Joanne Harris: Csokoládé című regénye egy sokak által ismert és szeretett mű - ez alól én sem vagyok kivétel, az egyik kedvencem - a mostani bejegyzés témája. Ebben a kis francia faluban játszódó történetben megtalálható minden, ami egy regényt igazán élvezhetővé tesz: humor, romantika, intrika, dráma, egy csipetnyi varázslat és persze rengeteg csokoládés finomság. Nyálcsorgatásra felkészülni, tartsatok velem, hogy megismerjétek egy csinos "boszorkány" és egy pap tusakodásának történetét rengeteg édességgel körítve.
Joanne Harris angol írónő 1964-ben született Angliában. Édesapja angol, édesanyja pedig francia volt (ez sokmindent megmagyaráz a regény nyelvezetével, helyszínével és egyebekkel kapcsolatban). A Cambridge-i Egyetemen modern és középkori nyelvezetet tanult, és sok szakmában kipróbálta magát, mire úgy döntött, francia tanárként dolgozik majd tovább. 12 éven át egy fiúiskolában tanított francia nyelvet, ez idő alatt 3 regényét is megjelentette. A sikert az általam is ismertetett, Csokoládé c. műve hozta meg neki, amely magyarul 2007-ben jelent meg. Sokak szerint az írónő egy egészen új stílust teremtett meg, hiszen a Csokoládé után megjelent művei, mind-mind kulináris élvezeteket és Franciaországban található vidéki kis településeket középpontba állító, romantikus regények, esetenként útleírások. Joanne Harris ezt nem így gondolja, véleménye szerint ő nem úttörő, pusztán az angol irodalom realista vonala miatt feledésbe merült műfajt hozott a felszínre, régimódi mert lenni. Aki esetleg kedvet kapna az írónő többi hasonló stílusú könyvének elolvasására, a Szederbor és az Ötnegyed narancs egészen biztosan fog neki tetszeni.
Na akkor: maga a regény egy francia, Lasquenet-sous-Tannes nevű kis faluban/városkában játszódik - aminek a nevét nem tudom kimondani, de leírom ide, hátha vannak zugfranciások és valaki kimondja otthon magának - a cselekmény idejét viszont nem tudnám meghatározni. Olvasás közben számomra a történet úgy nagyjából az 1980-as években játszódik, talán még picit korábban is; de például szerepel benne mikrohullámú sütő és egy modern Citroen meg Hermes sálak is, viszont az elmúlt 10 évre jellemző mobildömping és egyéb elektronikai eszközökről nem esik szó. Szóval én nem tudtam időben behatárolni, de még csak megközelítőleg sem. Viszont szerintem a történet szempontjából ez nem is lényeges, csak már sokszor elolvastam és egyszer sem sikerült ezt még kitalálnom. Ami a lényeg, hogy a történet a farsang utolsó napjától Húsvét vasárnapig terjedő kb. negyven napot öleli fel, de hogy melyik évben azt nem tudom.
A regény főszereplője egy Vianne Rocher nevű középkorú nő, aki kislányával, Anoukkal a farsang utolsó napján érkezik a fent nevezett faluba, azzal a céllal, hogy ott letelepedjen és megnyissa a boltját. A nő színes öltözékével és kiengedett hajával erősen elüt a többi lakótól, éppen ezért nagy-nagy kíváncsiság övezi tevékenységét. A templommal szembeni régi pékségből egy csodálatos csokoládéboltot nyit, ezzel rögtön kis is vívja a közösség plébánosának, Francis Reynaud tisztelendő úrnak az ellenszenvét, akit rettenetesen bosszant, hogy Vianne nem jár templomba és ennek fejében még a templombajárókat is bűnre akarja csábítani nagyböjt idején. Ez a konfliktushelyzet hamar kieléződik kettejük és a falu lakosai között, hiszen sokan semmi összeegyeztethetetlent nem látnak a csokoládé és a nagyböjt között, míg mások főbenjáró bűnként tekintenek a csokoládé fogyasztására. A helyzetet fokozza, hogy a városban "vízi cigányok" (ez a könyvbeli elnevezésük) érkeznek, akik ellen az atya és a lakók szintén tűzzel-vassal harcolnak: nem szolgálják ki őket, nem adnak nekik munkát és a vezetőjük hajója rejtélyes módon porig ég... Míg Vianne és barátai (egy idős hölgy, Armande Voizin, egy, az agresszív férjét Vianne tanácsára elhagyó nő, Josephine Muscat és még sokan mások) barátságosak velük, munkával, élelemmel látják el őket, esti mulatságaikon szívesen vesznek részt. Az események előrehaladtával nyilvánvalóvá válik, hogy vezetőjük, a vöröshajú Roux és Vianne között vonzalom támad, akárcsak Roux és Josephine között is, ami ugyan feszültséget nem okoz, de némi kérdést vet fel. A csúcspont pedig Vianne Húsvét vasárnapjára szervezett csokoládé fesztiválja, melyet Raynaud atya mindenáron megpróbál megakadályozni. Vajon sikerül neki? Megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet (akárcsak azt, hogy kik szerelme teljesül be).
