Fábián Janka: Koszorúfonat című műve egy minden ízében szépséges regény, amely a kitartásról, a reményről, a szeretetről, és rendkívül bátor, erős nőkről szól. A történet főszereplője Sziklay Eleonóra (Ella), aki hányattatott gyermekkorának minden nehézséségét előnyére fordítva, éveken át küzdve olyan dolgot visz végbe, ami abban az időben szinte lehetetlen volt - tanul, lediplomázik és orvosi pályára lép. És mindeközben bepillantást nyerhetünk a kiegyezés utáni évek Magyarországának kultúrájába, divatvilágába, társadalmába és illemszokásaiba is. Tartsatok velem és ismerjétek meg ennek a fiatal nőnek és családjának szeretettel, tragédiákkal, komplikációkkal és boldogsággal tarkított történetét! 

Fábián Janka kortárs írónő, napjaink egyik legolvasottabb magyar irója. 1973-ban született Vácott, Mezei Johanna néven. Őrbottyánban nőtt fel, de sokat vendégeskedett nagyszüleinél Kisnémediben. Az érettségi vizsgát követően a Miskolci Egyetemen tanult, angol-történelem szakon végzett, majd később az ELTE-n francia szakon diplomázott. Jelenleg angol-francia nyelvtanárként dolgozik írói pályája mellett. Írói álnevét nagymamája tiszteletére vette fel. A Történelmiregény-írók Társaságának tagja. Munkásságával 2017-ben az Aranykönyv internetes szavazáson szépirodalom kategóriában Az utolsó boszorkány lánya című művével a lista első helyére ugrott. Koszorúfonat című regényét 2014-ben írta. Tekintve, hogy az írónő történész végzettséggel rendelkezik, a regényeiben bemutatott "történelmi háttér" (értsd: a közeg, amiben a cselekmény játszódik) hiteles, azonban azzal kapcsolatban nem találtam semmilyen jellegű információt, hogy ezek valós személyek valós történetei alapján íródtak volna. Néhány művében a szereplők rokonságban állnak egymással - vagy egyéb okból kifolyólag összetartoznak - akár egy sorozat: például az általam olvasott regény is szervesen kapcsolódik az írónő Lotti öröksége című regényéhez. 

