Ted Chiang: Életed története és más novellák - Érkezés című könyvében nem egy regényt, hanem nyolc, egymástól teljesen független novellát találunk. Mindegyik a tudományos-fantasztikum kategóriába tartozik, legalábbis nagyon súrolják azt. Inkább azt mondanám, hogy mind a nyolc novellában komoly erkölcsi dilemmákat és az élet nagy kérdéseit tárgyalja az író, és ezeket a legkevésbé sem a szokványos/unalmas köntösben tálalja. Tartsatok velem és ismerjétek meg azt a nyolc különleges világot, amit az író elénk tár!

Ted Chiang 1967-ben született New York államban. Sci-fi-ket ír, de végzettségét tekintve informatikus. Jelenleg Washington államban él és szabadúszó műszaki íróként dolgozik. Első publikált műve a Bábel tornya c. novella volt (ezt én is ismertetni fogom) amelyet 1990-ben adtak ki, és ezért rögtön Nebula-díjat is kapott. Nem túl sok művet írt, nyolc novella, egy kisregény, tizenkét elbeszélés és néhány esszé jelent meg eddig tőle. Az várható volt, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására, mert ezzel a néhány művével három Hugo-, négy Nebula-, egy Theodore Sturgeon-, egy Sidewise- és két Locus-díjat zsebelt be (meg számos jelölést). 1992-ben elnyerte a legjobb új írónak járó John W. Campbell-díjat. Legújabb műve, egy kisregény, szintén elnyerte a Hugo- és a Locus-díjat. 2016-ban jelent meg magyarul az általam ismertetett novelláskötet, ezen kívül a Galaktika antológiában publikálták néhány művét. Az Életed története c. novellájából 2016-ban egy szuper film készült Érkezés címmel, ajánlom mindenkinek, mert nagyon-nagyon jó. 

Mivel a könyvben lévő történetek nem függenek össze, ezért mindegyik tartalmát 1-2 mondatban összefoglalom és megpróbálom nem lelőni a csattanókat. 

Az első novella, amit ismertetnék, az író első kiadott műve (és szerintem az egyik legjobb is) a Bábel tornya. A Bibliából vagy irodalomóráról mindenkinek ismerős lehet az alaptörténet, miszerint az Ószövetségben a bábeliek elhatározták, hogy égig érő tornyot építenek, hogy elérjenek az égboltig, és azon túl Istenig. A történet főszereplője Hillalum, aki foglalkozását tekintve bányász. Éppen ezért meglehetősen furcsának tűnik, hogy egy égig érő torony építéséhez miért szükséges a főhősünk és egy másik bányász segítsége. A torony monumentális és a két férfi néhány egyiptomi szakemberrel együtt elindul fölfelé a tetejére, mint kiderült azért, hogy segítsenek csákánnyal megbontani az ég boltozatát. A torony olyan magas, hogy az út a tetejéig rettenetesen hosszú, sok időt vesz igénybe, és a legmagasabb szinteken már önellátó kis települések vannak, melyeket az építők családjai alapítottak és tartanak fenn. Hillalum és társai elkezdenek dolgozni az égbolt megbontásán, ám mindenki nagyon fél, hogy nehogy az ég egyik víztározóját nyissák meg, mert akkor a haláluk garantált. Mivel a bábeliek nem igazán tudják, hogy Isten miként vélekedik a toronnyal és annak magasságával - konrétan azzal kapcsolatban, hogy elérték őt - így nem tudják, mi fog történni, ha megbontják az égboltot. Ez az első néhány csákánycsapás után kiderül, de ahhoz, hogy ti is megtudjátok, el kell olvassátok a novellát! Engem eléggé lekötött ez a történet, nagyon nem mindennapi, és maga a csattanó is elég meglepő volt. Meg persze a tanulság is: ne akarjunk olyan magasra törni, ahol már nem tudjuk kézben tartani az eseményeket. 

