Anthony McCarten: A legsötétebb óra című műve egy történelmi dokumentum gyűjtemény, mely Winston Churchill életét, majd miniszterelnökségének első néhány hetét mutatja be. Rendkívül drámaian és pontosan mutatja be az író azoknak a háborús napoknak az eseményeit, olyannyira, hogy szinte mi is ott érezzük magunkat a szivarfüstös, fülledt üléstermekben. Tartsatok velem, hogy megismerhessétek azt a férfit, aki meghozta azt a döntést, ami a mai Európa létezését lehetővé tette.

Anthony McCarten életéről szintén nem sok magyar nyelvű forrásban számolnak be. Amit ki tudtam hámozni, hogy Új-Zélandon született 1961-ben, író, producer és forgatókönyvíró. Új-Zélandon nőtt fel, később riporterként dolgozott és művészeti szakirányon tanult. A mindenség elmélete c. filmnek ő írta a forgatókönyvét, melyért kétszer is Oscar-díjra jelölték. A legsötétebb óra című művét 2017-ben adta ki, mely számos akadémiai jelölést kapott, és filmet is készítettek belőle. Idejét és életét London, Los Angeles és München között osztja meg. 

A következő, akinek az életét itt picikét ismertetném, az Winston Churchill-é, de ezt is csak nagy vonalakban, hiszen a könyvben egész fejezetet szentel neki az író. Winston Leonard Spencer-Churchill Oxfordshire-ban született 1874-ben egy arisztokrata család sarjaként. Szüleivel sajátos viszonyt ápolt: édesanyja dadus gondjaira bízta őt és testvérét, édesapja pedig karrierjének köszönhetően még ennél is kevesebbet törődött vele - mégis elképesztő erejű vágy hajtotta őt az elismerésük kivivásáért. Az angol nyelv, az irodalom és a retorika iránt már gyermekkorában is komoly érdeklődést mutatott, ez a későbbiekben is meghatározta életét. Az iskolák elvégzése után katonai pályára lépett, harmadszori próbálkozásra sikerült bejutnia a Királyi Katonai Akadémiára, ennek apropóján édesapja egy rendkívül becsmérlő levelet írt a számára. Harcias kedve, katonai végzettsége és a politika iránti szenvedélyes érdeklődése hamar haditudósítói pályára vitte. Járt Kubában, Indiában, Dél-Afrikában és Szudánban is, mielőtt Angliában politikai karrierbe kezdett volna. MIkor politikai karrierje még nem ívelt, könyveket írt és előadói körutakat tartott az egész világon a búr háborúban szerzett tapasztalatairól. Ezzel nagymértékben felhívta magára a közvélemény figyelmét és a következő választásokon már helyt szerzett magának az angol Parlamentben. Ekkor ismerkedett meg feleségével, Clementine-nal, akivel összesen 5 közös gyermekük született. Az első világháború alatt már aktív politikai szerepe volt, melyet a Gallipoli-félszigeten a Dardanellákért folytatott harcban kierőszakolt rossz stratégiai döntés miatt nagyjából derékba tört. Ezután hosszú ideig nem tudott a politikában érvényesülni, rengeteget küzdött és kampányolt, mire újra részt vehetett a döntéshozatalban. 

Éppen ezért is meglepő, hogy 1940. május 10-én ő lett Nagy-Britannia miniszterelnöke. Aki egy picit is visszaemlékszik történelmi tanulmányaira, az tudja, hogy ilyenkor a II. világháború már elkezdődött, Hitler nagyban rettegésben tartotta Európa népességét. Úgyhogy Churchill rögtön elképesztő döntéshozatali helyzetekben találta magát, és nem követhette el újra azt a hibát, amit Gallipolinál. A francia miniszterelnök állandó segélykérései, az egyre baljóslóbb európai helyzet és a német haderő folyamatos növekedése komoly döntés elé állította Churchillt: engedjen ellenfele, Lord Halifax vikomt javaslatának, miszerint egy kedvező békekötéssel némi gyarmat fejében Nagy-Britannia védett státuszt szerezhet magának, Európának meg mindegy; vagy kövesse saját meglátását és ne engedjen a nyomásnak, így Anglia is szálljon be a nácik elleni háborúba és harcoljon szabadságáért a véksőkig. Nos ez a történet ezt a vívódást mutatja be, a döntéshez vezető lépcsőfokokat, a vitákat, az álmatlan éjszakákat és azt a legsötétebb órát, míg a jövőt meghatározó döntés megszületett.

