislányával. Karrierjének eddigi csúcspontja a 2011-ben kiadott Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című regénye volt, ami úgy íródott, hogy Riggs összegyűjtött jópár régi fotót, és kiadójának a javaslatára ezek köré írt egy történetet, ami a kiadást követően szinte rögtön a New York Times bestsellere lett. A trilógia másik két része, amit már be is mutattam nektek korábbi bejegyzéseimben, 2014-ben és 2015-ben került az olvasóközönség kezébe, 2016-ban pedig meg is jelent belőle a mozifilm. 2012-ben ehhez hasonló módon kiadta a Talking Pictures című könyvét, de erről nem nagyon szólnak a források, hogy mekkora sikereket ért el. Regényírás és régi fényképek gyűjtése mellett internetes rövidfilmekről és mentálhigiénés blogokról ír értekezéseket. A mostmár hatkötetesre duzzadt sorozat harmadik és negyedik része között 3 év telt el, a Napok Térképe 2018-ban jelent meg Amerikában, ami a korábbi nagysikerű trilógiának köszönhetően rögtön a bestseller listák élére ugrott. Magyarul 2019-ben olvashattuk először. 

Ahhoz, hogy el tudjam nektek kezdeni a negyedik kötet ismertetését, sajnos le kell, hogy lőjek némi poént a harmadik részből, előre is elnézést kérek attól, aki SPOILER-be futna így. De sajnos másként nem megy. Aki emlékszik (nevethettek, de olyan régen olvastam, hogy nekem is át kellett futni a bejegyzést a harmadik részről, hogy tudjam, ki, merre, hány méter...) a Lelkek Könyvtára részben Vándorsólyom kisasszony fura testvérei megpróbálnak istenséggé válni, de Jacob és barátai közbeavatkozásának köszönhetően ez meghiúsul, az a hurok összeomlik, és Caul meg Bentham, és a csatlósaik örökre ott ragadnak. A Devil's Acre-beli csata után Jacob úgy érzi, hogy neki ez túl sok, és inkább megpróbál újra normális életet élni, elbúcsúzik szerelmétől, Emmától és visszatér a szüleihez, akik 6 héten át próbálják egy pszichoterapeutával karöltve meggyőzni arról, hogy elmebeteg és egy elmegyógyintézetben van a helye. A könyv úgy fejeződik be, hogy a kisasszony és a különlegesek megállítják a Jacobot éppen a fenti helyre szállítani szándékozó családi autót, szülőkkel, nagybácsikkal egyaránt. A történet fonalát itt vesszük fel, hogy Jacobot a barátai megpróbálják visszacsábítani a különlegesek világába, merthogy ott a helye, szükségük van rá, stb. Leginkább azért, hogy megnyugtassa a többi hurokban élő különlegest, hogy a gonosz Caul halott, és, hogy megtanítsa a különlegeseket a normális viselkedésre. Egy vásárló körút alkalmával (helyett) Emma és a többiek megkérik Jacobot, hogy mutassa meg, hol élt hajdani barátjuk, az ő nagyapja, Abe. A házban találnak egy titkos túlélő pincét, ahol egy titkos naplóból kiderül, hogy Abe egy titkosügynök üresvadász volt, aki amerikai hurkokból mentett ki olyan különleges gyerekeket, akiknek nem voltak hozzátartozói, barátai, nem álltak ymbryne védelme alatt (és éppen ezért nagy veszélynek voltak kitéve). Jacob persze beleveti magát ebbe az ügybe, és titkon Emma társaságában találkozik H.-val, aki a nagyapja társa volt, és aki megbízza, hogy egy "fényevő" lányt mentsen meg egy New York-i középiskolából. Jacob és néhány különleges barátja Vándorsólyom kisasszony háta mögött megszökik Abe üresvadász autójával, és számos hurkon és veszélyes kalandon át (ezeket direkt nem írom le, hogy legyen min izgulnotok) megtalálják a lányt, aki stresszhelyzetben sötétet tud maga körül csinálni, és a lenyelt fénnyel robbanást tud előidézni. A lány (Noor) bizalmának elnyerése közben lidércek támadnak rájuk, menekülés közben pedig csapdába esnek egy amerikai különleges-klán pszichopata tagjánál, ahonnan még csak-csak megmenekülnek, de egyenesen belekerülnek egy Leo nevű, dörzsölt klánvezér karmai közé, aki megszállottan gyűlölte egy félreértés miatt Abe Portmant. Innentől még 2-3 csavar következik, de úgy már nem izgalmas, ha leírok őket, ha meg akarjátok tudni, hogy sikerült-e kicsusszanniuk a bosszúéhes bandavezér karmai közül, és végül Noor biztonságba kerül-e a Devil's Acre hurokban, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet! (vagy a következő bejegyzésem elejét, mert abban úgyis kénytelen leszek spoilerezni picit)

Nekem személy szerint nagyon tetszett ez a negyedik könyv, az első hármat is faltam, így nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy van folytatása. Mondjuk egy icipici "langyosvíz" érzetem volt azért, mert az első három kötetben olyan para képek meg jelenetek voltak, itt meg azért (főleg a könyvben lévő fotók terén) nem feltétlenül volt ez elmondható, de nekem enélkül a hátborzongató vonal nélkül is elsőre sikerült megtalálni a "flowt" és nagy élvezettel és érdeklődéssel olvasni. Riggs hozta a szokásos részletgazdagságot, a karaktereit és a képeit, a pörgős cselekményt, és mindent, ami miatt előszeretettel olvastam a könyveit (csak kicsit most csökkentette a horror faktort). Ezt csak ilyen kis mellékes szálként mondom el, hogy nagyon sokszor elgondolkodom az ilyen jellegű történetek fiatal főhősein (a tizenéves Harry Potteren, ezen a szintén tini Jacobon) hogy honnan van bennük ennyi lelkierő és hősiesség ilyen fiatalon a világ megmentéséhez, és hogy vajon utána hány évig tart, míg kilábalnak a poszttraumásstressz-szindrómából - mindez persze a humor faktor, de na. Ezek az írók nem kímélik ezeket az ifjú főszereplőket. Én szívből ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki szereti a különleges, egyáltalán nem szokványos sztorikat, de mindenképpen érdemes elolvasni az első három könyvet, mert anélkül nem nagyon lesz érthető. 

Jó olvasást kívánok!