Dan Brown: A Da Vinci-kód című regénye az egyik legismertebb és legmegosztóbb mű, amit az író valaha kiadott a kezei közül. A benne foglalt témával (a Szent Grál mibenléte és megtalálása) meglehetősen nagy port kavart és nagy népszerűségre tett szert. Tartsatok velem és az előző bejegyzésből már megismert Robert Langonnal, aki kicsivel több, mint egy évvel a vatikáni kalandja után újra életveszélyes és izgalmas helyzetekbe kerül festményeken, templomokon és országokon át!

Dan Brown életéről az előző bejegyzésben részletesen olvashattok, ezért azt itt nem ismétlem meg még egyszer. A Da Vinci-kód című regényét 2003-ban adta ki, ami abban az évben az Egyesült Államok legsikeresebb könyve lett. Több országban is a bestseller listák élére ugrott, világszerte 80 millió példányt adtak el belőle 2009-ig. Sikerességét mutatja az is, hogy 2006-ban már filmet is készítettek belőle (ami egyébként szerintem nagyon jó lett). A könyv megjelenése hatalmas lavinát indított el: számos rajongói klub, olvasócsoport és blog indult meg a téma fejtegetésére, egy ideig még a National Geographic műsorán is futott egy néhány részes sorozat belőle. Elképesztő mennyiségű kritika is született a művel kapcsolatban, a legtöbb ugye az írónak azt a bevezetőjét éri, amiben azt írja, hogy az összes információ, ami a regényben elhangzik, megfelel a valóságnak. Ez sajnos nem igaz, ebből többen még könyveket is írtak, cáfolván A Da Vinci-kódban foglaltakat, és az író elmondása szerint is csak egy izgalmas krimit akart a világnak adni, úgyhogy aki olvassa, a benne foglaltakat ne kész tényekként kezelje. 

A történet főszereplője ismételten Robert Langdon, akit az előző bejegyzésben bemutatott regényből ismerhetünk. Az Angyalok és Démonok eseményei óta egy kicsivel több, mint egy év telt el, Langdon pedig továbbra is híres szimbólumkutatóként előadássorozatot tart világszerte. A Vatikánban történtek miatt elég nagy népszerűségnek örvend, sokan ismerik és Vittoria Vetrával való kapcsolatának végkimenetelét találgatják. Szóval Langdon éppen Párizsban tart előadást, mikor egy éjjel csörög a telefonja és egy rendőrnyomozó kéri a segítségét egy rejtélyes gyilkossági ügy megoldásában. A Louvre-ba viszi egy sofőr és ott meglátja Jacques Sauniére, a Louvre leghíresebb kurátorának holttestét Leonardo Da Vinci Vitruvius-tanulmányának (tudjátok, a meztelen pasi dupla kézzel és lábbal egy körben) alakjában, saját vérével körberajzolva, meztelenül feküdni. Mint kiderül, a kurátor saját magával csinálta ezt (na a gyilkosságot nem, azt első kézből tudjuk, hogy egy Silas nevű albínó szerzetes, egy bizonyos vallási szekta fanatikus tagja ölte meg aznap este a férfit és még három másikat is) és rejtélyes üzenetekkel vette körbe magát, melynek első olvasatra semmi értelme nincs. Langdon nem igazán érti szerepét a történetben, majd a nyomozó (Bezu Fache) felnyitja a szemét, hogy neki ma lett volna találkozója a kurátorral. Langdon elmondja, hogy a férfi nem jelent meg, ő pedig nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, az elfoglalt, fontos embereknek gyakran egyszerre több helyen kell lenniük. Megjelenik egy kriptográfus is, egy bizonyos Sophie Neveu nevű nő, aki közli Langdonnal nagyon talányos módon, hogy a nyomozó őt gyanúsítja a kurátor (aki a nő nagyapja volt) meggyilkolásával, mert a férfi egyik rejtélyes üzenetében őt is megemlíti, amit a hatóságok a gyilkos megnevezésének gondoltak. Langdon pánik közepette szökni kényszerül és az amerikai konzulátus felé venné az irányt, de sikerül megfejteniük a rejtélyes versikét és az események egészen más irányt vesznek. Kiderül, hogy a meggyilkolt férfi a Sion-rend nagymestere volt, akik a Szent Grál titkának őrzésére esküdtek fel, és a másik három, vele egy időben meggyilkolt férfi "senechal" volt, de mivel mindegyikük meghalt, így a titok Langdon és Sophie kezei közé kerül (vagy örökre titok marad, ha nem tudják megfejeteni a rejtélyes utalásokat). A város svájci bankjának egyik széfjében egy "cryptexet" kapnak a kulcsért és a számlaszámért cserébe, mely Sophie számára nem ismeretlen találmány: nagyapja sokszor készített számára ilyet születésnapi kincskeresések még izgalmasabbá tétele céljából. A bankból eszeveszett menekülésbe kezd a páros Párizson át Langdon egyik Grál-szakértő barátjához, a különc, brit Sir Leigh Teabinghoz, akitől segítséget várnak a cryptex felnyitásához. Az idős tudós persze teljesen rápörög a témára és annyira belemélyednek, hogy elmagyarázzák Sophienak a Grál mibenlétét (ezt mindenki a könyvből megtudhatja, én nem fogom itt ecsetelni) hogy észre sem veszik az éppen betörő Silast, aki mindenáron meg akarja szerezni a cryptexet, ami mindenki szerint a titok rejtekhelyének térképét őrzi. A nagy cryptexben lévő kis cryptex köré tekert versikéből kitűnik, hogy a titok nyitja nem Párizsban, hanem Londonban van elrejtve, így a lovag minden diplomáciai és anyagi hatalmát latba vetve átrepíti Langdont, Sophie-t, magát, a komornyikját és a harcképtelenné tett Silast Londonba. A történet folyamán persze megismerhetjük Silas és az Opus Dei nevű fanatikus szekta történetét, és azt is, hogy Sophie miért hidegült el a nagyapjától. Hallhatunk egy bizonyos Mesterről is, akinek személyazonossága titkos és ő adta ki az utasítást Silasnak a nagymester és a három sénéchal likvidálására és a zárókő megszerzésére. Langdon, Sophie és a Sir templomokon és verseken át próbálják megtalálni a - vélhetően - térképet rejtő pici cryptexet nyitó jelszót, ám Silassal és magával a Mesterrel is szembe találják magukat: hogy megtudjátok, ki ez a rejtélyes férfi és megtalálják-e a Szent Grál titkát, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Nekem ez a könyv is nagyon tetszett, harmadszorra olvastam pedig és még mindig nagyon élvezhetőnek tartottam. Az Angyalok és Démonok nekem picit pörgősebb volt, meg mondjuk az durvább is picikét, ez nem annyira véres mint az, de akcióban és izgalmakban ez is bővelkedik. Maga a történet is egy olyan legendát dolgoz fel, ami évszázadok óta érdekli az embereket és az író itt is halmozza a titkos társaságokat és az összeesküvés elméleteket. Művészeti alkotások sokaságát ez a regény is felsorakoztatja, bár messze nincs benne olyan dömping, mint a másikban. Igazából szerintem érdekes olvasmány, nagyon izgalmas és eléggé "olvastatja magát". Aki szereti az akciódús, adrenalinnal telített krimiszerűségeket és az író stílusát, az garantáltan nem fog csalódni, mert ezt a szintén 7-800 oldalt néhány nap alatt be fogja falni. 

Jó olvasást kívánok!