A második novella címe Értsd meg! ami azért volt számomra vicces, mert nem értettem egyáltalán. A történet nem éppen szokványosan kezdődik: egy ember (nemét nem tudjuk) visszaemlékezik, hogy milyen volt a jég alatt rekedni, majd a kómából felkelni és egy kísérleti gyógyászati módszer alanyává válni. Idővel számomra kiderült, hogy főszereplőnk egy férfi, akinek a neve is egyszercsak megjelenik (Greco) aki egy bizonyos K-hormon segítségével kb. a halálból, a teljes magatehetetlenségből tért vissza. Orvosok és pszichiáterek garmada vizsgálja a kísérleti fázisban lévő gyógyszer hatásait a férfin, aki a második kezelés után egyre vadabb képességeket fedez fel magán: látóköre kitágult, elméje csak úgy issza magába az információkat, egyre okosabb, intelligensebb lesz. Erre már a tesztek alapján a CIA is felfigyel, ezért Greco jobbnak érzi olajra lépni és eltűnni a rendszerből. Természetesen szerez még egy adagot ebből a szerből, amitől aztán olyanná válik (legalábbis számomra) mint valami szuperszámítógép, mindent megheckel, pénzt nyer, jövőbe lát, stb. Mindez addig megy így, amíg nem kap egy rejtélyes üzenetet, amiből arra következtet, hogy van egy másik ember is, aki ugyanolyan képességekkel bír mint ő. Előjön a híres "nem élhet az egyik, míg él a másik" dilemma és valahol itt kezdtem el elveszíteni a fonalat, mert amikor ez a két fazon találkozik, utána kb. programozási nyelven beszélnek és a végkifejletben nem vagyok 100%-ig biztos - így akkor sem tudnám lelőni a csattanót, ha akarnám. Nekem kicsit tömény volt ez a történet, olyan nagyon "informatikai", mindenesetre nagyon érdekes kérdésköröket boncolgatott ez is, többek között azt, hogy meddig lehet fejlődni - mondjuk úgy Isten szintjére...

A harmadik novella címe Nullával való osztás. Elég rövidke történet, melynek főszereplője egy matematikus, akit épp kiengednek a pszichiátriáról. A nő öngyilkosságot kísérelt meg, mert rájött arra a képtelen állításra (és ezt le is vezette) hogy 1=2. Mármint nem is ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy ezt bizonyítani is tudja és ez alapjaiban változtatná meg a matematika tudományát. A férje hazaviszi és próbálja a mindennapi életbe visszarántani feleségét, de mivel ő is tudós, és ő is kísérelt már meg öngyilkosságot, tudja, hogy ez nem így megy. A nő több kollégájának is elküldi a tanulmányát, és mind megerősítik a tézis helyességét. Időközben a férj rájön, hogy nem szereti már feleségét, de nem tudja, hogy hagyhatná el ebben a kényes helyzetben. A feleség viszont épp arra jön rá, hogy férjéért érdemes élnie... Nos, hogy oldható fel ez a hatalmas ellentmondás? 

