Elizabeth Adler: Gyilkosság a tengeren című regénye egy thriller és egy krimi elegye, amelynek középpontjában egy fiatal, 17 éves szőke lány áll, vagyis inkább egy halott (?) vöröshajú nő. Vagy inkább egy sármos festő, vagy a lakberendező menyasszonya? Vagy talán egy gyönyörű, de a velejéig gonosz nő? Tévedés. Az őket összekötő középkorú milliárdos, Ahmet Ghulbian, és az ő "kis hobbija". Kezeket fel, akinek felkeltette az érdeklődését, hogy mi történik itt? Tartsatok velem és megtudjátok!

Elizabeth A. Adler életéről elég nehezen találtam információt. Finnül bőven van, de úgy ma este pont nem beszélek. Angolul is nagyon szűkszavú források álltak rendelkezésre, nem tudom, hogy mi ennek az oka. Tekintve, hogy angol, kortárs és bestseller író, én elvárnék ennél több életrajzi adatot, de mivel ennyit találtam, kérlek, nézzétek el nekem, hogy most csak ilyen szűkösen osztok meg róla információkat veletek. 1950-ben született Yorkhsire-ban. A végzettségét illetően semmit sem találtam, csak annyit, hogy fiatalon egy tehetségkutató cégnél dolgozott és a férjét (aki egyébként amerikai) úgy ismerte meg, hogy a férfi a szomszédjába költözött. Kapcsolatuk meglehetősen romantikusan indult: a férfinak munkaügyben vissza kellett utaznia Brazíliába, de nem bírta a lány nélkül, ezért odarepítette őt, és mintegy három évig éltek Dél-Amerikában. Meglehetősen sokat utaznak a férjével, és a világ számos pontján éltek már. A telet Californiában, a nyarat Európában töltik, és sokszor utazásaik helyszínei szolgálnak ihletként az írónő regényeihez. Férjével egy közös lányuk született. Első regényét 1985-ben adta ki. Meglehetősen termékeny író, több mint 20 regénye került fel a bestseller listákra. Itt nálunk is számtalan regénye kapható, elég sokat lefordítottak magyar nyelvre. Ennyit sikerült kibogozni az életéről, remélem azért ez is megteszi. 

A cselekmény meglehetősen baljósan kezdődik: egy Angie nevű nő Törökország partjainál gyilkosság áldozatává válik, az ő szemszögéből "nézhetjük végig", ahogy egy "kis segítséggel" a vízbe esik és lassan elsüllyed. Gyilkosának pechére az esetnek a tengerparton nyaraló portréfestő, Marco Polo Mahoney is tanúja volt, aki rögtön a lány keresésére indul hű kutyája, Em társaságában. Ám a nő teste eltűnik, Marco pedig nagyon sokáig képtelen kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy egy nőt a szeme láttára gyilkoltak meg. Itt sajnos muszáj SPOILEReznem picit, mert ez így is, úgy is kiderül: Angie megmenekül, és hát nem volt vele túl kegyes a sors, arra a luxusjachtra  kerül vissza, ahol megkísérelték megölni. A nő beszámolói innentől a cselekmény részeivé válnak, ezekből ismerhetjük meg Ahmet valódi egyéniségét és kegyetlen időtöltéseit is. Nem kell olyan sokat magyarázni ezzel kapcsolatban: a borzalmas körülmények közül származó gyerek gátlástalanul felküzdötte magát olajvállalat-tulajdonossá, aki unalmas perceiben gyönyörű nőket csábít el, elkápráztatja, elkényezteti őket, majd gonosz asszisztensével, Mehitabellel közösen megöli őket. Angie is egy ilyen áldozat volt, de minden jel arra mutatott, hogy valamiért őt nem tudta megölni - annak ellenére, hogy senkinek sem hiányzott volna, ha meghal. Éppen ezért a férfi eleinte a jachton, majd egy mocsár közepén található borzalmas kastélyban tartotta őt foglyaként, és mikor épp kedve szottyant megkínozta, megalázta vagy megerőszakolta. Ez így egy elég szokványos és kiszámítható történetnek tűnik, ám van egy másik szálunk is - amiben Ahmet újabb kiszemeltje és annak szerettei ragadnak bele egyre inkább a férfi hálójába - ha emlékeztek, Marconak, a festőnek van egy menyasszonya, aki lakberendező, Martha, és Marthanak van egy húga, a 17 éves Lucy. Lucy első látásra megtetszik Ahmetnek: első találkozásukkor a naiv, színésznőnek készülő lány elég sokat elmesél nővéréről, annak vőlegényéről és magáról is; így Ahmet kapva kap az alkalmon, hogy a közelükbe férkőzzön. Marcotól portrét rendel, Marthatól pedig a mocsári kastély (aminek ironikus módon a neve Marshmallows) teljes belső átalakítását és egy partyt rendel, amin a világ híres embereinek szándékozik megmutatni mérhetetlen gazdagságát, stílusát, befolyását. És mindezek csúcspontjaként Lucy eljegyzését tervezte, mert valahogy benne látta meg azt a nőt, akit nem akart megölni. A kastély átalakítása megkezdődik, és Marco a napszemüveges férfi portréjának megfestése közben elkezdi összerakni a történet képkockáit: rájött, hogy Angie megöléséhez köze van Ahmetnek. Mindenkinek a hideg futkos a hátán a háztól és Ahmettől is, no meg a démoni Mehitabeltől, és alig várják, hogy véget érjen a party és el is felejthessék az egész kócerájt. A party viszont nem úgy alakul, ahogy Ahmet várta, Angie szökési kísérlete komoly katasztrófát idéz elő. Innentől kész vétek lenne bármit is írnom, hiszen ez a legizgalmasabb rész: annyit megígérhetek, hogy nem az fog történni, amit vártok!

