J. K. Rowling és a társszerzők által írt Harry Potter és az elátkozott gyermek című mű nem egy klasszikus értelemben vett regény, hiszen a mindenki által ismert sorozat a hetedik könyvvel lezárult, ez pedig voltaképpen egy színdarab szövegkönyve. Éppen ezért nem szokványos olvasmány, nekem is nagyon át kellett állni az olvasmányos regény formatum után, viszont szerintem rendkívül jóra, ötletesre és izgalmasra sikeredett. Tartsatok velem, hogy elkalauzolhassalak benneteket Harry Potter varázslatos világába, és bemutathassam nektek ezt az elátkozott gyermeket!

Joanne Kathleen Rowling angol írónő 1965. július 31-én született (akárcsak Harry) egy Bristol melletti kisvárosban. Már egészen kicsi korától fogva nagyon szerette az izgalmas, fantasztikus történeteket, olyannyira, hogy hatéves korában már ő maga talált ki ilyeneket, és ezzel szórakoztatta a húgát. Mindig is Londontól távol akartak élni a családjával, a vidéki élet volt az álmuk, ezért, mikor az írónő 8-9 éves volt, Tutshillbe költöztek. A szabad levegőt és a mezőket, a vidéki nyarakat nagyon szerette, ám az iskola kicsi volt és régi, a tanárok pedig túlságosan szigorúak. A középiskolában az angol irodalom volt a kedvenc tantárgya, ebédidőben osztálytársait az általa kitalált folytatásos történetekkel kápráztatta el. A híres Exeter Egyetemre járt, ahol franciát és klasszika-filológiát tanult, majd egy éven át Párizsban is folytatott tanulmányokat. Első munkahelye Londonban az Amnesty International szervezetnél volt, ahol Afrika francia nyelvű területeit érintő emberjogi problémákkal foglalkozott (és titokban történeteket írt). 1990 nyarán, ingázás közben fogalmazódott meg benne az ötlet egy árva fiúról, aki varázslótanodába járt. Mivel túl sok ideje nem volt munka mellett, a történetet ebédidőben írogatta különböző kávéházakban és éttermekben. 1991-ben Portugáliába költözött, ahol angolt tanított gyerekeknek (mellette pedig írta a Harry Potter első részét). 1992-ben férjhez ment, 1993-ban pedig már meg is született az első közös gyermekük, Jessica. Nem sokkal később a pár útjai elváltak, innentől kezdve Rowling nagyon nehéz körülmények közé került, így 1994 karácsonyára már vissza is költözött Angliába. Itt fejezte be a könyvét, naphosszat a gyermekkel együtt egy kávéházban üldögélt és írt. A Harry Potter és a bölcsek kövét több kiadó is visszautasította, 1996-ban sikerült viszonylag potom pénzért eladnia azt. Franciatanárként dolgozott akkoriban, nagyon örült érthető módon, mikor megtudta, hogy a könyvét ki fogják adni. A könyv 1997 júniusában jelent meg, még abban az évben két nívós díjat is bezsebelt. Nem sokkal később egy amerikai kiadó jóval több pénzért vette meg a kiadási jogot, így Rowling feladta tanári állását, hogy teljes állásban írhasson. 2000-ben a Warner Bros vette meg a film elkészítésének jogait. 2001-ben Rowling újra férjhez ment, négy éven belül két közös gyermekük is született. Az írónő számos nívós irodalmi díjat kapott a Harry Potter sorozat megalkotásáért. Érthető, hogy élete legszebb pillanatának tartja azt, amikor megtudta, hogy kiadják a könyvét. Hiába lett milliárdos, életét nagyon visszafogottan éli, egyáltalán nem teszi ki családját a nyilvánosságnak. Folyamatosan adakozik, rengeteget segített a hajléktalanokon is (például azzal, hogy az új HP részek 1-1 fejezetét a hajléktalanok által árusított "aszfaltlapban" jelentették meg). Az általam ismertetett rész 2016-ban jelent meg, a színdarabot is arra az évre datálják. 

