Raphaelle Giordano: A második életed akkor kezdődik, mikor megérted, hogy csak egy van című könyve egy regény formájába bújtatott motivációs tréning azoknak, akiknek csak egy (kisebb vagy nagyobb) lökésre van szükségük ahhoz, hogy régi életüket hátrahagyván elinduljanak az önmegvalósítás útján. Tartsatok velem és ismerkedjetek meg Camille-lal, Claude-dal és a rutinológia fogalmával, hogy ti is lássátok, hogy a valódi boldogság eléréséhez milyen egyszerű dolgokat kell csak tennünk!
Raphaelle Giordano életéről csak francia nyelvű forrást találtam, így amit abból ki tudtam silabizálni (nem beszélek franciául) azt írom ide nektek. Az biztos, hogy 1974-ben született Párizsban. 1998-ban alkalmazott művészeti diplomát szerzett, az alkotás mindig is nagy szerepet játszott az életében, hiszen coach szakmája mellett festőművész is. Diplomaszerzés után egy párizsi kommunikációs cégnél dolgozott viszonylag hosszú ideig, mielőtt megalapította volna saját eseményszervező és kreatív coach cégét. Merthogy a művészet mellett a pszichológia a másik nagy szakterülete, könyveiben a pszichológia hagyományos eszközeit megújítva alkalmazza, ezzel egy új, forradalmasított megközelítést ad a személyiségfejlesztéshez, önismerethez. És persze mindegyiket ilyen regény, "tanmese" formátumban tárja az olvasó elé, mely valószínűleg hatásosabb eszköz, mint egy száraz, szakmai kifejezésekkel tarkított szöveg. Az általam ismertetett regény 2015-ben jelent meg (de nem ez volt az első könyve, 2010 óta a mai napig publikál) olvasók millióit szólította meg és (a visszajelzések alapján) tette boldogabbá az általa kidolgozott módszer segítségével. Elképesztő mennyiségű példány fogyott a könyvből és sajnos ezt nem tudtam potosan kihámozni, de mintha egy francia bestseller listát is vezetett volna. Lényeg, hogy nagyon népszerű olvasmánnyá vált nagyon rövid idő alatt.
Maga a történet kicsit mesebelien kezdődik, nagyon nagy metafora az egész: egy nő, Camille, sötétben és esőben autóval eltéved egy erdőben, kering össze-vissza, majd egyeszercsak egy csúnya defekt miatt meg kell állnia, és térerő hiányában gyalog kell segítségért indulnia. Egy csodás házra bukkan valahol a közelben, melynek lakói szíves örömest fogadják őt. A férfi, Claude, segít telefonálni, kap vizet és az értelemszerűen a nőből kiszakadó sírós rohamot is mély együtt érzéssel hallgatja. Mikor Camille végez, elmondja, hogy ő egy úgynevezett rutinológus, akinek az a dolga, hogy megmutassa a mindennapok által leharcolt és elszürkült emberek számára a valódi boldogsághoz vezető utat. Camille eleinte nem nagyon akaródzik belemenni ebbe a dologba, de mikor hazaér és visszacsöppen a hétköznapok házassági problémáiba, nevelési gondjaiba és munkahelyi nehézségeibe úgy dönt, hogy felkeresi a férfit. Claude elmondja neki, hogy a boldogsághoz vezető út komoly feladatokkal van kikövezve, és minden nagyobb "blokk" teljesítése után kap egy bizonyoí színű lótusz medált, mely (akár a harcművészetben elért szintek öveinek színei) megmutatja számára, hogy hol tart a boldogság elérésében. A feladatok első ránézésre nehéznek és kínosnak tűnnek, sőt, ránézésre mélyítik Camille egyébként is nagy konfliktusait a férjével, de idővel egyre inkább úgy látszik, hogy hatásosak. A nő megszépül, dúskál az önbizalomban és mindezt a környezete is észreveszi. Már nem fél és fiával is olyan kapcsolatot épít ki, amilyet igazán szeretne. Az utolsó, egyben legnagyobb próbatátel, a gyermekkori álom megvalósítása: környezet- és pénztárcabarát divatos gyermekruhákat tervezni és piacra dobni. Hogy sikerül-e neki, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!
Őszintén bevallom: ennek a könyvnek nem én vagyok a célközönsége. Ne értsetek félre, szuper könyv, nagyon olvasmányos, és kifejezetten tetszik, hogy nem egy száraz "Segíts magadon, Isten is megsegít" típusú formátumban íródott. De én sosem hittem az ilyen dolgokban, hogy pozitív dolgok napi szintű mantrázásával az ember egy szürke kisegérből Hollywood-i csillag lesz egyik napról a másikra, csak mert ezt szeretné. Biztosan van, akinek ez kell és ez segít is, mert nehéz helyzetben van, vagy csak kezdőlökés hiényzik neki, de én nem ez az ember vagyok, úgyhogy nekem ez csak egy kellemes olvasmány volt. Egy darabig játszottam a gondolattal, hogy megcsinálom a feladatokat (amik egyébként egészen pontosan le vannak írva, szóval aki ki szeretné prónálni, annak minden adott hozzá, és ha szeretné, próbálja is!!) de úgy éreztem, hogy nincs rá sem szükségem, sem kapacitásom most. Az írónő még egy kis segédletet is firkantott a könyv végébe, hogy egészen biztosan minden világos legyen annak, aki el akar indulni Camille (és a boldogság) útján. Nem nagyon tudok egyéb véleményt megfogalmazni, a keveteket elvenni nem akarom, mert ez alapvetően egy jó könyv, az én szkeptikus hozzáállásom pedig egy más kérdés. Én ajánlom mindenkinek már csak azért is elolvasni, hogy lássátok, lehet így is. A módszer sikerét sem bizonyítani, sem megcáfolni nem tudom, nekem olyan egyszer olvasható mű volt, de lehet, hogy nektek megváltoztatja az életeteket. Úgyhogy hajrá, mindenkinek érdemes egyszer kézbe vennie!
Jó olvasást kívánok!
