Jostein Gaarder: Karácsonyi rejtély című könyve egy nagyon izgalmas és szokatlan formátumú mű. Voltaképpen egy olvasható adventi kalendárium, melynek minden fejezete egy-egy nap olvasmánya december 1. és 24. között. Azért külön értékes dolog ez, mert sokan az adventi kalendáriumokat a csokival meg az olcsó csecsebecsékkel azonosítják, de itt sokkal többről van szó: két szálon futó, izgalmas történetet ad nekünk, melynek közös olvasása családi élménnyé, még kerekebbé teszi a karácsonyvárás napjait. Tartsatok velem és ismerjétek meg Joakim és Elisabet történetét téren és időn át az első karácsony átéléséért!

Jostein Gaarder 1952-ben született Osloban. Édesapja iskolaigazgató, édesanyja tanár és gyermekkönyv-író volt. Feleségével két gyermekük született, jelenleg Bergenben élnek. A norvég író leginkább regényeket, rövid elbeszéléseket és gyermekeknek szóló könyveket ír, legtöbbször gyermekek szemszögéből látva/elmesélve az eseményeket. Jellemző még rá, hogy a történetben egy másik történetet is elmesél, így több szál is fut a cselekményben. A legismertebb műve Sophie világa: Regény a filozófia történetéről, amit több, mint 60 nyelvre lefordítottak, és elképesztő mennyiségű példányban kelt el világszerte. Munkásságát számos norvég- és nemzetközi díjjal is elismerték. Ez annyira megihlette őt, hogy feleségével 1997-ben megalapították a Sophie-díjat, amely egy környezetvédelmi fejlesztési díj volt (és az író leghíresebb regényének főszereplőjérőlről kapta a nevét) de 2013-ban adták át utoljára, mert nem volt rá tovább fedezetük (meglepődtem, hogy nem irodalmi díjat alapítottak - a szerk.). Egyébként Skandináv nyelvi és vallási tanulmányokból diplomázott, és ez az általam bemutatni kívánt műben is megmutatkozik. Néhány évig tanított, mielőtt írói karrierjére kezdett volna koncentrálni. Nagy környezetvédelmi aktivista, és a politikában is rendkívül aktív: a közel-keletet érintő események (pl. Izrael és Palesztína közötti viszály) többször is nyilvános állásfoglalásra és írásra sarkallták őt. Meglehetősen sok művét adták ki, néhány magyarul is megjelent. A Karácsonyi rejtély 1992-ben került az olvasóközönség elé. 

Most olyan bejegyzés következik, amilyet még sosem csináltam: úgy írok nektek egy könyvről, hogy nem tudom, mi a vége. De hát ez az igazán izgalmas, hogy én is csak Szenteste fogom megtudni, mi a történet csúcspontja. Két szálunk van: egy a jelenben játszódik, melynek főszereplője egy 10 év körüli kisfiú, Joakim, és szülei; a másik pedig 1948-ban kezdődik, és a főszereplője egy elisabet Hansen nevű, 7 és körüli kislány. Nos, november utolsó napjaiban Joakim és Papa adventi kalendáriumot keresnek, de értelemszerűen a készletek már mindenhol jócskán megfogyatkoztak, és csak egy eldugott kis boltocskában találnak néhány "gagyi" verziót. Majd Joakim felfedez egy gyönyörű, kézzel készített kalendáriumot eldugva a könyvek közé, és a boltos ingyen odaadja neki, mert egy bolondos, Johannes nevű virágárus férfitól származik, aki néha ilyen "ajándékokat" hagy szerteszét az üzletben. Joakim hazaviszi, és már alig várja, hogy kinyithassa az első ablakot. A gyönyörű, betlehemi jelenetet ábrázoló kalendárium ablakai mögött pedig szokatlan képek (legkevésbé sem karácsonyi töltetűek, legalábbis nem a rénszarvas meg a karácsonyfa kategória) és egy-egy picire összehajtogatott papírlap lapulnak. Minden papírlapon egy-egy történet van, amely úgy kezdődik, hogy egy Elisabet Hansen nevű kislány vásárlás közben megszökik egy bevásárlóközpontból, mert egy pici plüssbárányt üldöz. Ahogy haladunk az eseményekben, kiderül, hogy a bárány azért szökött meg, hogy térben és időben, történelmi épületeken és korszakokon áthaladva Norvégiából eljussanak Betlehembe, Jézus Krisztus születésének napjára. Joakim izgatottan követi az egyre népesedő kompánia (angyalok, pásztorok, három királyok, egyre több bárány és még néhány római tisztviselő csatlakozik Elisabethez) útját; eleinte titkolja szülei elől a történeteket, később pedig már együtt olvassák minden egyes nap a kislány kalandjait. A szülők is nagyon belelkesülnek, és a rejtélyesen eltűnt Johannesnek és Elisabetnek is a nyomára próbálnak bukkanni. Titokzatos szórejtvények és Johannes által a könyvesboltban elhagyott nyomok között már nem csak az az érdekes, hogy eljutnak-e Betlehembe főhőseink, hanem az is, hogy kik ezek a rejtélyes emberek, akik a szálakat mozgatják? Megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Meg persze én is, hiszen még van addig hátra egy nap. Nekem eddig nagyon-nagyon tetszik a könyv, sosem olvastam még hasonlót. Ugyan én is törekszem arra, hogy az adventi kalendárium itthon ne az a csokis dögunalom legyen, ami általában lenni szokott, de ez a könyv, vagy hát maga az adventi kalendárium, mint könyv, eddig ismeretlen volt számomra. Eredetileg a gyermekünkkel együtt szerettük volna olvasni, mint közös családi program, de egy másfél éves gyereknek még nagyon hosszúak a napok történetei, és képek sincsenek benne, így nem kötötte le. Úgyhogy a férjemmel várjuk minden este, hogy elolvashassuk Joakimmal együtt Elisabet és népes kis csapata éppen aktuális kalandját. Az is nagyon jó benne szerintem, hogy aki nagyon lelkes, térképen is követheti, hogy éppen merre járnak, mert minden pontosan le van írva; de ami számomra nagyon lélekmelengető volt, hogy történelmi eseményeket is érint pár gondolattal (nem kell félni, tényleg csak említi egy-egy mondat erejéig) és ez az én szememben azt az üzenetet közvetíti, hogy az író nem csak összeírt valamit, aztán jól van az úgy; hanem valóban tartalmat akart adni ennek az egésznek. Hogy az olvasó ebből nyerjen tudást és élményt, hogy december 24-én úgy tegyük le ezt a könyvet, hogy igen, ettől tényleg gazdagabbak lettünk. Hogy készültünk lélekben a Kisjézus születésére, és hogy nagyon hosszú utat tettünk meg addig, együtt a családdal. Véleményem szerint ez egy szuper program nagyobbacska gyerekekkel a téli, kuckózós estékre, vagy pároknak, akár egyedül is, szuper minőségi időtöltés, amely gazdagabbá teszi az ünnepvárást, úgyhogy szívből ajánlom mindenkinek!

Kellemes Karácsonyt és jó olvasást kívánok nektek!