John le Carré: A panamai szabó című regénye - annak ellenére, hogy kb. az 1990-es évek végén játszódik - egy meglehetősen komikus beütésű, hidegháborúsnak is beillő helyzetet tár az olvasó szeme elé. A történet főszereplője Harry Pendel, egy Angliából áttelepült szabó, akinek köszönhetően Panamaváros elitje rendkívül jól szabott öltönyökben feszít. Na de hogy lesz egy egyszerű szabóból a fél világot megmozgató összeesküvés szálainak összeszövője? Megtudhatjátok, ha velem tartotok!
John le Carré 1931-ben született angol író, a kémregény-irodalom egyik legismertebb szerzője. Neve felvett név, eredetileg David John Moore Cornwell néven született - és a nomen est omen elv nagyon is érvényesül az életében, mivel életéből már 40 évet Cornwallban élt le. Három testvére van, mindegyik újságírói/színészi pályán helyezkedett el. Öt éves volt, mikor édesanyja elhagyta az egész családot, apjának elég sok alkalommal meggyűlt a baja a törvénnyel, ezért élete nagyobbacska részét börtönben töltötte. Édesapjának karaktere és a köztük való rossz viszony egyébként több regényében is feltűnik (mondjuk a panamai szabóban pont nem). Egyetemre Bernbe járt 1948-49 között, itt több idegen nyelvet is megtanult, 1950-ben pedig csatlakozott a brit hadsereg hírszerzési részlegéhez. Két évig Ausztriában szolgált, a vasfüggönyön átszökött embereket hallgatott ki, utána pedig kém munkája mellett folytatta tanulmányait Oxfordban. 1954-ben édesapja tönkrement, ezért tanulmányait félbe kellett hagynia, kémtevékenysége mellett több egyetemen is tanárként alkalmazták. Író barátja bátorítására írta meg 1961-ben első regényét, az Ébresztő a halottaknak címűt. Egy darabig írt és kém volt párhuzamosan, de 1964-ben annyira magasra ívelt írói pályája, hogy kilépett a hírszerzéstől és még egy díjat is nyert, ami voltaképpen egy ösztöndíj volt és a 35 év alatti brit írók számára tette lehetővé azt, hogy írói képességeiket külföldön is fejleszthessék. Összesen két nőtől 4 gyermeke született, legkisebb fia szintén író lett. Voltaképpen munkája miatt volt szükség arra, hogy álnéven írjon, a fentebb említett sikerének alapja A kém, aki bejött a hidegről című regénye volt, mely bestseller lett és mindmáig a kém-irodalom egyik legelismertebb regénye. A panamai szabó 1996-ban jelent meg eredeti nyelven, hozzánk 1998-ban jutott el. A könyvből film is készült, én ugyan nem láttam még, de mindenképpen tervezem megnézni.
Megmondom őszintén, hiába voltam emelt töris a gimiben, nekem nem nagyon rémlett már ennyi év távlatából ez a Panama-csatorna történet (ha egyáltalán ez a magyar tanterv része, mert az is lehet, hogy nem az) úgyhogy ahhoz, hogy értsem, hogy mi a szitu, kicsit utána kellett olvasnom, amit most meg is osztok itt veletek - röviden.
