Émile Zola: Nana című regénye (méltán) a világirodalom klasszikusai között foglal helyet. Mind témájában, mind terjedelmében tartalmas olvasnivalót tár az olvasó elé, csodálatos és érzékletes leíró képeivel bepillantást nyerünk a korba, a cselekménybe és a szereplők gondolataiba. A regény cím- és főszereplője Nana, egy, a húszas évei legelején járó nő, aki már tizenéves kora óta kurtizán, és nincs más célja, mint igája alá hajtani Párizs legnevesebb, leggazdagabb előkelőségeit - és rajtuk keresztül csúcsra törni. Tartsatok velem és ismerjétek meg ezt a gyönyörű Szőke Vénuszt, kinek nyomán férfiak mennek csődbe, menekülnek a halálba vagy az őrületbe....
Émile Zola 1840-ben született Párizsban, francia regényíró és művészeti kritikus és a naturalista irányzat megteremtője (ez megmagyarázza az olvasottakat). Édesapja olasz származású mérnök volt, kinek korai halála miatt a család nagyon nehéz anyagi körülmények között élt. Középiskolai barátja volt Paul Cézanne festő, kapcsolatuk hosszú éveken át befolyásolta művészetüket. Érettségije nem volt, ezért munkába állt, idővel egy könyvkiadó reklámosztályának vezetője lett. Első irodalmi műveit ez idő alatt jelentette meg különböző lapokban. Kiadói munkája kapcsán a kor neves íróival és költőivel került kapcsolatba. Ha nem bánjátok, rendkívül hosszú, francia című regényeinek címét nem pötyögném be ide, röviden: elbeszélőként először egy napilap regénycsarnokában mutatkozott be, általa írt regénnyel 1864-ben érte el első valós sikerét. Későbbi regényeiben a naturalizmus teljes mértékben megjelenik, elsőként realisztikus pontossággal elemez patológiai tüneteket. Miután első műveivel sikereket ért el, elhagyta a kiadót, és egy ideig tudósítóként dolgozott, majd Manet-val való megismerkedése elindította művészeti kritikusi pályáján: festészetről szóló cikkgyűjteménye olyannyira keresetté vált, hogy még házat is tudott magának vásárolni Párizs mellett. 1871-ben fogott neki a Rougon-Macquart ciklus elkészítéséhez (ennek a része a Nana is) melyben a második császárság alatt élő család anyagi és társadalmi helyzetét igyekezett bemutatni. Miután ezt a több ezer oldalra rúgó ciklust befejezte, egy újabba fogott. Könyveit a Vatinkánban tiltott könyvekké nyilvánították, ez ügyben kihallgatást akart kérni, de erre nem volt vevő a pápa. Közéleti botrányba is keveredett, ezért a börtönbüntetéstől tartva két évre Londonba költözött. 1902. szeptemberében a váratlan hidegbetörés miatt befűttetett lakásában, és éjszaka szén-monoxid mérgezésben meghalt. Ügyében gyilkosság miatt is nyomozás indult, de nem bizonyosodott be emberi mulasztás. Jelenleg a párizsi Panthéonban nyugszik, otthona pedig múzeum lett. Még életében nagyon sokan kritizálták műveit a naturalista stílus miatt. Megjelent könyveit magyar műkritikusok is méltatták, egybehangzóan nyersnek, kissé torznak, hosszúnak és száraz leírásokkal tarkítottnak ítélték. Nana című regénye 1880-ban jelent meg, a fent említett kacifántos nevű regényciklusnak a része. Mivel nem foglalkoznak oldalak a regényciklus maradék 19 regényével, ezért nagyon nehezen, de sikerült megfejtenem, hogy miként kapcsolódik az egyébként különálló történet ehhez a családi históriához. Szóval Nana édesanyja, aki egyébként a ciklus nevében szereplő Macquart családból származott, aki szeretőjével megszökött és mosónőnek állt (mosodát alapított). A főhős karakterét a valódi párizsi Variétés színház egyik színésznője ihlette, aki igencsak szabados erkölcsű hölgy volt (reméljük az írónak nem volt vele dolga, mondjuk házastársról, gyermekről nem nagyon van szó...).
