Chesley B Sullenberger: Csoda a Hudson folyón című regénye voltaképpen egy önéletrajzi kötet, melyet egy repülőgép szerencsétlenség ihletett. A főszereplő maga az író, becenevén Sully, aki 2009. január 15-én egy utasszállító repülőgéppel leszállt a New York várost keresztező Hudson folyóra. Ha valakinek jó a memóriája, emlékezhet rá, hogy 9 évvel ezelőtt világszenzáció volt ez az eset, a televízióban és az interneten is sokáig volt porondon. Ez a könyv pedig megindító módon tiszteleg a pilóták, a stewardessek, a katonák, a hajóskapitányok és voltaképpen minden ember előtt. Tartsatok velem, és kövessük végig együtt Sullyt az első pilótaórájától addig a csodáig, amivel 155 ember életét mentette meg. 

Sully Sullenberger 1951-ben született a Texas állambeli Denisonban. Sully már kis korától kezdve tudta, hogy pilóta akar lenni, első repülésóráit 16 éves korában vette. Tanulmányait a Légierő Akadémián végezte és később a katonasághoz is belépett, ahol különböző vadászgépek vezetésével fejlesztette tovább repülési készségeit. Világéletében pilóta volt, ennek is köszönhető, hogy a repülőgép utasai közül mindenki életben maradt azon a hideg januári napon. Az általam ismertetett könyvet 2010-ben írta Jeffrey Zaslow segítségével. Nem is kérdés, hogy hosszú ideig fent volt a New York Times bestseller listáján. A nagy sikernek köszönhetően 2016-ban meg is filmesítették a történetet, én ugyan még nem láttam, de egészen biztos, hogy meg fogom nézni. 

Hogy miben is mutatkozik meg ennek a történetnek a csodája? Megmondom őszintén, mikor megkaptam ezt a könyvet, elképzelésem sem volt róla, hogy mire számítsak. Azt hittem, hogy ez egy olyan akciós-menekülős-robbanós, leginkább "Hollywood-sztori" lesz, de a legkevésbé sem az. A történet legelején megtudjuk, hogy Sully, a pilóta 2009. január 15-én egy 155 főt szállító 1549-es számú utasszállító repülőgéppel leszállt a Husdon folyón. Eléggé felcsigázó nemigaz? Én elképzelni sem tudtam, hogy marad meg vagy hogy fér el egyáltalán egy repülőgép egy folyón (aztán utánanéztem és rájöttem, hogy a Hudson folyó nem épp egy csermely - ez az én földrajzi hiányosságom volt) vagy mi ez az egész, szóval alig vártam, hogy kiderüljön, hogy mi is történt ott pontosan. Aztán visszaugrottunk az időben és megismerhettem Sully családját, gyermekkorát, testvérét és azt, hogy milyen elemi erővel akart ő pilóta lenni. Aztán következtek az első repülésórái, majd az egyetemi évek, és persze a katonaság. Majd jöttek magánéletének igen bensőséges részletei, feleségével, kislányaival és a pilótaélet nehézségeivel kapcsolatos újabb és újabb bejegyzések, és én egyre inkább nem értettem, hogy miért is fontos ez. Sőt, egyre jobban vártam már magát a katasztrófát, az eseményeket, a menekülést, a robbanást, tudjátok, azt a hollywoodit. Aztán az író egyre több utalást tett rá, hogy ezeknek az éveknek, tapasztalatoknak, neveltetésnek köszönhetően tudta megmenteni az az utasszállítónyi embert, elcsodálkoztam, hogy milyen fontos információkat tartottam én kevéssé relevánsnak. Végül elérkezett a történet csúcspontja, ami egy mindösszesen 5 percnyi eseményt mesél el, de ez az 5 perc olyan izgalmas, hogy nem bírtam letenni a könyvet. Nagy titkot nem árulok el azzal, ha megosztom itt veletek, hogy tragédia szerencsére nem történt - hiszen a pilóta megírta ezt a történetet. A Hudson folyóra való leszállás utáni eseményeket, sajtóvisszhangot, az interjúkat és azt, hogy milyen egy katasztrófa túlélőjeként, mi több hősként tovább élni is természetesen megosztja velünk az író, teljesen őszintén, minden álszerénység nélkül. 

Véleményem szerint ez egy szuperül felépített történet, amely hagyján, hogy egy csodaszámba menő esetről szól, de voltaképpen a legfontosabb mondanivalója az, hogy vannak olyan emberek, akik az egész életüket az emberi élet védelmének szentelik. A mentősök, a tűzoltók és a rendőrök mellett fontos szót ejteni a katonákról és a pilótákról, no meg az egész légi személyzetről, akárcsak a mozdonyvezetőkről és mindenkiről, akik naponta akárcsak 1-2 vagy akár több száz ember életéért felelnek. Ez a pilóta is, aki nevelésének, önfegyelmének, szorgalmának és a mögötte álló sok-sok év gyakorlatának köszönhette azt, hogy túlélte ezt a balesetet, és neki köszönheti az a másik 154 ember az életét, akik még a repülőgépen utaztak. Nekem több okból kifolyólag is nagyon tetszett ez az önéletrajzi mű. Egyrészt dédelgetett vágyam (ami ugyan sajnos már nem fog megvalósulni) hogy pilóta legyek, ezért annak ellenére, hogy nem feltétlenül ezt vártam az elején, nagyon jó volt bepillantást nyerni a pilótává válás folyamatába. Másrészt ez a férfi olyan közvetlenül és olyan őszintén avatja be az olvasót az életébe, hogy most, hogy elolvastam a könyvet, úgy érzem, hogy megismertem egy fantasztikus embert. Harmadrészt, és talán ez volt a legvonzóbb a történetben a Sullyben is, hogy olyan mérhetetlen mennyiségű életszeretet árad belőle, ami a mai világban nagyon ritka - és ami még ritkább, hogy ennek hangot is ad. Szóval én szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az életrajzi regényeket, vagy a repülést, vagy a légi katasztrófákat, vagy csak olvasna valami mást, valami kevéssé szokványosat, mindenképpen olvassa el. A könyvben képek is vannak mind a pilótáról, mind a családjáról, mind arról a szívbemarkoló pillanatról, mikor 155 ember vár segítségre egy merülőfélben lévő repülőgép szárnyán... Egészen biztos vagyok benne, hogy mindenkiből komoly érzéseket fog kiváltani, hogyha elolvassa ezt a történetet.

Jó olvasást kívánok mindenkinek, és ezúton is köszönöm kedves barátnőmnek, aki kölcsönadta nekem ezt a fantasztikus könyvet!