A Panama-csatorna a Közép-Amerikában található Panama nevű országban kialakított mesterséges csatorna, mely 77 km hosszú és a Csendes-óceánt meg az Atlanti-óceánt köti össze (magyarul ez történelmi és földrajzi szempontból is egy iszonyúan fontos közlekedési/kereskedelmi csomópont, aminek birtoklásáért a világ nagyhatalmai bármit megtennének - ez a regény szempontjából is fontos tudnivaló). Volt spanyol, skót majd francia fennhatóság alatt is, mindenki megpróbálta tartósan uralni és a csatorna adta lehetőségeket maximálisan kihasználni, de a domborzati és éghajlati tényezőkkel (a malária szívás, homokba pedig mégiscsak könnyebb ásni, mint hegyek tömör szikla rögeibe) senki sem számolt. 1850-1855 között kiépült a panamai vasútvonal is Colón és Panamaváros között, és érthető módon egy szempillantás alatt a világ legjobban kihasznált vasútvonala lett. Időközben a franciák nekiálltak a világban csatornákat építeni és hát ez volt a csúcsok-csúcsa, Szuez után dőreség is lett volna nem megpróbálni. Sok csőd és csúszás, meg minden egyéb mellett, ami általában a nagy és drága állami beruházásokat jellemzi csak 1914-re készült el a csatorna, akkorra viszont már nem a franciák fennhatósága alatt állt, hanem az Egyesült Államoké alatt is. Minden szempontból rendkívül jelentős a csatorna megléte, rengeteg időt és pénzt spórolnak vele a hajózási társaságok, ám rengeteg emberéletet követelt és elképesztő mennyiségű pénzt felemésztett, mire elkészült. 1914-től folyamatosan harc folyt a Panama-csatorna birtoklásáért, leginkább a helyiek és az Egyesült Államok között. Állandó jelleggel állomásoztak USA csapatok, békefenntartók a csatorna minden részén, polgárháborúk, lázadások zavarták az ott lakók életvitelét. Csak 1999. december 1. óta a panamaiak tulajdona a csatorna, egészen addig mentek az összecsapások a helyiek, az amerikaiak és egyes európai országok által feltüzelt "bevándorlók" (értsd: pl. Angliából vagy Franciaországból már korábban betelepült családok leszármazottai) között. Értelemszerűen még az ázsiai országokból is próbáltak szert tenni erre a nagyjelentőségű infrastrukturális létesítményre. 1999. december 1. előtti pár évből ölel fel a regény néhány hónapot, pontos dátumról nincs benne szó, de én valahogy úgy 1996-1998 körülre datálnám. Érdemes képeket keresgélni magáról a csatornáról, látványnak sem utolsó, plusz így könnyebb elképzelni a maláriás hegybontást nehézségeit is.
Maga a történet Panamavárosban játszódik, pontos dátum nekem egyáltalán nem rémlik, hogy szóba került volna. A főszereplő (az egyik) Harry Pendel, aki egy rendkívül diszkrét és megbízható szabó, a legjobb a városban és épp emiatt az össze politikus, még maga a panamai elnök is nála csináltatja az öltönyeit. Meg persze mindenféle gazdag ember megfordul a híres Pendel & Braithwaite szabóság falai között. Pendel feleségével, Louisával és két gyermekével, Markkal és Hannah-val élnek Panamaváros egy "kertvárosi" részében. Pendel életében néhány eltitkolt adósság kivételével nem sok dráma történik, társa, a megboldogult Braithwaite angol szabó képével egy megbízható pont a városi előkelőségek életében. Mindez persze azonnal megváltozik, mikor bejelentkezik hozzá egy bizonyos Mr. Andrew Osnard úr, aki brit, mégis folyékonyan beszél spanyolul, nem kertel, nem körtönfalaz, egy kis mellékes (kém) munkát ajánl fel Pendelnek. A történet folyamán egyre több cifra dolog derül ki Pendel múltjából, amik mintegy zsarolási alapként is hatnak rá, hogy kém-karrierjét akkor is vállalja, ha erre egyébként nem lenne vevő. Kicsit csipegetünk Osnard múltjából, aki egy sármos, 27 éves férfi, és voltaképpen a panamai Brit Nagykövetségen kap helyet, mint főállású követségi alkalmazott, akiről mindenki tudja, hogy meghatározott céllal van jelen. Megismerjük még Osnard gyerekkorát és azt, hogy miért ilyen megnyerő, a folyékony nyelvtudása és féktelen becsvágya milyen körülményeknek