Paula Hawkins: A lány a vonaton című regénye az egyik legérdekesebben felépített és legfordulatosabb thriller, amit valaha olvastam. Magával ragad és szinte letehetetlen. Az utolsó száz oldalt egyhuzamban olvastam végig, képtelen voltam abbahagyni. 

Erről a könyvről egészen biztosan sokan hallottatok már, hiszen nemrégiben jelent meg az ez alapján készült film, ami viszonylag nagy hírverést kapott. Véleményem szerint a film is nagyon-nagyon jó lett, bár előbb érdemes a könyvet elolvasni, különben kicsit olyannak fog tűnni a film, mintha nem lenne benne kohézió, de aki olvasta, annak rögtön összeáll a kép. 

Mit tudunk az írónőről? Paula Hawkins 1972-ben született. Angol írónő, akinek legelső thrillere és egyben leghíresebb műve az, amit én most ismertetni fogok. Újságírónak tanult, méghozzá nem is akárhol: az Oxfordi Egyetemen. Dolgozott az The Times-nak, próbálkozott romantikus vígjátékok írásával is, de később úgy döntött, hogy sötétebb, keményebb témákkal fog foglalkozni, példának okául az erőszakról és az alkoholfüggőségről írt. Így született meg A lány a vonaton 2015-ben, mely elhozta az írónő számára a sikert. 

A regény felépítését tekintve három nő elbeszéléseiből (számomra inkább naplóbejegyzéseknek tűnnek) áll -  Rachel, Megan és Anna szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket.

A főszereplő Rachel, aki egy tipikus ingázó, minden egyes nap egy órát utazik oda, és egy órát utazik vissza a munkahelye és az albérlete között. Minden reggel, mikor a vonat az egyik megálló előtt lelassít, Rachel különös érdeklődést mutat a vasúti sinek mellett álló házak iránt: az ott lakókat nézi, életük történéseit próbálja kitalálni. Megtudhatjuk, hogy Rachel minden reggel és este lát egy nagyon szerelmes párt együtt kávézni/borozni/ölelkezni a házuk teraszán, el is nevezi őket, és sokszor gondol rájuk, fejében nagyon különleges embereknek képzeli el őket, szinte úgy érzi, hogy ismeri azt a két embert. Ahogy haladunk a történet folyamán, Rachel reggeli és esti bejegyzéseiből kiderül, hogy néhány éve még ő is ott lakott, ahol az általa figyelt pár: 2-3 házzal odébb lévő ház az övé volt, ahol férjével boldogan éltek, míg férje (Tom) el nem vált tőle. Hogy miért váltak el? Miután nem született gyermekük, Rachel alkoholista lett és a mai napig nem tudott az italról leszokni - voltaképpen megismerhetjük egy alkoholbeteg, boldogtalan nő tortúráját, aki még mindig nem tudta kiheverni, hogy férje elhagyta, és az általa olya hőn szeretett házban már nem ő lakik, hanem az új feleség és a közös gyermek. A családot számtalanszor telefonon zaklatta, jelenetet rendezett, amikre túlzott alkoholfogyasztás miatt nem is emlékszik. Egy este leszáll a vonatról azon az állomáson, ahol volt férje lakik az ő volt házában, nagyon-nagyon részegen és másnap összeverve, véresen ébred fel az ágyában, úgy, hogy nem emlékszik semmire, és arról értesül, hogy az a nő, akit ő mindennap nézett a vonatról, eltűnt.