Nézzük akkor magát a művet, ezt a "Madame"-ot, aki férfiak tömkelegét taszította romlásba. Eredeti neve Theresa (ezt a könyvben mondja el, bár bizonyos források szerint Anna, abból jött ez a név, de szerintem ez nem túl lényeges) és van egy kisfia, Louis, aki úgy 2 év körüli, mikor először szóba kerül. Megmondom őszintén, annyi hosszú, francia nevű fazon szerepel ebben a regényben, hogy képtelen vagyok mindet felidézni, ezért csak a legfontosabbakat fogom itt megemlíteni. A cselekmény maga úgy az 1870-es évek végén, 1880-as évek elején játszódik. Nana ekkor kb. 20 éves, és már jópár éve űzi az ősi mesterséget, ahogy mondani szokás. Minden a párizsi Variétés színházban kezdődik, ahol izgatottan gyülekezik a párizsi előkelőség apraja-nagyja, hiszen új darab, új csillag van születőben; férfiak és nők egyaránt ízlelgetik Nana nevét, terjed a pletyka, hogy egy tehetségtelen leányzó, kinek tehetsége másban rejlik. Az izgalom a tetőfokára hág, mikor a hamisan éneklő, rosszul belépő, ámde szinte teljesen meztelen fiatal nő a színpadra lép. Ugyan a Variétés közszájon egy nagy bordélyként szerepel, mégis, ilyenre azelőtt még nem volt példa. Maga a rendező és tulajdonos, Bordenave is így nevezi. Szóval abban a korban, mikor a nők garbós nyakú, hosszúujjú, földig érő ruhát viseltek nagyjából még a hálószobában is, ez elképesztő dolog volt, hogy valaki így mutogatja magát. A színház színésznői egyébként egytől-egyig mind hááááát mi is a jó szó rá - kurtizánok, szajhák, prostituáltak, örömlányok. De azok a fajták, akik minél gazdagabb nemest keresnek maguknak, aki hosszútávon finanszírozza a lakhatást, a cicomát, az életüket. És az sem probléma, ha ebből a "jótevőből" több is van. Nanának is ez a terve, hogy egy grófot, de leginkább a herceget bűvkörébe vonja. De a reálisabb cél a szigorúan vallásos, végletekig erényes, feleségével még mindig az anyja hagyományait követő Muffat gróf. Nana ennek érdekében partikat szervez, beveti minden vonzerejét, mire hosszú idő (és egy kotnyeles újságíró, aki a grófnét puhította meg) múlva sikerül behálóznia a grófot. De ezt megelőzően egy bankárt fogott magának, aki egy vidéki kastélyt ajándékozott neki, ahová magához vehette kisfiát, Louist és az őt nevelő nagynénit, Lerat-nét. Nanában sokszor dúl az anyai ösztön, de aztán ahogy jön, úgy megy is. Ezenkívül vidéki tartózkodása során szenvedélyes viszonyt kezdeményez egy 16-18 év körüli fiúval, Georges-zsal, majd inkább újra Párizsba költözik és viszonyuk megszakad. Ez a nő, kinek lábai előtt folyamatosan hevernek a férfiak, mert gyönyörű, karcsú és olyan elképesztő önbizalom sugárzik belőle, hogy az már szinte elképzelhetetlen, folyamatosan szállítóknak tartozik, pénzügyi gondokkal küzd - és ez olyan szinten nem zavarja őt fényűző életvitelében, hogy az már mesébe illő. Muffat gróf pedig mindezek és Nana állandó hűtlenkedései ellenére halálosan szerelmes a nőbe. Nana megunja ezt a férfit és szerelembe esik egyik színésztársába, akivel kiköltöznek a hírhedt Montmartre kerületbe (Párizs sötét negyede, örömlányok, alkohol, lecsúszott emberek, stb.) de három hónap szenvedélyes szerelem után az anyagi gondok és a színész állandó részeges verekedése tönkreteszik a