Gillian Flynn: Holtodiglan című regénye egy izgalmas, lebilincselő és fordulatos thriller. Már maga a cím is nagyon figyelemfelkeltő, a történet pedig egyenesen szenzációs: nem véletlenül volt hosszú hetekig a New York Times elsőszámú bestsellere, és a belőle készült filmet pedig emberek százezrei ülték végig visszafojtott lélegzettel. Tartsatok velem, hogy ti is kedvet kapjatok a könyv elolvasásához!

Gillian Flynn, bármennyire is meglepő, egy 46 éves amerikai írónő, aki a híres Entertainment Weeklynél publikál, emellett forgatókönyveket ír (no meg thrillereket az utóbbi időben). Gyermekkorában rettenetesen visszahúzódó és félős volt, folyton olvasott és novellákat írogatott. 2006-ban jelent meg az első regénye, az Éles tárgyak, amely különböző brit irodalmi díjakat is elnyert, olyan sikeres lett. Második thrillere, a Sötét helyek 2009-ben a New York Times bestseller listájának az élére került, szintén számos neves díjat zsebelt be vele. 2012-ben adta ki a Holtodiglan című regényét, amiből 2-3 év múlva film is készült, melynek forgatókönyvét az írónő készítette. Gillian Flynn jelenleg Chichagoban él férjével és kisfiával, 2015-ben megjelent regénye nálunk még nem kapható. Megmondom őszintén, a nevéből és a regény hangulatából, cselekményéből is arra következtettem, hogy Gillian Flynn férfi, majd amikor megláttam a könyv belsejében egy szép, fiatal nő mosolygós képét, el sem akartam hinni, hogy az ő tollából származik ez az őrült, kisség sötét hangulatú sztori.

Mivel ez egy nagyon izgalmas thriller csattanóval a végén, ezért nagyon óvatosan fogom ismertetni veletek, hogy mi is történik a regényben, nehogy lelőjem a poént. Mindenesetre tartsatok velem, hogy megtudjátok, mi történhet egy házassággal öt évvel a boldogító igen kimondása után.

A történet két főszereplője egy házaspár, Nick Dunne és Amy Elliott Dunne. Egy sármos férfi és egy csodaszép szőke nő, idilli házasságban élnek egy apró, Missouri állambéli városkában egy hatalmas házban, macskával, nagy autóval - nincs is ebben semmi különös igaz? Leszámítva, hogy az 5. házassági évfordulójukon Nick arra ér haza, hogy a házban dulakodás nyomai látszanak és a felesége eltűnt. Természetesen megkezdődik a nyomozás, megérkeznek Amy szülei, és az egész kisváros a nő keresésére indul. Ám az események előrehaladtával egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a házasság mégsem volt olyan tökéletes, mint amilyennek kívül ről látszott: a regényben egymást váltják Amy és Nick elbeszélései, míg Nick a jelenben éli át a nyomozás és a kutatás nehézségeit, addig Amy az első találkozásuktól kezdve az eltűnése napjáig számol be a mindennapjaikról. Amy beavatja az olvasót szerelmük első éveinek szenvedélyes boldogságába, majd az eljegyzésük és az esküvőjük minden pillanatát átélhetjük. A boldogító igen után pedig jön a rideg valóság: a gazdasági válság, mindkettejük munkája, majd Nick édesanyjának elvesztése arra kényszeríti őket, hogy menő manhattani lakásukat egy kisvárosi családi házra cseréljék. A nővekvő feszültség, az anyagi gondok és a gyermekvállalási nehézségek miatt elhidegülnek egymástól, a sok veszekedés közepette pedig Nick nem egyszer kezet is emel Amyre. Amy egyre többször érzi magát fenyegetve, fél a férjétől, olyannyira, hogy fegyvert is vásárol magának szükség esetére, hátha arra kerülne a sor, hogy a férje meg akarja ölni....

Ezzel párhuzamosan Nick a felesége által készített szokásos házassági évfordulós kincskeresésen próbál kiigazodni a rendőrség kíséretében, és sajnos minden jel arra utal, hogy ő ölte meg a feleségét. Ikertestvérével való beszélgetéseikből kitűnik, hogy az utóbbi időben Amyvel csak megtűrték egymást, és úgy érezte, hogy felesége egyenesen gyűlöli őt. Vitáiktól minden nap zengett a környék és viszonyuk olyannyira megromlott, hogy azt sem tudja, Amy kivel mit csinált napközben, míg ő dolgozott. Mikor a rendőrség megtalálja Amy félig elégetett naplóját és a benne foglaltakat, világossá válik, hogy ha Nick nem tudja bebizonyítani, hogy nem ő ölte meg a feleségét, akkor hamarosan halálbüntetést fognak kiróni rá... 

Egy rendkívül fordulatos, pörgős és letehetetlen regénybe fogtok bele, ha a Holtodiglant elolvassátok. Az írónő zseniálisan bontakoztatja ki a két szereplő jellemét, megromlott házasságuk titkait és fondorlatait. Az olvasó szinte minden idegszálával drukkol, hogy legyen meg Amy, együtt keresünk a város lakóival, együtt szomorkodunk Amy szüleivel és együtt aggodalmaskodunk Nickkel, akinek a halálbüntetés Démoklész kardjaként lebeg a feje felett. Rengeteg érzelmet vált ki az olvasóból, én is nagyon sajnáltam Amy és Nick házasságát, drukkoltam, hogy happy end legyen a vége, közben persze megbotránkoztam Nick viselkedésén, és a legvégén pedig elszörnyedtem, hogy hogy képes egy ember ilyen dolgokra... A szereplők személyisége olyan részletesen kidolgozott, akárcsak az események sorozata, hogy tényleg úgy éreztem végig, hogy szinte ott állok a nappalijukban, mikor Nick megtalálja a vérfoltokat és a rumlit, én is tapsolok az eljegyzésükkor azon a new yorki könyvbemutatón... Nekem borzasztóan tetszett még ez a "naplószerű" felépítés, olyan érzékkel rakta egymás mellé párhuzamosan ezeket a bejegyzéseket az írónő, hogy a múlt és a jelen eseményei együtt, mégis ellentmondásosan borzolják a kedélyeinket. A nem várt események bekövetkezte pedig merőben megváltoztatja mindenki által a házaspárról alkotott  képet - de erről nem is mondok többet, hanem inkább szívből ajánlom nektek elolvasásra ezt a thrillert és bízom benne, hogy nektek is szerez majd jó pár izgalmas pillanatot! A filmet is érdemes egyébként megnézni, szuperül visszaadja a könyv hangulatát, a színészek pedig kiválóan hozzák a karaktereket. Ha rám hallgattok, előbb a könyvet olvassátok el, nem mintha különbözne a regénytől, mert egyáltalán nem, csak szerintem sokkal izgalmasabb először elolvasni, utána megnézni a filmet.

Jó olvasás kívánok!