Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyve az első ízig-vérig pszichológiai tartalmú könyv volt, amit elolvastam. Egy igazán érdekes, egyszerű, de mégis mindenkit érintő kérdés köré épül fel a mű: hogyan befolyásolja az én életemet a felmenőim élete, körülményei, félelmei? Akinek ez a rövidke kérdés felkeltette az érdeklődését, annak garantálom, hogyha velem tart, és elolvassa a könyvajánlómat, másnap már a kezében lesz ez a könyv, mert ő is meg akarja tudni, hogy miként formálja az ő jelenét a családja múltja, és hogyan lehet a jövőjére nézve változást ebben elérni?

Orvos-Tóth Noémi életéről hosszas keresgélés után sem találtam sokmindent, leszámítva, hogy klinikai- és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichológia szakos tanár, és diplomáját az ELTE-n szerezte Pszichológia szakon. Amit a könyvben magáról néhány gondolatot elejtett, abból annyi derült ki, hogy van egy lánya, és a kötőjeles nevét egy felmenőjének adományozták, aki ugyan nem volt orvos, de gyógyított. Az biztos, hogy nagyon keresett pszichológus, és irodalmi vénája is van, mert véleményem szerint elképesztően jól ír. Azt általam is ismertetett könyv 2018-ban jelent meg, azóta is rendkívül keresett mű (azóta pedig már a folytatása is megjelent).

Kicsit nehéz írnom arról, hogy miről is szól ez a könyv, olyan nagy hatással volt rám. Dióhéjban tényleg " csak" annyi, hogy adott a jelenben egy "Egyén", aki értetlenül áll indokolatlannak tűnő félelmei, esetleges kötődési problémái, vagy megmagyarázhatatlan érzelmi reakciói előtt, és fogalma sincs, hogy ennek mi az oka. Hiszen önmagát kiegyensúlyozottnak tartja, céljait igyekszik elérni és mondjuk már családot is alapított, megis valahogy nem az igazi. Az írónő egy rövid bevezető után el is kezdi boncolgatni azokat a témákat, amik okozhatják ezeket a problémákat: az Egyén tervezett gyermek volt? Születése előtt nemével kapcsolatban máris támasztottak elvárásokat? Történt-e testvérhalál, született-e tartósan beteg testvére, egyáltalán hányadik gyermek a testvérsorrendben? Még meg sem született, de máris hányféleképpen pecsételődhet meg az ember sorsa, igaz? A traumák, háborús sebek, menekülések, anyagi veszteségek a múltból több generáción át bele vannak kódolva az emberekbe, hiszen a képen is látható ábra alapján, mikor a nagymamám várta az anyukámat, én már ott fejlődtem anyukám leendő petesejtjeivel együtt, így a mamám által átélt tragikus (és persze jó dolgok is, nem csak borzalmak történnek) események keltette érzések, lenyomatok már bennem is megvannak. Akárcsak a családi titkok, a kollektiv szégyenérzet miatti hazugságok és gátak is akadályozzák a gyermekeket a szabad fejlődésben. Szó esik persze ezek lebontásáról is, és  a bennünk rejlő családi örökségek okozta problémák megoldásáról is. Ezeken véglegesen és hosszútávon értelemszerűen csak pszichoterápia tud segíteni, de van remény ezek hátrahagyására. Az írónő pedig néhol személyes, de leginkább a praxisából származó, névtelen példákat hoz, ezzel is erősítve a tudatot, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Az utolsó fejezetek pedig arról szólnak, hogy a fent említett Egyén az ő leendő családjában miként tudja a háttérbe szorítani a generációkon átívelő problémákat, hogyan tudja a családi történetekkel inkább pozitívan megerősíteni, mint hátráltatni a gyermekeket; a kialalkulóban levő hitrendszerükre hogy hatnak a sokat ismételt mútbéli események. Az utolsó rész pedig egy nagyon érdekes ember családi hátterével ismerkedhetünk meg: Steve Jobs neve biztosan mindenkinek ismerős. Kacifántos családfájából pedig a fentiek ismeretében már lehetőségünk van messzemenő következtetéseket levonni a férfi későbbi viselkedésével kapcsolatban. A legvégén pedig kapunk egy útmutatót, ami alapján a saját családunk genogramját is elkészíthetjük, így pedig közelebb kerülhetünk örökölt sorsunk megértéséhez, elfogadásához és kezeléséhez is.

Hogy őszinte legyek, kicsit félve álltam neki ennek a könyvnek, mert így is túl sokat elemzem és diagnosztizálom magam, és távol áll tőlem ezt a "remek" szokásomat bátorítani, de nem bántam meg, mert elképesztően érdekes témát boncolgat az író, és én is választ kaptam néhány olyan kérdésemre, amire eddig nem sikerült. A fejezetek végén az írónő számos kérdést feltesz, ami a témához kapcsolódóan vezeti az olvasót, segít neki elindulni a saját magát érintő generációs problémák feltárásában. Nekem nagyon tetszett az is, ahogy az írónő ír, magával ragadó, érdekes, és egyáltalán nem száraz szakszöveg - minden sora lekötötte a figyelmem, és ez nem csak a témának volt köszönhető. Az biztos, hogy rengeteg gondolatot ébresztettek bennem az olvasottak, azóta én is átértékeltem magamban a családunkkal korábban történteket, és úgy érzem, tudom már, melyik megmagyarázhatatlannak tűnő félelmemre, érzelmi reakciómra mi lehet a magyarázat. Szívből ajánlom mindenkinek elolvasásra, mert a lélek kifürkészhetetlen útjai számára is van mindig megoldás, vegyük a kezünkbe az irányítást!

Jó olvasást kívánok!