kapcsolatot. Főszereplőnk, aki Párizs ünnepelt csillaga volt, most újra az utcán kénytelen árulni bájait boldog-boldogtalannak, megkockáztatva a börtönt is. Egykori öltöztetőnőjével, a szintén prostituált Satinnal szoros kapcsolatba kerülnek, így mikor a háttérben a szálakat mozgató pénzember, Vendeuvres közreműködésével Nana és a gróf között újra fellángol a szerelem, Nana magához veszi a nála is fiatalabb lányt. Innentől aztán nincs megállj, a gróf és még sokan mások is, a világ összes pénzét a nőre áldozzák, nemesi birtokokat, festményeket, családi ereklyéket herdál el palotájában, a cselédek pofátlanul elhordanak mindent, és Nanának egyetlen célja van: nem férjhez menni, de a kérők összes pénzéből a legtökéletesebb hálószobát kialakítani. A gróf már-már őrült vonzalma miatt kénytelen szemet hunyni afelett, hogy szeretőjéhez bejáratos Párizs összes férfija (és sok nője is) mert Nana egyre vadabb orgiákban vesz részt, míg a végén már tényleg bárki megkaphatja. Muffat grófnál valahol ott telik be a pohár, mikor már a korban jócskán benne járó apósával kapja rajta ezt a fékezhetetlen nőt. Nana ekkor összepakol és külföldre utazik. Én a történet végének valami durva szifiliszt vagy ilyesmit tudtam elképzelni, de az író egy olyan zseniális keretet írt a cselekmény köré, hogy aki emlékszik még az elejére (nehéz, mert azért a regény elég hosszú) annak felrémlenek az ott olvasottak, és a tanulság is meglesz - hogy a hírnév nem minden. Hogy megtudjátok, hogy miként végződik a történet, olvassátok el a könyvet!
Bevallom férfiasan nektek, hogy ezt a könyvet egyszer, még a gimnázium alatt elkezdtem olvasni, de olyannyira nem kötött le, hogy úgy a 60. oldal környékén félbehagytam. Most újra kézbevettem és nem bántam meg. Mivel meglehetősen hosszú a regény, igyekeztem a legrelevánsabb eseményekre szorítkozni. A leírtakon felül tele van szerelemmel, drámával, intrikával, no meg végig az volt az érzésem, hogy komolyan ennyire az orruknál fogva (hogy mást ne mondjak, minél) lehet vezetni a férfiakat? Hogy van ilyen, hogy enni pénzt meg mindent megér nekik egy nő? És persze bepillantást nyerünk a kor jellegzetésségeibe, a partyk, a társadalmi rétegek, ezek berendezkedése, a témák, a lóversenyek mind-mind szerepet kapnak a történések folyamán. Mindezt meglehetősen naturalista köntösben: a gyönyörű, érzékletes leírások és a nyers szexualitás (bár ez a mai világ "mindentmegmutató" valóságát meg sem közelítik) váltakoznak, végig fenntartva a pikáns hangulatot. Nekem ezek a leíró képek, a hasonlatokkal, metaforákkal nagyon tetszettek, meg úgy teljes egészében maga a regény is. Nem szoktam megriadni a terjedelmes kötetektől, de ez tényleg elég hosszú volt, és mondjuk egy mai regényhez képest szinte semmi sem történik benne az évődésen, a cselszövésen és a szexen kívül, mégis fenntartja az olvasó figyelmét. Engem nagyon érdekelt, hogy mi lesz a vége, és ez a keret, amit az író zseniálisan a történet köré font, nekem nagyon tetszett. És a vége is jó. Olyan korhű. Én szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a világirodalom klasszikusait, van ideje és kedve tartalmas regényeket olvasni, edetleg érdeklődik a 1800-as évek végi franciák élete iránt.
Jó olvasást kívánok!