Mielőtt belefognék a cselekmény ismertetésébe, néhány gondolatot megosztanék veletek HP varázslatos világáról, hátha van olyan, aki nem ismeri. Elképesztően nagy rajongója vagyok az egész sorozatnak, a mai napig (merthogy nem lehetett úgy elolvasni a 8. részt, hogy előtte az első hetet nem elevenítem fel) egy kisgyermek lelkesedésével tudom elolvasni, van legóm, bögrém, Merengő hozzáférésem, képeslapjaim, a gyerekemnek pulcsija:  egyszerűen nem tudok elszakadni ettől a varázslatos világtól immáron 18 éve. A mai napig várom a levelet a Roxfortból, és hálás vagyok a szüleimnek azért, mert mindenáron meg akarták szerettetni velem az olvasást, ezért azon a bizonyos karácsonyok a Jézuska meghozta nekem a könyvesbolt legvastagabb könyvét, a HP és a tűz serlegét. Aki olvasta a könyvet, tudja, hogy milyen vastag, nos én (aki egy Két Lottit fél éven át nyammogtam) kiolvastam egyetlen éjszaka alatt. Az utolsó két rész kivételével mindegyik könyvet közel harmincszor elolvastam (nem, ez nem túlzás, az utolsó kettőt azért "csak" 5-6-szor olvastam el, mert akkor már nagyon sokat kellett tanulnom, végzős voltam a gimiben) és biztos vagyok benne, hogy fogom is még olvasni őket. Nagy becsben őrzöm a könyveket és nagyon várom, hogy a gyerekeim is elolvashassák. Na de visszakanyarodok az eredeti gondolatmenethez: Harry Potter egy árva fiú, homlokán villám alakú sebhellyel, aki a nagynénjééknél él, és elég sok furcsaságot produkál a mindennapokban. Aztán Harry 11. születésnapján egy torzonborz óriás elárulja, hogy mi a rejtélyes dolgok megoldása: Harry Potter varázsló; méghozzá nem is akármilyen: a varázsvilág rettegett ellensége Voldemort Nagyúr (Tudjukki) neki köszönheti bukását, mindezt persze szülei elvesztése árán. Harry elutazik a Roxfortba (Boszorkány- és Varázslóképző) ahol barátokra (és ellenségekre is) lel; és már az első év végén szembe kell néznie Tudjukkivel, aki mindenáron megpróbálja visszanyerni testét és régi hatalmát. Szétszéledt hívei magukat meghúzva ugyanezt várják. A hét kötet folyamán Harry elképesztő mennyiségű (életveszélyes) kalandba keveredik bele, a könyveket áthatja a jó és a rossz, a szeretet és a gyűlölet véget nem érő harca. Barátok, szerelmek, tanárok, a tinédzserek iskolai mindennapjai (de nem az az édes-nyálas-nyávogós, ami a mostani tiniknek szóló könyveket jellemzi) megspékelve azért a szülők, megértő rokonok hiányával, meg a főszereplő feje felett Démoklész kardjaként lebegő végzettel. Éppen ezért a legkevésbé sincs olyan érzete, hogy 18 év felett gyomorforgást okoz, így felnőttek is bátran olvashatják. Harry minél idősebb, az események annál baljósabbak, sötétebbek, sokszor már szerintem egy felnőtt képességeit is meghaladják. Az írónő elképesztő érzékkel írta meg ezeket a köteteket, olyan alaposan felépítve, hogy sok apró részlet csak a sokadik elolvasás után tűnik csak fel. Biztos vagyok benne, hogy az utolsó rész is már megvolt neki fejben az első írásakor, vagy nagyon jól jött neki az ihlet - mindenesetre meglehetősen profi munka. Nagyon izgalmas könyvek, amiket szinte lehetetlenség letenni, mindenkinek sokat ad, aki elolvassa. Szerintem az olvasó személyiségére is jó hatással van, valahogy átformálja az olvasó gondolkodásmódját Harry nehézségeiről és megpróbáltatásairól olvasni, és látni, hogy ezek ellenére sem adja fel. A végkifejlet pedig mindenképpen egyszerre szívszorító és örömteli, én mindig megkönnyezem (és biztos vagyok benne, hogy más is).

[Itt egy kis SPOILER következik, aki nem olvasta el az utolsó részt, és el akarja olvasni, az innentől ne olvasson!!!]

