Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek című könyve sokak számára ismerős lehet, hiszen számtalanszor adta már a televízió a regény alapján készült filmet, amelyben Julia Roberts testesíti meg az írónőt. Aki még nem látta volna, mindenképpen érdemes megnézni, de hogyha valaki kicsit mélyebben meg akarja érteni az írónő lelki utazásának történetét, amely a vidám-romantikus-utazós-evős film mögött húzódik, feltétlenül olvassa el a könyvet.
Mielőtt megismertetnélek benneteket az írónő útjával önmagától önmagához három I-betűs országon keresztül, néhány gondolatot osztok meg veletek róla. Elizabeth M. Gilbert 1969-ben született amerikai írónő, aki már kisgyermek korától foglalkozott írással. Újságírói munkássága mellett több bárban is dolgozott felszolgálóként vagy szakácsként. Sok esetben novelláinak, regényeinek alapjául a munka közben átélt élményeket választotta, így a szintén ismert Sakáltanya c. filmet is az ő egyik regénye alapján készítették. 2006-ban jelent meg az Ízek, imák, szerelmek c. (ön)életrajzi regénye, amely közel 4 éven át szerepelt a New York Times bestsellerlistáján. Az írónő jelenleg is aktív, legutolsó regénye Hűség címmel jelent meg, mely az Ízek, imák, szerelmek folytatása.
De miről is szól pontosan az Ízek, imák, szerelmek? A könyv elején megismerhetünk egy, a fürdőszoba kövén sírva térdelő és Istenhez fohászkodó nőt, akiről apránként kiderül, hogy házasságában boldogtalan és nem akar gyermeket, utazni szeretne még, világot látni, de fél elhagyni a férjét, a házát, azt a megszokott biztonságot, amiben eddig élt. Nagy poént nem lövök le azzal, ha azt mondom: megtette, elhagyta ezeket, hiszen, ha nem tette volna meg, akkor nem íródott volna meg ez a könyv (vagy valami házassági tanácsokról szólna). Visszemlékezéseiből derül ki, hogy a válás, a különköltözés és az egyedüllét nagyon megviselte Lizt, és hogy a helyzet még bonyolultabbá váljon, megismerkedett Daviddel, akivel 2-3 éven át egy se veled-se nélküled kapcsolatban élt, de nagyon szerelmesek voltak egymásba, ezért nem tudnak végleg szakítani. Miután a főszereplő bejelentette a férjének, hogy el akar válni, közel 4 kerek év telik el, mely 4 év alatt Liz teljesen elveszítette önmagát, az étvágyát, az életerejét, az ambícióit és a hitét. Éppen ezért dönt úgy, hogy egy évre elhagyja New Yorkot, és meglátogat három I-betűs országot: Itáliát, Indiát és Indonéziát. Mindhárom országban négy hónapot tervez eltölteni, és ez idő alatt önmagát, a lelki egyensúlyát, a hitét, az étvágyát és az életkedvét szeretné megtalálni újra. A regény felépítését és történetét is tekintve erre a három nagy egységre tagolódik, összesen 108 fejezetre, méghozzá azért ennyire, mert az indiai vallási gyöngysor, a "dzsapa-mala" (nálunk nagyjából a rózsafüzérnek felel meg) is ennyi gyöngyszemből áll.
Liz párhuzamos testi-lelki utazása Olaszországban kezdődik, méghozzá Rómában, ahol kibérel egy kis szobát és legfontosabb feladatának az evést és az olasz nyelv elsajátítását tűzte ki. Hiszen ép testben ép lélek, ezért meggyötört idegeit, kisírt szemeit és lesoványodott testét is újra kell élesztenie. A válása és az azt követő események folyamatosan kibontakoznak az első néhány fejezetben: megismerhetjük Liz szüleivel, volt férjével, nővérével és (volt) szerelmével, Daviddel kapcsolatos érzéseit is, és minden olyan lényeges körülményt, ami ahhoz vezetett, hogy útnak induljon. Azt a fajta küzdelmet, amit a szeretett személy (és általa önmagunk) elvesztése következtében alakul ki. Az írónő nagyon részletesen és nagyon őszintén osztja meg az olvasóval ezeket, szinte mi is ott térdelünk vele a fürdőszoba kövén, és azt várjuk, hogy a Jóisten valóban segítő kezet nyújtson neki, hogy megszabadítsa lelki kínjaitól ezt a fiatal nőt. Véleményem szerint az írónőnek ez az Olaszországban eltöltött időszak jelenetette a testi-lelki felépülést, a történtek feldolgozását; és olyan szerencsés volt, hogy mindezt egy csodálatos városban, új barátok és fantasztikus ételek közepette tehette meg. A kedvenc szava az "attraversiamo" lett, melynek jelentése "menjünk át". Olaszországban a főhősnő eszik, élvezi az élet és az ételek ízét és azt, hogy megtanulta az olasz nyelvet. Számos barátot szerzett és közben körbeutazta az egész országot. De az egyensúlyt, a harmóniát, a lelki békéjét még nem találta meg.