A negyedik novella az Életed története című mű, amiből az Érkezés című film készült 2016-ban. Aki még nem látta volna, mindenképpen nézze meg, sőt érdemes a novella elolvasása előtt megtenni, mert így sokkal érthetőbb lesz a cselekmény (jót tesz neki az a körítés, amit a filmben hozzátettek, mert az író nem ereszti túl bő lére sem a szereplők, sem az idő, sem semmi ismertetését). A főszereplő egy nyelvészprofesszor, akit felkérnek, hogy a Földön váratlanul megjelenő "űrlények" (heptapodok) nyelvét segítsen megfejteni és velük kapcsolatba lépni, szándékaikat megismerni. Társként kap maga mellé egy fizikust, Garyt, hogy amennyiben az idegenek bármilyen jellegű tudást akarnának átadni az emberiségnek, legyen kéznél valaki, aki érti is, hogy miről van szó. Szóval míg Louise és Gary Huhogóval és Prüszkölővel (így nevezték el a két lényt, akikkel egy hatalmas tükrön át kommunikálnak) próbálnak hosszabb-rövidebb eszmecseréket folytatni, a nő állandóan képeket lát egy kislányról, aki (mivel jelenleg gyermektelen) valószínűsíthetőleg a jövőben fog megszületni a kollégájától, Garytől. A nő számára először ez érthetetlen, hogy hogy is láthatja ő a jövőt, majd idővel rájön ennek okára (ezt nem lövöm le nektek, legyen valami izgalmas is olvasás közben). A habos-babos gyermekruhák és tinigondok között viszont sokszor bevillan egy olyan látomás is, melyben a megtört szülők halott lányukat azonosítják egy halottas házban egy szörnyű baleset után. Éppen ezért meglepő Louise válasza férjének arra a kérdésére, hogy nem csinálnak-e egy kisbabát? Igazából a történet bővelkedik fizikai és nyelvészeti kifejezésekben (persze nem érthetetlen, de azért van benne bőven tudomány) és szerintem egy elképesztően kreatív ötlet az, ami alapján az író megírta. Nekem nagyon tetszett a novella is és a film is, szerintem egy nagyon kemény témát boncolgat a tudományos rizsa közepette: ha mi tudnánk, hogy mi lesz a jövőnk és ugye van szabad akaratunk, ami megkímélne bennünket az esetleges fájdalomtól, megrázkódtatástól, akkor is belevágnánk...?

Az ötödik novella címe Hetvenkét betű, ami szerintem a legkevésbé sem passzol a történethez, de eddig mondjuk szerintem egyik sem volt az a beszélő, előrevetítő cím, szóval... Ez egy eléggé érdekes történet volt számomra, nagyon-nagyon egyedi ötleten alapul. Adott egy kisfiú a viktoriánus kori Angliában - Robert - aki mindenáron alkotni szeretne valami élő, parancsra, ám de magától mozogni tudó valamit. Erre első körben a felhúzhatós agyagjátékait használja, később barátjával annak ondójából próbálnak meg hő és tápanyag segítségével valami élőt létrehozni. Később, az egyetem elvégzése után egy olyan manufaktúrában fog dolgozni, ahol úgynevezett "automatákat" gyártanak, ezek olyan (az egyszerűegé kedvéért nevezzük így) "robotok" amelyek bizonyos parancsokat végre tudnak hajtani: pl. háztartási feladatokat látnak el, gyárakban egy-egy feladatot tudnak a végtelenségig ismételni, stb. De nincs bennük elektronika, hanem hőből és egyéb energiaforrásokból nyerik az energiát; és többnyire agyagból, bronzból vagy porcelánból készülnek. Külsejüket szobrászmesterek készítik, hogy alkalmasak legyenek a feladat ellátására. Robert pedig régi szenvedélyét kiélve megalkot egy egy olyan automatát, amelynek keze megszólalásig hasonlít az emberi kézre, és úgy is tudja használni, mint az emberi lények a kezüket. Ennek megformázásához segítséget kér az egyik szobrászmestertől, elmondja neki, hogy a gyors iparosodással beindult gyárak kizsákmányolják a gyerekeket és a felnőtteket is, és ennek megállítása érdekében alkotta meg ezt az automatát, ami át tudná venni a nehéz munkát; és újra mindenki családi manufaktúrákban dolgozhatna normális munkaidőben, megfelelő bérért, élhető körülmények között. A szobrászmester ezen teljesen felháborodik, mert véleménye szerint ezzel elveszi az emberektől a kenyeret - így nem kap semmilyen segítséget. Ekkor keresi meg egy gazdag nemes, hogy kölcsönösen segíthetnék egymást a teremtés folyamatában, mert ők a korábban leírt ondóváladékos kísérletet már egészen magas szintre vitték (már rendesen hím és nőstény, szaporodóképes egyedeket hoztak létre) de rájöttek, hogy az emberiség 5 generáció múlva - akármi történik is - ki fog halni, mert mindenki egyszercsak terméketlen lesz. Robert persze kapva kap az alkalmon, hogy része lehessen a megoldást jelentő teremtési folyamatnak: mindenféle petesejteket oltogatnak (itt azért annyira nem volt világos, hogy pontosan mi is történik) meg kísérleteznek, mikor Robertet megkeresi egy férfi, aki megoldást kínálna erre az egészre. Robert elutasítja a férfit és munkahelyére tartva egyszercsak megpróbálja meggyilkolni valaki. Hogy sikerül-e a merénylet vagy az önszaporító automaták létrehozása, megtudhatjátok, ha elolvassátok a novellát! Ez is egy nagyon érdekes elmélet volt, nekem mindenesetre tetszett, annak ellenére, hogy ez is elég tudományos volt; és persze fantasztikus, mert nem rémlik, hogy kihaltunk volna vagy robotok csinálnának mindent helyettünk. Viszont nagyon érdekesnek találtam az alapgondolatot, amit maga az ember (vagy legalábbis valami hozzá hasonló, részben önállóan is életképes entitás) teremtésének lehetősége teremtett. 

