Virginia Woolf: Mrs. Dalloway című regénye önmagában egy páratlan és szokatlan mű, ennek következtében rendkívül nehéz értelmezni és követni. Egy asszonyról szól, akit vagy imádni lehet vagy gyűlölni, mert maximalizmusával és sznob viselkedésével kizárólag ezt a két érzelmet tudja kiváltani a környezetében lévőktől. Az ő történetén kívül megismerhetjük több ember egy napjának meghatározó momentumait, míg a végén minden össze nem áll egy kerek egésszé. Tartsatok velem és ismerjétek meg a két vilgháború közötti London elitjének egy napját, minden érzéssel, vággyal, szenvedéssel és emlékkel együtt. 

Aki olvasta a Michael Cunningham által írt, Az órák című művéről szóló ismertetőmet, annak ismerős lehet már Virginia Woolf életrajza, de azért leírom itt is, ha valaki nem akarna visszakeresni. Virginia Woolf  Adelina Virginia Stephenként született 1882-ben, írónő, az angolszász irodalomban (főleg a női olvasók között) nagyon nagy népszerűségnek örvend. Woolf regényeket, novellákat és esszéket írt, emellett kritikus volt, könyveket adott ki és írói tevékenységén felül feminista is volt. Apja híres irodalmár volt, anyja pedig egy híres szépség (nevezzük modellnek). Iskolába nem járt, ellenben szüleitől, nevelőitől és édesapja könyvtárából minden műveltséget megkapott, amire szüksége volt. Édesanyját korán elvesztette, 13 éves volt mindössze és halála annyira megrázta, hogy idegösszeroppanást kapott. Apja halála újabb sorscsapás volt számára, annak ellenére, hogy a legkevésbé sem volt jó a kapcsolatuk. 1912-ben ment férjhez Leonard Woolfhoz, aki könyvkiadással, lektorálással foglalkozott. Már fiatalon is publikált, ami akkoriban azért nagy dolognak számított, de első és talán leghíresebb regénye csak 1925-ben jelent meg és a Mrs. Dalloway címet kapta. Műveiben a nők szerepét, a kor elvárásait, a magányt, és a halált is érinti, taglalja. Egy kis magyar vonatkozás: a férjével közösen alapított kiadóban ők jelentették meg először Madách Imre: Az ember tragédiája c. művét angol nyelven. Életét depressziós rohamok és idegösszeroppanások kísérték végig, ez is vezethetett 1941. március 28-án bekövetkezett öngyilkosságához: a házukat bombatalálat érte Londonban, ezért vidékre költöztek, de annyira nem bírta elviselni a kialakult helyzetet, hogy zsebeit megpakolta kővel és a folyóba ölte magát.

Szóval a Mrs. Dalloway életem egyik legnehezebb regénye volt, komolyan vetekedett a Galaxis útikalauz stopposoknak sorozat utolsó kötetével. Rendkívül pici és vékony könyv, mégis egyszerűen nem haladtam vele egyáltalán. Na de miről is szól maga a könyv? Valamikor a két világháború között járhatunk, Londonban, és a történet maga egy napot ölel fel. A történet címszereplője, Mrs. Dalloway (Clarissa) csak részben a főszereplő, hiszen rajta kívül még jó néhány ember gondolatait, emlékeit és érzéseit is megismerhetjük. A keret történet annyi, hogy itt van a mi Clarissánk, egy ötvenes éveiben járó gazdag politikusfeleség, aki egészségi állapota ellenére Londonban él, mert itt adhat fényes partikat, itt lehet a társaság lelke és fényűző életvitelüket itt dörgölheti a többi ember orra alá. Clarissa reggel elmegy az esti partira virágot venni, imádja Londont meg várja a partit és úgy nagyjából legközelebb a cselekmény közepén és végén tűnik fel 1-1 rövid történés erejéig, szóval foglamam sincs, hogy miért őróla kapta a címét a regény.  Ezután úgy 20-30 oldalon át megáll a város, mert az égen átrepül egy repülő és elmegy egy autó, amiben vélhetően maga a királyné ül. Aztán megismerkedhetünk egy fiatal házaspárral, akik a parkban üldögélnek, és megtudhatjuk, hogy az asszony, Lucrezia Warren Smith kétségbe van esve, mert férje, Septimus a háborúból hazatérve olyan embereket lát és olyan emberekkel kommunikál, akik ott sincsenek, valóságérzetét teljes mértékben elvesztette. Egy orvos sem tud rajta segíteni, a friss levegőt és a sok sétát javasolták a férfinak (aki látta meghalni legjobb barátját, úgyhogy kijelenthetjük, hogy minimum poszttraumás sokk szindrómában szenved). Történetük megszakad ott, hogy a fiatal pár hazaindul. Következő, akivel találkozunk Peter Walsh, aki nem más, mint Clarissa régi nagy szerelme, aki most jött haza Indiából és aki voltaképpen nem tudja eldönteni, hogy szereti-e még Clarissát vagy sem. A regény nagy részében Peter évődését és Clarissával közös régi emlékeit ismerhetjük meg, meg azt a folyamatot, mikor eldönti, hogy elmegy az estélyre. Merthogy újra találkozunk Clarissaval, aki zöld báli ruhája varrása közben újra találkozik Peterrel és benne is elindul a kérdés, hogy vajon jól választott-e. Újabb szál: Clarissa férje, Richard egy idős és befolyásos nőnél ebédel, akit idegesít Clarissa, ezért csak a férfit hívta meg. Richard hazafele szeretné meglepni feleségét, és elhatározza, hogy vesz neki egy csokor virágot és megmondja neki nyíltan, amit még soha: hogy szereti. Megismerkedünk picit Clarissa és Richard lányával, Elizabeth-tel is, aki csúnya, szegény nevelőnőjével (aki gyűlöli Clarissat) teázgat és szabadságra vágyik. Aztán újra ugrunk egy másik szereplőre, Sir William Bradshaw-ra, aki  híres elmeorvos és lehengerlő modorával szinte uralma alá hajt mindenkit, legyen szó a betegeiről vagy a feleségéről. Persze háziorvosa tanácsára szegény beteg Septimus is elmegy hozzá, a doktor pedig vidéki szanatóriumot javasolt a számára. A fiatal pár története itt meglehetősen tragikus véget ér, innen már csak Peter további tevékenységei (vacsora, öltözködés) és egy kis újabb emlékvihara következik és maga az estély, ahol Clarissa csak úgy tündököl és még a miniszterelnök is megjelenik. Clarissa régi testi-lelki jóbarátja, Sally is megjelenik, aki Peterrel a régi szép időket emlegeti fel, és nagyon várják, hogy régi barátnőjük, az oly nagyon elragadó és mára már sznob Clarissa csatlakozzék hozzájuk, aki ez időtájt az öngyilkosságot fontolgatja... Hogy megtudjátok mi lett a parti vége, olvassátok el a regényt!

