Lauren Graham: Gyorsan elhadarom című önéletrajzi műve egy rendkívül szórakoztató olvasmány. Persze azt, aki ismeri és szereti a színésznőt és a sorozatokat/filmeket, amikben játszott, hatalmas örömmel tölti el, hogy még közelebbi ismerettségbe "kerülhet" kedvencével; de aki csak egy könnyed, a színészvilág nehézségeiről és szépségeiről szóló visszaemlékezést szeretne olvasni, az is meg fogja találni benne a szépséget. Tartsatok velem és ismerjük meg együtt a színművészek, a Broadway, Hollywood és a számunkra oly elérhetetlennek tűnő világsiker alkotóelemeit!

Az írónő életéről olyan nagyon sokmindent nem írok, hiszen a könyvben visszanyúlik egészen a kisgyermekkoráig, de néhány gondolatban azért összefoglalom. 1967. március 16-án született Honoluluban (igen, jól olvassátok, Hawaiin) színésznő, producer és író. Szülei ötéves korában elváltak, édesanyja Európában építette énekesi karrierjét ezért édesapja és később annak újdonsült felesége nevelte. Élt lakóhajón, óvodába nem járt és rengetegsokat utaztak édesapjával. Színészet iránti vonzalma már gyermekkorától fogva megmutatkozott, iskolai színjátszókörökben játszott. Színművészetből alap- és mesterdiplomát is szerzett, tanulmányai befejeztét követően New Yorkba költözött, és bárokban dolgozott, mielőtt befutott volna. 1995-től jelent meg egyre több filmben és sorozatban, a nemzetközi hírnevet Lorelai Gilmore szerepe hozta meg neki. Boldog párkapcoslatban él Peter Krause színésszel immár 2010 óta. 

Szóval mint feljebb is említettem, egy kisebbfajta önéletrajzi regénnyel van dolgunk. Az írónő tényleg úgy kezdi, hogy Honolulun született, leírja, hogy szülei miért és mikor váltak el, ez őt milyen érzésekkel töltötte el, majd beszámol arról az időszakról is, amikor lakóhajón élt. Megtudhatjuk, hogy édesapja miért döntött úgy, hogy a gyereknek egy nem olyan fedél kell, ami szilárdan áll a földön, és olvashatunk arról is, hogy miként boldogult az iskolai színjátszókörökben. Pályaválasztási bizonytalansága után megtalálta a hozzá tökéletesen illő iskolát és szakot: a Bernard College hallgatója lett, sok barát és színészi tapasztalat megszerzése mellett diplomát is kapott, majd ösztöndíjjal a texasi Southern Methodist University hallgatója lett. Egy könnyes színdarab, némi rossz kritika és persze barátok, és a sok-sok gyakorlat szintén meghozta a gyümölcsét, mesterdiplomáját is megszerezte színészetből. Ezeket az eseményeket persze mind-mind vicces anekdotákkal és az esetleges nehézségekkel, kiszolgáltatott helyzetekkel és azok elmesélésével teszi színesebbé az írónő, úgyhogy még véletlenül se számítsunk A lesötétebb óra (lsd. korábbi bejegyzés) szintű életrajzra. Kapunk egy rettenetesen vicces fejezetet azzal kapcsolatban, hogy mely diétát érdemes követni (nekem potyogtak a könnyeim, de tényleg) és egy nagyon tanulságos fejezetet arról, hogy milyen a színészvilágban randizni és vajon mi sül ki abból, ha egy díjátadó gálát vacsorameghívás követ. Ezután jött a nagy kedvencem, a beszámoló az első Szívek szállodája forgatásáról, a színészekről és a hozzájuk kapcsolódó viszonyáról. Voltaképpen Lauren mindenkiről áradozik és megírja azt is, hogy Lorelai Gilmore szerepe az első alkalommal megragadta őt és úgy érezte, hogy belehal, hogyha ezt más játssza el. Néhány kulisszatitok és egyebek is a felszínre kerülnek, és együtt szomorkodhatunk az írónővel, hogy olyan hirtelen, búcsú nélkül lett vége a sorozatnak. Aztán megtudhatjuk, hogy Lauren a Vásott szülők című sorozat forgatása alatt döbbent rá arra, hogy van szabadideje és ezt az időt írással is töltheti - megismerhetjük azt a folyamatot is, hogy első regénye, az Egy nap talán miként jutott el a NYT Bestseller listájának élére (azóta abból a könyvből is írtam bejegyzést). A könyv záróakkordja pedig néhány naplóbejegyzés abból a 80 napból, amíg a Szívek szállodája: Egy év az életből című Netflix sorozatot forgatták. Nagyon meghatóan és mélységekbe menően ismerhetjük meg, hogy milyen érzés visszatérni egy ilyen ismerős közegbe és találkozni azokkal az emberekkel, akikkel éveken át olyan sok szép percet eltölt az ember. Nagyon méltó és kifejezetten bensőséges befejezése ennek a műnek (és a sorozatnak is) és megismerkedhetünk egy új, a "cliffhanger" kifejezéssel - guglizzatok rá, és aki látta az új sorozatot, rögtön megérti, miért jelentőségteljes ez!

Megmondom őszintén, számomra nagyon nehéz volt erről a könyvről írni. Milliószor láttam mindhárom sorozat minden részét és számomra ez a könyv volt a Kánaán - éppen ezért engem olyan érzelmi hullámok kaptak el olvasás közben és után is, hogy félő, nem tudom nektek ezt szavakba önteni. Nagyon gyorsan kiolvastam és minden percét élveztem. Igazából nem tudom eldönteni, hogy Lauren formálta Lorelait vagy fordítva, de úgy gondolom, hogy Laurennek is ez volt élete szerepe. Nagyon vicces, kedves, jó humorú és bájos ez a nő - és ezt a bájt vitte bele mind a szerepeibe, mind ebbe a könyvbe. Nehéz elfogultság és őrült rajongás nélkül írni a könyvről. Egy dolog volt számomra egy picit sántikálós: gondolom, hogy nem illik senkiről negatívumot írni egy bestsellernek szánt könyvben, de én nem gondolnám, hogy ez a világ ez ennyire kerek és szép, hogy soha egyik szereplőtársával sem volt ellentéte vagy egy vitája... Amennyiben ez tényleg így volt, az nagyon dícséretes! Mindenesetre összehasonlítva mondjuk a Carrie Fisher-féle önéletrajzi művel, ez minden elfogultság és rajongás nélkül is messze viszi a pálmát, sokkal olvasmányosabb, valahogy az írónő személyisége, fogalmazásmódja, mind-mind kellemesebb. Ebben is találhatunk fényképeket: akár az írónő gyerekkorából, akár a kulisszák mögül, mind egy nagyon megnyerő és kedves nő mosolyog vissza ránk. Én szívből ajánlom mindenkinek, aki könnyed, vicces könyvet venne a kezébe, aki pedig rajongó, annak egyenesen kötelező!

Jó olvasást kívánok!