Időközben elindul Megan története is, akinek elbeszélése egy évvel korábbról indul, mint Rachelé. Megan boldogtalan, mert a férje gyereket akar, de ő nem, unatkozik, mert álmai munkahelyét elveszítette, éppen ezért férje jó ötletnek tartja, hogy a 2-3 házzal odébb lakó nőnél (Anna) gyerekfelvigyázóként dolgozzon. Megismerhetjük Megan életének sötét titkait is: férjét számtalanszor megcsalta, helyét az életben egyáltalán nem találja, még pszichiáter segítségét is igénybe vette - hasztalanul. Legfájóbb titka az, hogy első gyermeke meghalt néhány hónapos korában, mert borzalmas körülmények között éltek, és egy hideg estén elaludt gyermekével a mellkasán egy kád forró vízben. Valószínűleg ezt az űrt próbálja betölteni a férfiakkal és az állandó menetvággyal, csak el-el-el a békés kisvárosból. Történetének ideje lassan közelít Rachel elbeszéléseinek idejéhez, így derül fény arra, hogy Megannak jelenleg is van szeretője, akinek a kiléte titkos, eltűnése előtt vélhetőleg vele találkozik.  

Rachel természetesen megriad, mert tudja, érzi, hogy valami köze van a dologhoz, a nő (Megan) eltűnéséhez. Megpróbálja kideríteni mi történt, napjait a kutatásnak, emlékek görcsös felidézésének szenteli, így derül ki, hogy már hónapok óta nincs munkája, kirúgták, mert egyszer részegen ment be dolgozni; voltaképp azért vonatozik minden nap oda és vissza, hogy láthassa a régi házát és Megant meg a férjét. Rachelnek a rendőrséggel is meggyűlik a baja, volt férje és annak felesége feljelentették, hogy Megan eltűnésének az estéjén a házuknál járt, ismételten zaklatta őket. Mivel semmire sem emlékszik, a gyanú szépen lassan rá is terelődik. Az emlékezetkiesés felgöngyölítése végett több kísérletet is tesz az alkoholról való leszokásra, és a rendőrség kifejezett figyelmeztetése ellenére felkeresi Megan férjét is, akinek azt hazudja, hogy ismerte őt személyesen.

Annát a születésnapján ismerhetjük meg, boldog családja körében. Anna nem szereti ezt a házat, minden férje volt feleségére emlékezteti (Rachel) és állandóan retteg, hogy mikor  ismétlődik meg az az eset újra, hogy gyermekét Rachel karjaiban látta, ahogy a sínek felé hátrál vele. Éppen ezért nagyon megijed, amikor aznap este meglátja, hogy Rachel az utcájukban járkál... 

A szálak itt már összefonódnak, az események pedig még gyorsabbá válnak, mikor kiderül, hogy Megan meghalt, testét kimosta egy áradás a földből, és halála előtt gyermeket várt. Rachel tovább nyomoz, de Megan férje a rendőrségtől megtudja, hogy felesége és Rachel nem is ismerték egymást korábban. Az események sűrű egymásutánban váltják egymást, végül nagyon nagy csavarral kiderül, hogy ki is gyilkolta meg Megant és miért - de ezt, és ennek körülményeit nem írom itt le, hogy ne lőjem le a "poént". Én is nagyon meglepődtem, mindenkire számítottam, csak pont rá nem - éppen ezért zseniális a történet.

Véleményem szerint ez egy igazán jó, ütős regény. Az eleje egy picit lassan, döcögősen indul, mint ahogy egy vonat elindul - Rachel története apránként válik világossá - és azt is le kell szögezni, hogy az írónő mesterien érzékelteti, hogy mennyire megbízhatatlan narrátor egy alkoholbeteg nő. Nagyon csavaros, fordulatos, és miután megismertük a három elbeszélőt, letehetetlenné válik a könyv. Nem mindennapi jelenség, hogy egy történetet több szál összefonódásából ismerhetünk meg, egyszerűen fantasztikus élmény, ahogy potyognak le a tantuszok, ahogy minden világossá válik. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a thrillereket, és azoknak is, akik mindig is kiváncsiak voltak, milyen küzdelmes élete van annak, aki ennyire függ az alkoholtól. Az emlékezetkiesések, a leszokás iránti vágy és az állandó önutálat - még elrettentő példának is kíváló ez a könyv. Az írónő szófordulatai, leírásai következtében szinte ott érezzük magunkat a vonaton Rachellel, az alagútban Megan eltűnésének estéjén és Megan férjének tombolása közepette is. 

Jó olvasást kívánok mindenkinek, írjátok meg, tetszett-e a regény!