Megismerhetjük Churchill nagy ellenfelét is, Lord Halifaxot, aki a miniszterelnöki pozíció legesélyesebb várományosa volt, személyes körülményeit és az okot, ami miatt nem ő töltötte be ezt a tisztséget. Ezen kívül együtt "ülhetünk" Churchillel a szivarfüstszagú, feszültséggel teli tárgyalótermekben, és elolvashatjuk azokat a zseniális szónoklatokat, mellyel a miniszterelnök a brit népet feltüzelte és a harcra buzdította. Majd eljutunk ahhoz az éjszakához, melyen a legsötétebb órában az álmatlanul forgolódó Churchill meghozza a legnagyobb döntést, amelyet politikusnak abban a helyzetben meg kellett hoznia: meghátráljon, vagy harcoljon a végsőkig...

Az író elképesztő kutatómunkát tudhatott a háta mögött, hiszen percről-percre, óráról-órára mutatja be körülbelül 3 hét eseményeit, azokat naplóbejegyzésekből, beszámolókból és parlamenti jegyzőkönyvekből gyűjtötte össze. Megismerhetjük Churchill híres beszédeit, az ellenzék reakcióit, és több szemszögből is átláthatjuk az akkori döntéshelyzeteket, a politikusok között kialakult konfliktusokat, az emberek félelmeit; és beleláthatunk egy politikus fejébe, aki éppen egy hihetetlenül nagy és fontos döntés előtt áll, melyen milliók élete is múlhat. Gigászi felelősség nemigaz? 

Megmondom őszintén, nekem ez a könyv egy picikét tömény volt elsőre, hiába érdekel roppant mód a történelem, nekem túl sok volt ez, túl részletes. És legfőképpen az okozott nehézséget, hogy tudtam (bár még nem láttam) hogy készült belőle film is, ezért egy párbeszédes regényre számítottam, de sajnos egy gondolatjellel kezdődő mondat sincs benne, úgyhogy a várakozásaimat ilyen szempontból meg sem közelítette. Ez egy leírás, egy dokumentáció, de azért mégsem egy iskolai tankönyv: írói szófordulatokban bővelkedik. Viszont mikor már túltettem magam ezen a megváltoztathatatalan tényen, és lement az első fejezet, ami egy kis összefoglaló és voltaképpen lelövi az összes poént, amire mondjuk pont nem emlékeztem a gimis törióráról, utána érdekes lesz, hiszen ilyen mélyrehatóan szerintem még a történelemtanárainknak sem tanították meg ezt a néhány hetet az egyetemen. Nekem nagyon tetszettek Churchill beszédei, elképesztően inspirálóak és buzdítóak, szinte nekem is harci kedvem támadt tőlük. Emellett megemeltem gondolatban a kalapomat a szerző előtt az elképesztően aprólékos és részletekbe menő kutatómunkájának gyümölcséért, hiszen egészen biztos, hogy hosszú hónapokon keresztül ücsörgött irat- és levéltárakban, hogy ezeket a naplóbejegyzéseket és jegyzőkönyvet és hivatkozásokat összegyűjtse. Összességében nekem tetszett a könyv, igazából az én elvárásaim voltak merőben mások, mint amit olvastam, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne - sőt, én szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a kicsit életrajzi, kicsit történelmi, izgalmas és magával ragadó műveket. Világháború-rajongóknak pedig egyenesen kötelező! 

Jó olvasást kívánok!