A regényben a fő konfliktushelyzetet az okozza, hogy Vianne ugynevezett "boszorkány", legalábbis a legkevésbé sem tartozik a keresztény templombajáró közösséghez, amit ki is jelent a tisztelendő úrnak. A történet folyamán bontakozik ki a nő jelleme, megtudhatjuk, hogy valószínűleg ellopott gyermek, édesanyja pedig egy furcsa késztetésnek, melyet nevezzünk SZÉLnek, később pedig a Fekete Embertől való rettegésnek köszönhetően folyamatosan költöztette őt városról-városra, országról-országra, kontinensről-kontinensre. Éppen ezért Vianne már több nyelven beszél és elképesztő mennyiségű helyen élt. Gyermeke apjának kilétét lényegtelen kérdésnek tartja, és anyja halála óta próbál kevéssé babonás lenni és a SZÉL hívó szavát megtagadva végre letelepedni. Hitvilágában minden olyan eszköz és mozdulat jelen van, amelyet az Egyház mélyésgesen elítél (tarot kártya, szerencsehozó batyuk, az emberek fejébe való belátás képessége, stb) éppen ezért érzi veszélyesnek őt a közösség papja. Barátja, a 80 éves Armande Voizin is rendelkezik ezzel a spirituális képességgel, éppen ezért jól megértik egymást.
A pap, Francis Reynaud ezzel szemben rendkívül konzervatív, szabálytartó, önsanyargató életet él ebben a nagyböjti időszakban, harcol minden ellen, ami egy kicsit is eltér a normáitól. Vianne ellen fordítja a közösség egy részét, és megynilvánulásaiból megtudhatjuk, hogy már vér is tapad a kezéhez... A regényben ő testesíti meg a Fekete Embert, de ennek a félelemnek eredetét megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet.
Ennek a két embernek az egyet nem értésén alapul ez az egész történet, az ő apró csatározásaikat ismerhetjük meg a naplószerű szerkezetből: Vianne szemszögéből az eseményeket ténylegesen naplóbejegyzésekként olvashatjuk, míg Reynaud atya az elődjének, egy kómában fekvő, nagyon idős atyának meséli el a történteket. Az írónő zseniálisan bontakoztatja ki a két főszereplő és a mellékszereplők jellemeit is, éppen ezért nagyon követhető olvasmány és mindig tartogat újabb és újabb meglepetéseket. Ennek következtében izgalmas is, persze diszkrét romantikából sem szenved hiányt és bepillanthatunk a csokoládékészítés rejtelmeibe is. Véleményem szerint ez egy szuper könyv, nem véletlenül olvastam már rongyosra. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az olyan történeteket, amiben esznek/főznek/sütnek finomságokat, és annak is, aki szereti az ilyen "pihentető jellegű" de mégsem dög unalmas regényeket. Nincs benne gyilkosság, szellemek, nyálas szerelmi évődés, éppen ezért nem viseli meg az olvasó idegeit, mégis leköti az ember figyelmét. Mindenből egy csipetnyi - akárcsak a jó csokoládéé, a jó regény titka is ez. Akinek esetleg van franci nyelvtudása talomban, az készítse elő, mert rengeteg benne a francia kifejezés, akinek nincs, az guglizik, mint én - ez gondolom az írónő származásából és foglalkozásából eredő vonás. Természetesen készült film is ebből a történetből, ám az a könyvtől jócskán eltér, azonban mégis érdemes megnézni, mert Johnny Depp játssza benne a szívtipró és megközelíthetetlen gitáros vezért ;)
Jó olvasást kívánok mindenkinek!
