Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regénye méltán lett bestseller Svédországban a megjelenése utáni években, hiszen egy nem mindennapi történetet oszt meg az olvasóval. Vicces, fordulatos, és a főszereplő életkora ellenére a legkevésbé sem vonatott történet mindenki számára szórakoztató olvasmánnyá válhat. A szereplők jelleme és a és a történet vezérfonala engem egy kissé Rejtő Jenő regényeinek világára emlékeztet, mindez megspékelve az északi népek sajátos humorával - kiváló elegyet alkotnak. Tartsatok velem, hogy ti is kedvet kapjatok ennek a legkevésbé sem hétköznapi történetnek a megismeréséhez!
Jonas Jonasson 1962. július 6-án született Svédországban, Växjö városában. Tanulmányait a Göteborgi Egyetemen svéd és spanyol nyelvi szakon végezte, élete nagy részében újságíróként, kommunikációs tanácsadóként és televíziós producerként dolgozott. 2007-ben úgy döntött, új életet kezd, és megírta azt a regényt, amit most fogok veletek ismertetni. Svédországban 2009-ben jelent meg A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, ami olyan sikereket ért el világszerte, hogy az író több díjat is bezsebelt érte, 2013-ban pedig meg is filmesítették. Ezen kívül még két regénye született, ezek magyar nyelven is olvashatóak, ha valakit érdekel, érdemes elolvasni azokat is.
A történet főhőse egy 100 éves férfi, Allan Karlsson, aki a címben is szerepel. Ez az idős ember gondol egyet és a 100. születésnapján kimászik az idősek otthona ablakán, megelégelve azt a sok-sok szabályt és a pálinka megvonását. Mikor elkezdtem olvasni, azon gondolkoztam, hogy te jó ég, hát a száz év az nem piskóta, el sem tudom képzelni, hogy valaha ennyi idős legyek, nemhogy kimásszak egy ablakon és mindenféle kalandba keveredjek.... Szóval adott ez az úriember, aki a századik születésnapján meglóg az otthonból és első útja egy buszállomásra vezet. Ott találkozik egy fiatal, tetovált, bőrdzsekis férfival, aki rábízza a nála lévő bőröndöt (gondolván, hogy egy ilyen öreg ember biztos nem fog vele elszaladni) míg nagydolgát elvégzi a buszpályaudvar mosdójában. Ám Allan gondol egyet és meglóg a bőrönddel, felpattan az első buszra és meg sem áll egy félreeső állomáshelyig, és belecsöppen egyébként is rendkívül mozgalmas életének legjobb kalandjába. Itt ért engem a következő sokk, hogy hogy lehet az, hogy egy ilyen idős, kedves bácsi gondol egyet és ellop egy táskát, te jó ég... Aztán a jelen fejezetei közé becsúsznak Allan múltjának részletei is: a kisfiú, aki hihetetlen vonzódást érez a dinamitok és a robbantgatás iránt, az évek alatt egy túlélőgép lett: leleményességének és szerencséjének köszönhetően nemcsak, hogy mindent túlél, de a történelmet is megváltoztatja. Allan rengeteg történelmi személlyel találkozik, kerül szoros barátságba, lesz a megmentője vagy épp haragítja örökre magára - az olvasó minden túlélt kaland, minden bejárt ország és minden felrobbantott ember/állat/híd/épület/akármi után elismerően és nevetve ugrik a következő eseményekre. A történetben felváltva jönnek-mennek a régmúlt és a jelen fejezetei, a regény végére nagyon is összeáll a kép, hogy miért is kezdett ámokfutásba egy bőrönd miatt egy százéves bácsi, egy hetvenes évei végén járó férfi, három kemény bandatag, egy utcai büfés és a testvére, egy káromkodós nő, egy rendőrnyomozó, egy rendőrbíró - no meg egy elefánt... Bírjátok még követni? Nem baj ha nem, az elején én sem tudtam, viszont a végére egy olyan kerek, izgalmas és vicces történet kerekedik ki az egészből, hogy az ember csak a fejét fogja, hogy ilyet kitalálni sem lehetne.
Nekem az elején kicsit nehezen indult a történet, kissé sokkoló volt elsőre mind a múlt, mind a jelen összes történése, de miután elkaptam a fonalat és rájöttem, hogy ez a bácsi nem egy mindennapi ember, már nem is tűnt olyan furának az egész. Főleg az fogja egyébként nagyon élvezni, aki (akárcsak én) szereti és ismeri a történelmet, sokkal viccesebb, ha az ember ismeri a 20. század eseményeit, mert rengeteg utalás történik a világháborúkra, az ismert vezetőkre, politikai ideológiákra, mindenre. A jelenben játszódó szál pedig szintén a hihetetlen kategóriába tartozik, hogy a kis csoport "ámokfutása" happy enddel végződik-e, azt megtudhatjátok, ha elolvastátok a könyvet! Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az elvontabb humort, a pörgős cselekményeket, a történelmet és szeretne innentől kezdve másként nézni az idősebb emberekre.
Jó olvasást kívánok mindenkinek!