Ahogy fentebb írtam, a regény cselekménye a kiegyezés (1867) utáni években kezdődik. Viszonylag hosszú időt ölel fel, 30 éven át követhetjük főszereplőnk, Ella életét. A nemesi család, amely a regény főszereplőjének "hátterét" adja, egy, a Zemplén megyében található Ágfa település nagybirtokának tulajdonosa. A családfő (és egyben a főszereplő édesapja) Sziklay Bálint, aki nővérével, Tinka mamával, és feleségével, meg két lányával él a birtokon. Tinka mama egy olyan igazi gyógyító (javas)asszony, aki ismeri a betegségeket és a rájuk való gyógyfüveket; és felhalmozott tudásának köszönhetően a környékbeli betegek gyógyítója - főleg a kolera idején, merthogy őt valamiért nem fogja a kór. Nem túl szép, már idősödő, sánta, sötét haját mindig koszorúfonatban hordó hölgy segít öccsének a birtok irányításában; és kissé szigorúan okítja illemre a történet kezdetekor éppen ötéves Ellát és később a kishúgát, Blankát is.  A cselekményből kiderül, hogy Ella édesanyja szülés után nem sokkal elhunyt, ezért Tinka mama neveli a különc, nem különösebben szép, fiús, aránytalan testalkatú, a legkevésbé sem törékeny, zabolátlan fürtökkel megáldott kislányt. Erzsébet - Bálint új felesége - és Ella között meglehetősen szokatlan kapcsolat van, jól kijönnek egymással, de hiába az "Anyuska" megszólítás, azért Ella mégsem az édeslánya. Blanka, aki a történet kezdetekor születik meg, Ella szöges ellentéte: bájos, szép, nőies, igazi hölgy. Bálint szegény nem sok szerephez jut, a kiegyezést követő években folyamatosan pusztító kolerajárvány a gazdasági helyzetnek olyannyira nem kezdvez, hogy a családfő először az alkoholba, majd az öngyilkosságba menekül. (Azért annyit megsúgok, hogy azért ez előtt a tragédia előtt elég sok idő eltelik, részt veszünk időközben Tinka mama és Ella társaságában Ferenc József koronázásán; rajtakapjuk Ellát, ahogy nagyanyja tiltott orvosi könyveit böngészi; ahogy elszökik egy kolérás beteghez nagynénje kocsijára kapaszkodva; és ahogy Erzsébet és Blanka elkapja a rettegett kórt; találkozunk sok-sok olyan személlyel, aki a későbbiekben kisebb-nagyobb szerepet kapnak a lányok életében). A család nőtagjai a tragédia után - jobb híján - eladják a birtokot és Budapestre költöznek, ahol egyre jobban kikristályosodik, hogy Ella nem az a tipikus kisasszony: nem a férj becserkészése és a házasság, családalapítás a célja, hanem, hogy továbbvigye nagynénje és dédnagyanyja (igen, ő az a Lotti) gyógyítói pályáját és orvos legyen. Akkoriban ennek lehetősége egyenlő volt a nullával, legfeljebb szülésznő vagy javasasszony lehetett, de Ella mindenképpen orvos akart lenni. Egy elszegényedett nemesi sarjnak egytlen lehetősége van álma megvalósítására: mégpedig az, hogy Svájcba menjen tanulni, ahol már a nők is tanulhatnak az orvosi egyetemen. Segítségére van gróf  Hugonnai Vilma, aki az első magyar orvosnő volt. Eközbenk Blankának is külön cselekményszála van, aki nővérével ellentétben kizárólag szerelemre vágyik. A gyönyörű lány szerelmi élete nem egyszerű: örömmel, bánattal, vággyal és rettegéssel tarkított. Mikor Ella annyi idős lesz, elérkezik az elválás pillanata: Ella Svájcba, Blanka Bécsbe költözik Tinka mama testvéréhez. Innentől csak ritkán találkoznak, de kapcsolatuk ugyanolyan szoros marad - ezt az egységet egy mindkettejük által rajongásig szeretett férfi sem bonthatja meg. Persze az élet is megy tovább: Ella lediplomázik és munkát vállal Budapesten nővérként (merthogy orvos nem lehet) viszonzatlan szerelem gyötri; közben Tinka mama is megöregszik (aki már a történet elején igencsak benne járt a korban) ezáltal megállíthatatlanul közeledik a végső búcsú perce. Blanka egy szörnyű tragédia következtében szintén nővérnek áll, és szépségét elrejtve csak szomorúan tengődik a világban. Majd megtörténik a csoda: egy régen látott, elvált, Angliából hazatérő férfi kizökkentheti és jóra fordítja ezeknek a sokat szenvedett, fiatal nőknek a sorsát. Félreértések, könnyek és egy váratlan szerelem kövezi ki ezt az utat: de hogy miként, azt megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet! 

Nekem nagyon-nagyon tetszett ez a regény: olvasmányos, izgalmas, romantikus és nagyon korhű. Annyira leköti az ember figyelmét, olyan mértékben beszippant, hogy egyszerűen nem lehet letenni. Ezek az erős, bátor nők, akik a fő(bb) szerepekben vannak, mind küzdenek a céljukért és mindeközben az élet a legkevésbé sem kíméli őket. Romantikus (de nem azon a tarthatatlan, édes-nyálas módon) egy olyan igazán szép, szerelmes történet, némi humorral és történelmileg hiteles háttérrel. Színes szereplői, kreatív eseményformálása rendkívül élvezetes olvasmánnyá formálják a cselekményt. Szívből ajánlom mindenkinek, minden korosztálynak és mindkét nemnek is (bár inkább szerintem mi nők könnyebben bele tudunk helyezkedni az események láncolatába) és egészen biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni az írónő könyvei közül. 

Jó olvasást kívánok!