A hatodik novella a legrövidebb, kb. 5 oldal, és a címe Az emberi tudomány fejlődése. Arról szól, hogy a modern jövőben (legalábbis szerintem akkor játszódik ez) már minden hatalmat átvett a mesterséges intelligencia, túlnőtt az emberiségen és az (ember) tudósok már nem tudnak semmit feltalálni, munkájukat pusztán az teszi ki, hogy fejtegetik, meg felhasználják a mesterséges intelligencia által feltaláltakat. A kérdés, amit boncolgat csak az, hogy érdemes-e néhány napos embriónkat metahumánná alakíttatni, hogy ő is a mesterséges intelligencia része lehessen?

Az utolsó előtti novella címe nagyon találó, A pokol, mint Isten hiánya, teljes mértékben összefoglalja, hogy miről is fogunk olvasni. A hely és az idő kérdéses, de mondjuk napjainkban is játszódhatna bármelyik nagyvárosban. A főszereplő egy férfi, Neil, aki valami combcsontfejlődési-rendellenességgel született, emiatt a lába nem annyira működik jól, de ő együtt tud ezzel élni. Viszont a történet csodája nem ebben áll, hanem abban, hogy a világ olyan érdekes módon működik, hogy a Földre átjárnak az angyalok a mennyországból, természetesen mindenféle természeti katasztrófák, fények és csodák közepette. Ez két dolgot jelent mindig: vannak, akik meggyógyulnak és vannak akik meghalnak ezen jelenések közepette; éppen ezért ezt követően mindenféle statisztikák és feldolgozó csoportok alakulnak. A világ fő mozgatórugója pedig Isten feltétlen szeretete, mert aki szereti, az a mennyországba jut, aki nem, az pedig a pokolra. Néha ezek is láthatóvá válnak, és az élők láthatják pl. az elkárhozottakat a pokolban sétálgatni. A párok pedig a halál után újra egyesülhetnek, ha egy helyre kerülnek. Neilnek sosem volt szerencséje meggyógyulni, viszont a feleségét az egyik angyal legutóbbi látogatása elvette tőle: így ismerjük meg a férfit, miközben legnagyobb gyászával próbál megküzdeni és mindent megtesz azért, hogy Istent megszeresse, mert tudja, hogy csak így lehet újra együtt a feleségével. A történet másik fontos szereplője egy Janice nevű nő, aki lábak nélkül született és egy angyali látogatás során visszakapta a lábait. Korábban azzal foglalkozott, hogy betegeknek, testi-lelki fogyatékossággal élőknek tartott előadásokat a nehézségek elviseléséről, és a hit meg Isten szeretetének megtartásáról, de miután visszakapta a lábát, nem tudott mit kezdeni az egész kialakult helyzettel. Egyrészt már nem volt hiteles, másrészt nem értette, hogy miért kapta ezt a nagy ajándékot. A harmadik szereplő pedig egy Ethan nevű férfi, aki, mióta az eszét tudja, azzal a tudattal él, hogy neki valami nagy feladatot szán Isten - csak még nem találta meg, hogy mit. Egymástól függetlenül elindulnak a legközelebbi zarándokhelyre, ahol az angyalok folyamatosan jelennek meg és tesznek csodákat (vagy épp pusztítanak) : Neil azért, hogy a könnyebbik utat válassza (a mennyei fény meglátása) hogy Istent szeresse; Janice azért, hogy visszaadja az adományát; Ethan pedig azért, mert rajongója lett Janice törekvéseinek. A három ember sorsa szorosan összefonódik ebben a kalandban, de hogy ki ér célt, azt csak akkor tudjátok meg, ha elolvassátok a novellát! Számomra ez is egy rendkívül kreatív és figyelmet lekötő novella volt, a légkör, ahogy ezt az egész világot leírja, szerintem fantasztikus. Egyszerre hátborzongató és csodás elemeket leszámítva egészen ismerős is, hiszen senki sem tudhatja, hogy mikor üt az utolsó órája, vagy éppen mikor gyógyul meg valamiből váratlanul. Nekem nagyon tetszett, megérintett, napokkal ezelőtt olvastam és még mindig a fejemben van. 