Megmondom nektek őszintén, nekem nagyon nem tetszett ez a regény. Nincs benne se tagolás, egy kerek fejezet az egész, és nincs benne nagyon koncepció sem: az egész egy random, mondatokat, szereplőket, emlékeket, érzéseket és helyszíneket egymás után pakolgató valaminek tűnik, amiben én a könyv hátulján található kedvcsinálóban leírt "dallammotívumot" sehogy sem kaptam el. Rettenetesen hosszúnak, követhetetlennek és már bocsánat, de katyvasznak tűnt az egész, annak ellenére, hogy ez annak a korszaknak a bevett "ábrázolásmódja" (lsd. James Joyce) volt az érzelmekkel, az emberi elme minden egyes gondolatànak megosztásával, én mégsem tudtam azonosulni az egésszel, sem megragadni a lényeget. Ettől persze biztosan sokan vannak, akiknek nagyon tetszik, nem elvenni akarom a kedveteket az elolvasásától, ez pusztán az én meglátásom. Nagyon vártam a végén egy ilyen homlokracsapós-megvilágosulós katarzist, hogy ez ezért, az meg azért volt, de semmi ilyen nem jött. Plusz én aláírom, hogy az nem épp egy pörgős korszak volt, de az, hogy egy regény kb legizgalmasabb pontja az, hogy kiderül, hogy a címszereplő és a végén megjelenő régi barátnő egyszer csókolóztak, azért ez sovány szerintem. Félereértés ne essék, aki szereti az ilyen kicsit elvarázsolt, inkább a gondolatokra és emlékekre épülő, nem túl cselekményes regényeket, annak ez nagyon fog tetszeni, de akinek nem annyira a világa, mint nekem, az csak olyan időszakban álljon neki, amikor úgy érzi, hogy tud nagyon koncentrálni és szívvel-lélekkel el akarja olvasni, különben nem biztos, hogy jó olvasmányélménye lesz. 

Jó olvasást kívánok!

Emlékeztek még a LiteraGo-ra, amiről korábban is írtam nektek? A szuper internetes tréningről, amit ha elvégeztek, gyorsolvasási technikákat, olvasási stratégiákat és hatékony információfeldolgozást sajátíthattok el? Ha most regisztráltok, akkor a LiteraGo csapata 30% KEDVEZMÉNYT ad nektek a tréning árából az első 50 jelentkezőnek, így 18.500 Ft helyett csak 12.950 Ft-otokba kerül, és életetek végéig falhatjátok a könyveket! Használjátok ki a nyarat, mert napozás, pihenés közben kicsit több ideje van önképződni az embernek, hogy az őszi pörgés könnyebb legyen!

Néhány gondolat, hogy közelebb érezzétek magatokhoz a programot: A LiteraGo egy interaktív tréning, amivel játékos formában, rugalmas időbeosztásban fejlesztheted az olvasáshoz szükséges készségeidet: gyorsolvasás, olvasási stratégiák, hatékony információfeldolgozás.Én mr elvégeztem a tréninget és az első néhány lecke után érezhetően nőtt az egy perc alatt elolvasott szavak száma; és mindezt játékos keretek között (nem száraz tananyag, hanem folyamatos gyakorló feladatok, melyek végén látod az elért eredményeket, és ha azzal nem vagy elégedett, lehetőséged van gyakorolni, hogy minél jobb legyél). Ha minden nap csak 1-1 leckét csináltok, akkor nem vesz igénybe többet 15 percnél, mégis rengeteget lehet fejlődni. Ha nem tudjátok elképzelni, hogy is néz ki ez az egész, próbáljátok ki az ingyenes próbafeladatokat, ha azok elnyerték a tetszéseteket, az éles tréning is elfogja. 

Jelentkezni az alábbi címen lehet: https://www.literago.hu/jelentkezes