Herczeg Zsolt: Újabb büfik és bukások című könyve az első kötethez hasonlóan az író már korábban megjelent cikkeinek a gyűjteménye, melyben az immáron kétgyermekes szülői létet, a COVID karantén időszakát és egyéb, kifejezetten aktuális témát boncolgat. Tartsatok velem és ismerjétek meg a szórakoztató, de sokszor igenis szókimondó stílusban megírt cikkek írójának gondolatait, melyek között sokan találunk ismerős kérdéseket, kételyeket és nehézségeket - vagyis mindent, ami a gyermeket nevelő szülők mindennapjait jellemzi!

Herczeg Zsolt életét már ismertettem egyszer: pont három évvel ezelőtt, az első gyermekem születése után két héttel osztottam meg veletek, az író első könyvének, a Büfik és bukásoknak az ajánlóját. De azért most ide is írok 1-2 gondolatot róla, hiszen nagy örömömre a DUE oldalán egy egészen részletes bemutatkozást találtam róla. Herczeg Zsolt 1975-ben született, újságíró, író, kommunikációs tanácsadó, médiaoktató és parlamenti tudósító - na meg persze kétgyermekes apuka. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett magyartanári, művelődésszervezői és médiaszakemberi diplomát. Az Info Rádiónál dolgozik politikai riporterként és parlamenti tudósítóként, tanított a Metropolitan Egyetemen és több újságírói - és kommunikációs képzésen is tart előadásokat. Ezenkívül a DUE elnökségi tanácsadó testület tagja, aktív programszervezője, és persze 2017 óta a WMN.hu internetes magazin állandó külső szerkesztője. Feleségével és két gyermekével Budapesten él, Újlipótvárosban, ahogy az a könyvből is kiderül. Első cikke a WMN.hu-n 2017-ben jelent meg, azóta is számtalan vicces történetet oszt meg a gyermeknevelés szépségeiről és nehézségeiről az olvasók nagy örömére. 

Ez a második kötet is úgy kezdődik, akárcsak az első: Zsolt megtudja, hogy apa lesz - újfent. Miután megszületik a várva várt második gyermek, ezúttal egy kislány, a család (apa, anya, Tomika) élete természetesen fenekestül felfordul. Megismerhetjük az esti szeánszukat, amely minden családban a nagyjából 19-22 óra közötti őrületet öleli fel, a két testvér összeszokását, majd pedig azt, milyen kétségekkel küzd minden jóravaló szülő, ha azt szeretné, hogy csemetéje  normális felnőtté cseperedjen.. Titánok harcaként dúlnak ilyenkor a különféle nevelési elvek, mit szabad, mit nem, hol húzzuk meg a határokat, hiszen az addig picike gyermek felfedezi a  szabad akarattal járó szépségeket, és kívánalmainak aztán minden formában, lehetőleg minél hangosabban hangot adni, a szülő pedig, aki nagyjából hétfő reggel 8 órára feléli az egész hétre kiosztott türelem-adagját, ott áll meglőve. Mert ki ne szeretné, ha idővel gyermekét minden arrajáró megdicsérné, hogy micsoda illedelmes/udvarias/házias/csodálatos, de közben az a gyerek legyen határozott, ambiciózus és ne hagyja magát elnyomni - kész őrület, igaz? Néhány személyes gondolatot is elejt az író a saját gyermekkorából, hogy mi nehezíti meg ezt a belső vívódást őbenne, de akárcsak a többi szülő, ő is inkább az egyensúlyra gyúr. A mókuskerékkel kevert lelkiismereti- és nevelési vihart időközben a 2020 márciusában kitört COVID-19 járvány és az azzal járó bezárások színezték, erről is született egy, már-már engem nosztalgikus élményekkel eltöltő cikk, de olvashatunk arról, hogy a mai férfiaknak hogyan kellene haladnia a korral és a házimunkából a részüket kivenni, az óvodai- és bölcsődei beszoktatás kihívásairól, arról, hogy mennyire fontos is a jó párválasztás, mielőtt az ember gyereket vállal. Akárcsak arról, hogy mennyire is élvezték a strandolást két gyerekkel, nagyjából annyira, mint elindulni bárhova otthonról velük, majd (ez volt a személyes kedvencem) betegre nevethettem magam egy olyan értekezésen, hogy ki milyen ciki dolgot csinált már fáradtan/kialvatlanul. Nem csodálom, ha felkeltettem az érdeklődéseteket, úgy gondolom, hogy minden szülőnek alapmű ez is és az első rész is - egy kávé mellett alvásidőben nincs is pihentetőbb arról olvasni, hogy nemcsak mi küzdünk az elvesztett türelmünk miatti lelkiismeret-furdalásunkkal, szorongásunkkal, a ránk zúduló elvárásokkal és nevelési elveinkkel. 

Igyekeztem a lehető legkevesebbet közölni a könyv tartalmából, hiszen ez nem egy romantikus- vagy detektívregény, aminek micsoda csavar van a végén, hanem ezek különálló, mégis egy egészet alkotó cikkek, amelyben a mindennapokban igenis aktuális témákat boncolgat valaki, aki egy cipőben jár velünk. Nekem is fél éve született meg a második fiam, és az első - természetesen mikor máskor - ezzel egyidőben talált rá saját magára, a szabad akaratára, és szóról-szóra ugyanezekkel a gondokkal küzdöttem/küzdök. És őszinte leszek, piszok nehéz időszak ez, gyereket nevelni szerintem a legfelelősségteljesebb, és éppen ezért legnehezebb dolog a világon - főleg, ha valaki jól akarja csinálni. Nosztalgikus mosollyal gondoltam vissza a maszkos-gumikesztyűs-rettegős időszakra (az idő ugye megszépítette már) és igazán szívmelengető volt olvasni a párkapcsolat valódiságának és a férfi házimunkában és gyereknevelésben való részvételének a fontosságáról írtakat. Rendkívül szórakoztató és szerethető mű, nekem volt, hogy alvó babával a mellkasomon olvastam, és annyira kellett nevetnem, hogy rázkódtam a visszafojtott nevetéstől, nehogy a pici felkeljen. Kikapcsol, feltölt, megnevettet. Szívből ajánlom mindenkinek, szülőknek pedig receptre kellene felírni.

Jó olvasást kívánok!