Nos, aki emlékszik a HP és a halál ereklyéi c. könyv végére, a legutolsó fejezet utáni "19 évvel később" részre, az tudja, hogy Ron és Hermione összeházasodtak, egy Rose nevű lányuk biztosan van, Harry és Ginny is házasok, és három gyermekük van: James, Albus Perselus és Lily Potter. Draco és felesége, meg a kis Scorpius, aki Albussal egyidős is ott vannak. Albus aggódik, hogy mi van, ha mardekáros lesz, Harry biztosítja, hogy semmi, és mindenki mosolyogva integet a vonatnak. A színdarab cselekménye is itt veszi fel a vonalat, ugyanezen a napon, ugyanebben a szituációban. Mikor elindul a vonat (a szívem majdnem megszakad... bocsánat, fárasztó poén, fogzik a gyerekem, fáradt vagyok) Albus és Rose együtt keresnek helyet. Mindekettejük kivülről fújja szüleik megismerkedésének történetét és éppen ezért elég nagy nyomás nehezedik rájuk, hogy melyik kupéba üljenek be. Scorpius egyedül ücsörög egy fülkében, Albus mintegy lázadásképp mellé ül le, ezzel elveszíti Rose-t, de nyer egy életre szóló barátságot. Scorpiust meglehetősen sok pletyka övezi, úgy tartja a szóbeszéd, hogy Draco Malfoynak és feleségének nem lehetett gyermeke, ezért egy tiltott időnyerő hasznlatával visszamentek az időben és a kisfiú maga Voldemort Nagyúr gyermeke. Scorpius nagyon jófej, kissé Hermionéra hajaz, kocka és stréber is, mégis rendkívül szimpatikus személyiség - olyan, amilyet egy vérbeli HP rajongó egy Malfoytól a legkevésbé sem várna. Vele ellentétben Albus kevéssé szerethető karakter, elég sok komplexussal küzd, apjával meglehetősen rossz a kapcsolata, amit tovább ront a Teszlek Süveg döntése. Eközben a Roxforton kívül is sötét felhők gyűlnek a varázslók feje fölé: Harry, aki a Varázsbűn-üldözési Főosztály vezetője (Hermione a mágiaügyi miniszter) lefoglal egy tiltott időnyerőt. Közben újra fájni kezd a sebhelye, ez pedig komoly bajt jelent. Az idő viszonlylag sokat ugrál, így tudjuk, hogy múlik, hiszen Albus már a 4. évét kezdené a Roxfortban, mikor a nyári szünetben Albus meghallja, ahogy Amos Diggory (ki emlékszik még Cedricre? ) azért könyörög Harrynek, hogy a talált időnyerővel menjenek vissza az időben és hozzák vissza Cedricet, akinek Harry  miatt kellett meghalnia. Feltűnik a színen egy Delphi nevű fiatal nő is, aki a beteg, idős varázsló gondozója és unokahúga, és beszédbe elegyedik Albussal. Ettől a találkozástól pörögnek fel az események, Albus elhatározza, hogy megváltoztatja az idő folyását és megmenti Cedricet ennek a megtört apának. Ellopják Scorpiussal és Delphivel az időnyerőt, leugranak a Roxfort Expresszről és visszamennek a Trimágus Tusa próbáinak idejébe. Mindenhol változtatnak a múlton, ez pedig, mondanom sem kell, olyan következményekkel jár, amiket elképzelni sem akarunk. Megváltozott múltakon, jeleneken és jövőkön megyünk át, ahol egyre inkább kikristályosodik, hogy hova is tartunk az időben. És felmerül a kérdés: vajon igaz a pletyka? A kis Scorpius valóban Voldemort gyermeke lenne? Az az egy biztos, hogy abban mindenki egyetért: ha valóban született Voldemor Nagyúrnak gyermeke, az olyan katasztrofális következményekkel jár a varázsvilág békéjét tekintve, amit még Voldemort nevénél is kevesebben mernek a szájukra venni. Több cselekményt nem akarok leírni nektek, nehogy túl sokat áruljak el, ha meg szeretnétek tudni, hogy ki is az elátkozott gyermek, olvassátok el a könyvet!

Nekem az évek óta tartó rajongástól függetlenül is nagyon tetszett ez a folytatás, hiszen kit ne érdekelt volna, hogy milyen Harry "unalmasfelnőttes élete" a nagy küzdelem után? És számomra még emberibb lett attól, hogy küzd az apasággal - hiszen nem volt előtte apai minta - hoz rossz döntéseket, és a legkevésbé sem sztárolja magát. Draco Malfoy és Harry kapcsolata is szerintem nagyon színesíti a történetet, ugyan felnőttek, de van, ami örök. Véleményem szerint a legjobban megformált, mégis kicsit háttérben maradó szereplő akkor is Scorpius. Az írónő hozta a szokásos Potter-stílust, és az időutazás, no meg annak beláthatatlan következményei mind-mind arról tanúskodnak, hogy kellett még ez a lezárás. Öröm, fájdalom, az élet örök kérdése is mind-mind szerepet jatszanak benne, és szerintem az elátkozott gyermek kiléte sem teljesen nyilvánvaló - ez pedig még egy kis fűszert ad a cselekményhez. Ha egyszer lesz rá lehetőségem, mindenképpen megnézem a darabot, biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lehet. Én javaslom ezt az olvasmányélményt mindenkinek, aki valaha olvasta és szerette a HP könyveket, rajongóknak pedig egyenesen kötelező!

Jó olvasást kívánok!