köszönhető. Aztán egy kicsit belátunk a Brit Hírszerzés sorai közé is, az esztelen pénzszórás és a hiszékenység nagy világába, akiktől ugye Osnardon keresztül Pendel kapta rendkívül "megtisztelő" feladatát. Ki kapizsgálja így, a fenti történelemóra és az eddigi cselekmény alapján, hogy mire megy ki a játék? Igen, pontosan, Nagy-Britannia szeretne mindent megtudni azzal kapcsolatban, hogy hol, mikor és ki dönt arról, hogy hol, mikor és kié lesz a csatorna, és éppen ezért készenlétben akar állni arra az esetre, ha esetleg neki is osztanak lapot. Ezért kell a hírszerzés, a legfelsőbb körökbe is bejáratos kém, meg az a sok-sok pénz mindenféle "földalatti mozgalmak" tagjainak, céljainak és megmozdulásainak felderítése érdekében. Van még nekünk két kulcsszereplőnk, Mickie Abraxas és Marta, ők számomra ilyen rejtélyes körökben mozgó szereplőknek tűntek. Az biztos, hogy Mickie elég masszív alkoholista és Pendel legjobb barátja, ültek is együtt börtönben (igen, igen, ez is a sötét múlt sötét titkainak egy csúnya részlete) és Pendel a kezét is tűzbe tenné ezért a fickóért. Marta pedig egy korábbi diktatórikus vezető elleni lázadás egyik alakja volt (miatta ült egyébként börtönben Pendel és Mickie is) és ezen vezető emberei egyszer Pendel szeme láttára úgy összeverték, hogy nem volt az az arcplasztika, amivel Marta arcát szépen helyre tudták volna hozni. Pendel és Marta között gyengéd érzelmek vannak (de ez tettleges megcsalásig sosem fajul) és összeköti őket ez a rettenetes esemény is, ami Martaval történt.
A lényeg a lényeg, hogy Pendel jobb híján elvállalja ezt a "kis mellékest", amiért remélhetőleg annyi pénzt fog kapni, hogy csődbe jutott rizsföldjét megváltsa és anyagilag újra egyenesbe jöjjön. Osnard és a brit hírszerzés elképesztő kérdésekre várja tőle a választ, és Pendel meg is adja. Rengeteg pénz cserél gazdát, már a brit nagykövetséget is bevonják az információk ismeretébe és a kérdés elrendezésébe, Louisa csak őrjöng, mert nem tudja, hogy férje mit titkol előle - nőket, drogot, vagy valami még rosszabbat? Az események felgyorsulnak, több oldalnyi titkos, földalatti mozgalomtól érkező információt elemeznek naponta a hírszerzésnél, aztán az egyik kulcsszereplőnk váratlan halála és a városban fellángoló újabb fegyveres összetűzés Osnard és néhány tucat aranyrúd gyors eltűnését eredményezi - Pendelben felmerül a kérdés: vajon megérte? Ezt, és a történet végkimenetelét pedig megtudhatjátok, ha elolvassátok a regényt!
Nekem kicsit megoszlik a véleményem magáról a könyvről: az elején nagyon tetszett, a közepe felé egy ideig nagyon hosszúnak tűnt, kicsit bele is zavarodtam, a végére pedig eléggé felgyorsulnak az események és pörgős lesz - az megint jó volt. Igazából egészébe véve nekem tetszett ez a könyv, bár inkább ez olyan pasis téma, azért nem jelenteném ki, hogy ez a könyv csak férfiaknak ajánlatos. Az nagyon tetszett, ahogy felépítette az író a könyvet, hogy így apránként derülgetnek ki mindenkiről a piszkos kis titkok, hátsó szándékok és mozgatórugók. Ami pedig kifejezetten tetszett, hogy van Pendelnek egy Benny bácsija, aki mintegy valami ördög (vagy épp angyal) ül a vállán, korábban kinyilatkoztatott "bölcsességeivel" befolyásolgatja Pendel tetteit. Ez még eléggé kiszínezi a történetet. Alapjában véve véleményem szerint ez egy jó könyv, elég tartalmas is, viszonylag hosszú időre leköti az ember figyelmét, de előtte mindenképpen érdemes egy kis történelmi áttekintést olvasgatni, mert addig nekem sem volt teljesen világos, hogy ez most milyen “rendezvény” is, amibe az író megpróbálja az olvasót belehelyezni. Úgy gondolom, ez inkább olyan férfias téma, a kémkedés, az izgalom, meg persze az egész csattanója a szállított információkkal kapcsolatban inkább egy férfit tölt el izgalommal, de nekem is elnyerte a tetszésemet ez a regény, szóval aki érdeklődik a kémtörténetek iránt, annak szívből ajánlom elolvasásra!
Jó olvasást kívánok!
