Dan Brown: Angyalok és Démonok című regénye egy elképesztően izgalmas történetet tár az olvasó elé. Már maga az eseménysorozat is rendesen felborzolja a kedélyeket, de a háttérben megbúvó, nemlétezőnek hitt szervezetek és az őket körüllengő titkos légkör teszi igazán letehetetlen olvasmánnyá ezt a regényt. Tartsatok velem és Robert Langdon harvardi professzorral, és ismerjétek meg, hogy milyen helyzeteket szül, ha egy hatalmas pusztítóerejű találmány egy bosszúra szomjas titkos társaság kezébe kerül!

Dan Brown 1964-ben született amerikai regényíró és művészettörténész (akkor mostmár megvan műveinek ihletettsége). New Hampshire-ben nőtt fel, édesapja matektanár, édesanyja író volt. A helyi gimnáziumban érettségizett, utána pedig Los Angelesbe költözött. Itt zenésznek állt, majd közel 10 év után visszaköltözött New Hempshire-be és régi iskolájában kezdett tanítani. Felesége, Blythe szintén történelemmel és művészettel foglalkozik. Brown tagja egy bizonyos Mensa nevezetű társaságnak, aminek nagyon magas intelligenciával rendelkező emberek lehetnek csak a tagjai. Első regénye a Digitális erőd 1998-ban jelent meg. Ettől kezdve 1-2 évente adott ki új műveket, ami azért is figyelemre méltó teljesítmény, mert aki már olvasott tőle, az tudja, hogy 6-700 oldalnál lejjebb nem találunk Dan Brown kötetet. Az Angyalok és Démonok 2000-ben jelent meg, ezen és első regényén kívül még öt regényt írt. CD-i is megjelentek, de úgy gondolom, az most itt nem releváns információ. Művei magyarul is kaphatóak, én szinte majdnem mindegyiket elolvastam. Film is készült három regényéből, többek között az Angyalok és Démonokból is, én azt nem néztem meg, nekem a könyv is kicsit brutális volt, elégnek éreztem a saját fantáziámra támaszkodva "átélni". Egyébként Dan Brown munkássága meglehetősen sok negatív kritikát kap, aki olvassa műveit nagyon jónak és megalapozottnak hangzó, sok esetben teljesen igaznak tűnő tényt állít, de ezeket fenntartásokkal kell kezelni, mert sok bennük a nem valós információ. Ezek egyrészt írói eszközöknek is betudható fikciók, csak az a problémás ezekkel, hogy a könyv elején leszögezi, hogy minden valós és megalapozott, holott nem feltétlenül van ez így. Mindenesetre műveivel számos összeesküvés-elmélet alapját fektette le, ha velem tartotok, megértitek, hogy miről van szó pontosan. 