Az utolsó novella címe Szépségvakság: Dokumentumműsor. Ez is egészen találó, a végére belejött az író, hogy is kell jó címeket adni. Valójában kicsit riport formában van megírva (inkább egy olyan 5-6 részes National Geographic vagy Discovery jellegű műsort képzeljetek el, ne egy híradós bejelentkezést 3 percben) és a témája egy manapság igen közkedvelt és aktuális téma, méghozzá a szépség (a külső). Ebben a világban az emberek egy olyan eszközzel élnek együtt 18 éves korukig, aminek a neve "kalli" és blokkolja azt a képességüket, amivel el tudják dönteni mások arcáról, hogy szép-e vagy sem. Ennek következtében a fiatalok a belső értékek alapján barátkoznak és választanak párt, egészen addig, amíg ezt ki nem kapcsolják. Persze a szülő is kikapcsolatathatja ezt idő előtt. És a riportnak az a vezérfonala, hogy alapítanának egy olyan egyetemet (vagyis egy meglévő felsőoktatási intézményt alakítanának át) ahová csak olyan diákok járhatnának, akik nagykorúságuk betöltése ellenére bekapcsolva hagyják a kallijukat. Hogy ennek mi a célja? Hogy a kevésbé szép emberek (pl baleset során sérültek vagy születési rendellenességgel élők, arcdeformitásban szenvedők) is teljes nyugalommal élhessenek és tanulhassanak társaik között. Ezzel kapcsolatban hallgatnak meg szülőket, oktatókat, frissen kallijuktól megszabadult fiatalokat, politikusokat és szépnek nem mondható leendő hallgatókat. Egy szerelmespár kapcsolata a vezető szál és nagyban a "kalli" meghagyása vagy éppen eltávolítása dönti el, hogy újrakezdik-e vagy sem a kapcsolatukat. Hogy a szépség győz, vagy a szerelem, azt megtudhatjátok, ha elolvassátok a novellát!

Megmondom őszintén, vegyes érzelmeim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Volt a nyolc novellából 1-2 olyan, amik az én ízlésemnek kissé vadak voltak, kemény témák, kemény igazságok, amivel nem is lenne semmi gond, csak ugye "kibernetikus" körítéssel, szakszavakkal voltak tálalva. Én annyira nem rajongok az informatikáért és a számítógépek, vagy a matematika irányította jövő képéért, de alapvetően nagyon egyedire sikeredtek, és egyáltalán nem rossz elképzelés az élet nagy igazságait végre kicsit más nézőpontból szemlélni. Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni, mert rengeteg a fantázia bennük, de azt borítékolom, hogy néhányszor felvont szemöldökkel fogjátok olvasni, úgy, hogy azt érzitek, nemhogy elvesztettétek a fonalat, már egy ideje nem is volt meg. Aki vonzódik az ilyen nagyon fantasy és science fiction töltetű történetekhez, az falni fogja és nagyon el fogja nyerni a tetszését, aki nem, az pedig háát kevésbé lesz lelkes, de egészen biztos vagyok benne, hogy valamelyik a kedvencévé fog válni. 

Jó olvasást kívánok!