Herczeg Zsolt: Büfik és bukások című könyve az író WMN.hu oldalon megjelenő cikkeinek összefűzött változata. Hihetetlenül szórakoztató és vicces mű, én egy délután alatt kiolvastam és még másnap is fájt minden porcikám a nevetéstől. Tartsatok velem és ismerkedjetek meg Tomikával és apukájával, akik együtt csiszolódnak büfiken és bukásokon át a rokonok és a világ kritikus tekintének kereszttüzében!
Herczeg Zsolt neve nekem egészen eddig nem mondott túl sokat, annak ellenére, hogy elvileg eléggé felkapott újságíró, valahogy elkerültük eddig egymást. Mivel meglehetősen kortárs, ezért olyan nagyon sok forrást nem találtam az életével kapcsolatban. Az biztos, hogy 1975-ben született, jelenleg pedig újságíróként, parlamenti tudósítóként dolgozik, Ha minden igaz, az Info Rádiónál dolgozik és Budapesten él, Újlipótvárosban, ahogy az a könyvből is kiderül. Első cikke a WMN.hu-n 2017-ben jelent meg, azóta is számtalan vicces történetet oszt meg a gyermeknevelés szépségeiről és nehézségeiről az olvasók nagy örömére.
A könyv maga elég vékonyka, én egy délután alatt kiolvastam, és M. Miltényi Miklós rajzaival van tarkítva (nem képregény, 1-1 aranyos rajzocska a cikkek végén). A WMN.hu szerkesztőjének, D. Tóth Krisztának az előszavával indul, ebből megtudhatjuk, honnan is jött az ötlet, hogy egy férfi írjon egy nőknek szóló webes magazinba a gyermeknevelés csínjáról-bínjáról. Utána pedig cikkenként, szépen, igényes formában olvashatjuk az író meglátásait többek között a teherbeesésről és a szülésről is. Az a szuper ebben a könyvben, hogy ez se nem útmutató, se nem tanácsadó könyv, egyszerűen elképesztően szórakoztató arról olvasni, hogy egy férfi miként éli meg az apaságot a mai korban. Igazából olyan nagyon nem akarom felsorolni, hogy mikről ír, mert akkor az olvasónak nem marad sok talány, de azért néhány példát kedvcsinálónak mindenképpen felsorolnék. Nagyon őszintén beszámol arról, hogy milyen kritikusak lesznek az emberek az újdonsült szülőkkel, és ezzel milyen komoly lelki zűröket okozhatnak az egyébként is bizonytalan első hetekben. Aztán jönnek a fürdetés, öltöztetés és a gyermek mindennapi életben tartásának fortélyai olyan vicces körítéssel tálalva, hogy az olvasónak potyognak a könnyei. Igazából számomra nagyon is megnyugtató, hogy nemcsak az én fejemben fordult már meg egy kisbaba öltöztetésekor, hogy vajon hány testrészét fogom megtalálni leszakítva a ruha ráncai között. Aztán olvashatunk arról is, milyen, ahogy a gyerek nő és egyre inkább teret hódit az egész lakásban, a játszótéren pedig kimutatja a már meglévő két foga fehérjét. Sok más téma mellett megismerkedhetünk a pesti játszóterek előnyeivel és hátrányaival is, a végén pedig az író egy igazi meglepetést tartogat az olvasó számára. Hogy mit? Megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!
Nekem nagyon-nagyon tetszett ez a könyv, elképesztően szórakoztató, tényleg végignevettem az elejétől a végéig. Nem nagy terjedelmű, néhány óra alatt lehet vele végezni, de ebben az esetben érdemes készülni egy kiadós rekeszizomlázra. Véleményem szerint az egészben az a legjobb, hogy a gyerekvállalásra magára tekint, nem a nehézségeket látja benne, hanem az akart változást, és ezzel lelket tud önteni a napok óta nem evő/nem alvó anyukákba is. Tényleg érdemes elolvasni akkor is, ha már túlvagyunk gyermekünk picike korán, akkor is, ha éppen abban élünk, akkor pedig mindenképp, ha még vacilálunk, hogy belevágjunk-e. Kortól, nemtől függetlenül tényleg érdemes. Én is a férjemnek vettem meg, de mikor láttam, hogy hangosan nevetve olvassa, nekem is muszáj volt. Szóval olvassátok, olvassátok, kihagyhatatlan!
Jó olvasást kívánok!