A történet főszereplője egy amerikai tanár, Robert Langdon, akit egy hajnali telefonhívás és egy borzalmas fénykép megtekintése után a világ leggyorsabb repülőgépe repíti Bostonból Genfbe, a CERN épületébe. A cselekmény egyébként a 2000-res évek elején játszódik, elég sok tudományos infóra számíthatunk olvasás közben. Főszereplőnkről annyit tudni kell, hogy nagyon híres szimbólumkutató, a művészettörténet, a történelem és ezt a két területet magába ötvöző titkos társaságok és a hozzájuk kapcsolódó mítoszok és legendák nagy szakértője. A CERN pedig a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma. Így, hogy mostmár ismerjük a helyszínt meg minden lényeges elemet, rátérhetünk magára a cselekményre. Szóval Langdon kb. hangsebességgel repül Genfbe, ahol az egyik leghíresebb kutató, Leonardo Vettra holttestét mutatja meg neki a CERN igazgatója. Hogy minderre miért van szükség? Mert a férfit nem "csak úgy" meggyilkoták, hanem testére az Illuminátusok egyik bélyegét sütötték rá, nem mellesleg rendkívül provokatív pozícióban hagyták, mintegy üzenetként. Az csak később derül ki, miután a tudós (szintén tudós) lánya megérkezik, hogy Leonardo Vettra egyszerre pap és tudós is volt, akinek fő célja a tudomány és a vallás között húzódó örök ellentét megszüntetése volt. Vittoria Vetra beavatja Langdont és a CERN igazgatóját apjával közös titkos találmányába, melynek neve antianyag (elég hosszasan leírják, hogy mi az, én nem fogom itt ecsetelni) és mint kiderült, az apja gyilkosa ellopta azt. Ez azért problémás, mert az antianyag egy bizonyos tárolóban elhelyezve a fizika törvényeinek engedelmeskedve ártalmatlanul ellebeg, de a tároló nélkül 24 óra múlva felrobban és ereje egy atombombáéval vetekszik. Kiderül, hogy az Illuminátusok eltűntnek hitt csoportja bosszúhadjáratot tervez a Vatikán ellen, ahol éppen a a pápaválasztási konklávé szertartása zajlik. A történet folyása közben megismerkedhetünk a gyilkossal is és azzal a biztonsági őrrel is, aki felfedezi, hogy egy oda nem illő képet mutat az egyik kamera: még hozzá egy tárolóban lebegő fényes valamit, ami folyamatosan számol visszafelé. Langdon és Vittoria egykettőre Rómában teremnek, ahol a Vatikánt őrző Svájci Gárda parancsnokát próbálják meggyőzni a veszély mértékéről. Közben kiderül, hogy a pápai székre legesélyesebb négy bíboros eltűnt, de a pápa titkára, a Camerlengo erről az egész vészhelyzetről semmit sem tud. A gyilkos időközben telefonon értesíti mind a sajtót, mind a testőröket arról, hogy éjfélig (amikor is a föld színével teszi egyenlővé az eldugott antianyag a Vatikánt) óránként egy bíboros meghal. Értelemszerűen a pokol elszabadul, és Langdon nem csekély tudását és minden kreativitását latba vetve próbálja megakadályozni a bíborosok halálát Róma művészeti alkotásain és templomain keresztül. Kissé gyomorforgató és izgalmas jelenetek következnek, melynek végén a perverz gyilkos elrabolja Vittoriát. Langdon persze mindenáron megpróbálja kiszabadítani, de a hasszaszin kemény ellenfélnek bizonyul. Időközben a tároló keresése is hiábavalónak tűnik, a papokat evakuálják, a tömeg a Szent Péter téren egyre csak nő és a sajtó is szemrebbenés nélkül szivárogtatja a véres jeleneteket és a híreket. Langdonnak éjfél előtt kicsivel az események alakulásánka következtében eszébe jut egy hely, ahol nem keresték az antianyagot, de hogy megtalálja-e és ha igen, sikerül-e megvédeni a Vatikánt a teljes pusztulástól, csak akkor tudhatjátok meg, ha elolvassátok a könyvet!

Igazából én ezt a könyvet néhány évvel ezelőtt elolvastam, de olyannyira nem maradt meg belőle semmi a főszereplő nevén kívül, hogy muszáj volt még egyszer elolvasnom. Nekem alapvetően tetszett a történet meg az ötlet is, amivel nem nagyon voltam kibékülve, hogy, bár a Katolikus Egyháznak is vannak hibái értelemszerűen, ezekre túlságosan nagy hangsúly került, nekem ezek túlzottan sulykoltak voltak. Másrészt, ami nem tetszett, hogy a könyv elején az író leírta, hogy minden állítás igaz benne, mégis, ha az ember kicsit utána olvas, kiderül, hogy azért jópár ferdítést tartalmaz. Valószínű, hogy ez a történetet teszi izgalmasabbá és az olvasó egészen beavatottnak érzi magát ezekben a körökben, viszont megfelelő mértékű történelmi, művésszettörténeti és teológiai tudás nélkül ez azért így félrevetező szerintem. Viszont, ha ezt nem nézzük, hanem azt mondjuk, hogy teljes mértékben fiktív szervezetek, emberek és művészek szerepelnek benne, akkor azt mondom, hogy ez egy irtó izgalmas történet, amit nem tudtam letenni és éjjel-nappal csak azért olvastam, hogy megtudjam, hogy mi lesz a végén az antianyaggal. Meg úgy tök jó "végigjárni" Róma utcáit, biztos egyébként, hogy az író elképesztő háttérmunkát végzett ezekkel a szobrokkal és templomokkal kapcsolatban, ezt nem vitatom én sem. Tényleg letehetetlen, olyannyira, hogy a 700 oldalas könyvet viszonylag rövid idő alatt kiolvastam. Én szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas, akciódús regényeket, a művészetet, a történelmet és az összeesküvés elméleteket, titkos társaságokat és egyéb misztikumokat! Viszont tényleg érdemes utánanézni a benne foglaltaknak (egyébként erre az ember ingerenciát is érez, hogy elmélyedjen a témában) már csak ismereteink bővítése végett is.

Jó olvasást kívánok!