Négy hónapnyi olasz élet után megérkezik Szilveszter előestéjén Indiába, egy asramba, ami egy spirituális menedékhely, a lelki elvonulás helye. Merőben más világ ez Liz számára, aki ugyan járt már korábban Indiában, asramban még sosem élt. Korábbi szerelme, David ismertette meg őt ezzel a Guruval (akit sosem nevez nevén) akinek az asramjában négy hónapot kívánt eltölteni. Itt újabb oldalát ismerhetjük meg a főszereplőnek: kiderül, hogy minden próbálkozás ellenére képtelen rendesen meditálni, mert folyamatosan a világot akarja irányítani, ezért elméjét sem tudja elcsendesíteni. Liz megpróbálja megtapasztalni az isteni szeretetet és békét, de nem tudja, mert még mindig nem rendezte le magában a válását és volt szerelmét. Az asramban a dolgos hétköznapok és a vegetáriánus ételek közepette napról-napra egyre nagyobb kínnak éli meg a meditálást és a közös imát, semmiképpen sem tud elmélyülni, minél inkább akarja a békét, annál inkább nem kapja meg. Közben számos barátra lel, az egyikük, akit csak "texasi Richard"-ként emleget, nagy hatással van rá: az idősebb férfi élettapasztalatával próbálja meg rávezetni, hogy nem tudja a világot irányítani. Egy napon Liz rájön, hogy meg kell magának bocsájtania: lelkében beszélgetést folytat férjével és volt szerelmével, elengedi őket és onnantól könnyebb lesz a szíve. Ott tartózkodásának utolsó napjaiban pedig megtapasztalta a várva-várt Isteni jelenlétet-békét-szeretetet, melynek élményét csodálatosan meg is osztja az olvasóval.
Az év utolsó harmadát pedig Balin, az Indonéz szigetvilág egyik szigetén tölti, ahova azért ment vissza, mert korábbi ott tartózkodásakor egy füvesember, Ketut Liyer megjósolta neki, hogy ott fog tölteni Balin néhány hónapot, és ezalatt nyelvleckéket fog neki adni. Liz Balira már lelki harmóniájának teljes birtokában érkezik meg, ahol rögtön fel is keresi a fent említett füvesembert, aki újabb és újabb meditációs gyakorlatokat tanít neki, hogy még a "májával is mosolyoghasson". Természetesen Liz itt is új barátságokat köt, megismerhetjük Wayant, a gyógyító asszonyt, akinek később a főszereplő segít új házat venni, Yudhit, akit a 2001. szeptember 11-i események hatására kitoloncoltak Amerikából, és feltűnik a színen Felipe, egy brazil férfi, aki később Liz szeretője lesz. Az ott töltött négy hónap eseményei alatt már egy kiegyensúlyozott, jókedvű, jóétvágyú nőt ismerhetünk meg, aki újra ki merte nyitni a szívét, és elfogadta hibáit, megtanulta szeretni a benne lakozó dühöt, bánatot, fájdalmat. Megtalálta azt, amit keresett: önmagát.
Nekem némi időbe telt, mire összeraktam a képet, hogy a könyvben szereplő Liz és az írónő egy és ugyanaz a személy. Éppen ezért nagyon őszintének találtam az egész történetet, nagyon megérintett, hogy egy nő mert ilyen mélységekben írni arról, hogy mi zajlik benne, megtisztelve éreztem magam, hogy bizalmába fogadott. Mert tényleg nagyon-nagyon őszintén és nyíltan értekezett a legapróbb érzéseiről, akár még a hosszú önmegtartóztatás alatti maszturbálásáról is. És sokszor feszegette a nők számára olyan szokványos problémákat is: a plusz kilókat, a szőrős lábat, a férfiakkal kapcsolatos bizonytalanságokat, mindent, ami egy nő fejében járhat. Igazán megkapóan ír arról, miként találta meg hitét és miként próbál meg jobb ember lenni, hogyan tanult meg jól imádkozni és jól szeretni. A leginkább az tetszett benne, hogy ezeket a komoly döntéseket, érzéseket, kétségeket és mindent, ami lezajlott benne, nem önsajnálattal fűszerezve, siránkozva osztja meg az olvasóval, hanem igenis reálisan szemlélve, sokszor kemény önkritikát gyakorolva. Az elején megismert, törékeny, gyenge nő igazán emberközeli módon válik határozott, erős egyéniséggé. Megismereteti velünk az Indonéz és az Indiai kultúrát, hitvilágot, de semmiképpen sem tolakodóan. Rendkívül inspiráló regény, nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek, főleg annak, aki szeretne ezekbe az országokba ellátogatni, vagy aki hasonlóan nehéz helyzeten megy keresztül, ha másnak nem is, legalább megerősítésnek jó, hogy van kiút; vagy pedig kezdőlökést adhat, hogy újra visszataláljon önmagához. Nekem nagyon tetszett, fanatsztikus volt átélni, végigmenni ezen az úton az írónővel, miközben a számban éreztem a spagetti ízét, együtt imádkoztam és szerettem Lizzel.
Jó olvasást kívánok nektek!