Kicsit nehéz véleményt formálnom erről a könyvről, mert meglehetősen ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt meglehetősen izgalmas, fordulatos is, egészen lebilincselő, letehetetlen - alig vártam, hogy legyen egy pici időm olvasni. De közben nekem hiányzott az a katarzis, amitől az ember napokig csak kóvályog (és amit egy sokszoros bestseller írótól az ember elvárna). Olyan összeszedetlennek tűnt néhány helyen, mint amikor írsz pl. egy diplomamunkát, de közben megzavar valami, és a megkezdett gondolatmenet kiröppen a fejedből: és valahogy egészen másként folytatod vagy fejezed be az aktuális szerkezeti egységet. Ez egyébként egyáltalán nem zavaró, nagyon-nagyon keresni kell, hogy az olvasónak szöget üssön a fejében. Nekem is csak azért ragadta meg a figyelmemet, mert én azon a szálon vittem volna tovább inkább a sztorit, kicsit másabb, esetleg ütősebb lehetett volna a csúcspont, mint így. De ez kizárólag az én véleményem, sokat olvasott könyvmolyként tudnak kevésbé reális elvárásaim lenni a regények végével kapcsolatban. Azt le kell szögezzem, hogy tényleg van valami varázsa az írónő stílusának, mert annak ellenére, hogy nekem kicsit kiszámíthatónak tűnt eleinte, nagyon sok meglepetést okozott és képtelen voltam letenni. És egyáltalán nem az történt benne, amire számítottam!! Úgyhogy bárhogyis csűröm-csavarom, ez a nő tud valamit, mert sokszor eszembe jut azóta is ez a regény, ami azért nem minden könyvre jellemző. Félre ne értsetek, nagyon tetszett a könyv, volt benne egy rész, ami szerintem kevésbé volt átgondolt, de ez a regény értékéből egyáltalán nem von le - a maga nemében szuperizgalmas, fordulatos és eléggé ijesztő. A karakterek is rendben vannak, nekem Mehitabel volt a kedvencem, róla elég sokmindent megtudtam volna még, de ő már csak ilyen rejtélyes szereplő volt. Én mindenkinek ajánlom, kortól, nemtől függetlenül, remélem, hogy a ti tetszéseteket is elnyeri!

Jó olvasást kívánok!