Nicola Moriarty: Az ötödik levél
2019. február 15. írta: R. N. Dorina

Nicola Moriarty: Az ötödik levél

Amikor egy nő mindent megpróbál megtenni egy régi barátság felélesztésére, és nem épp a legjobb játékot találja ki erre...

Nicola Moriarty: Az ötödik levél című regénye műfaját tekintve thriller (az eddig olvasottakhoz képest a gyengébbik fajtából). A történet négy barátnő, Joni, Trina, Debbie és Eden szokásos évi kiruccanását örökíti meg, no meg annak váratlan következményeit. Tartsatok velem és ismerjétek meg Joni elmesélésében ennek a furcsa hétnek és annak a végzetes öt levélnek a történetét! 

Nicola Moriarty egy ausztrál írónő, aki egy meglehetősen nagy családból származik: négy idősebb lány- és egy  fiútestvére van, közülük két nővére szintén elismert, nagyon tehetséges író. Jelenleg férjével és két gyermekével él Sydneyben, írói karrierjét számos egyéb szakma kipróbálása és egyetem elvégzése után kezdte meg. Írói tevékenysége mellett jelenleg újságírással is foglalkozik. Első regényei csak a 2010-es évek elején jelentek meg, az általam is mindjárt ismertetett thriller mellett néhány romantikus és utazási témájú regényt is írt. 2017-ben adták ki Az ötödik levél című könyvét, amely Ausztráliában bestseller lett. Elég sok nyelvre lefordították és az angolszász országokban meglehetősen nagy sikereket ért el (a NYT Bestseller listára azért nem került fel, de kisebb volumenű, hasonló listákon elég előkelő helyet foglalt el). Ha minden igaz, a könyvből filmet terveznek készíteni, de ez még nagyon a jövő zenéje.

A történetnek négy főszereplője van, Joni, Trina, Debbie és Eden, és az események Ausztráliában játszódnak kb így napjainkban. A lányok (akik időközben mér a 30-as éveiket tapossák) a középiskola óta jó barátnők, Joni "rántotta össze" őket azon az alapon, hogy mindannyiuknak C-vel kezdődik a vezetékneve és ugyanazon év novemberében születtek. A cselekményt egyébként Joni elbeszéléséből ismerhetjük meg, ami  mint egy nagy gyónás (de szó szerint, mert egy gyóntatószékben egy papnak meséli el a történteket) foglalja keretbe a történteket. A történet abból indul ki, hogy itt ez a Joni, aki hát, mondjuk úgy, kisebbségi komplexusok hadával küzd, rajta kívül minden barátnőjének csodás karrierje, házassága és gyerekei vannak, ezen kívül lehengerlő személyiségük; míg ő magát nem érzi sem túl sikeresnek, hosszú ideje nem sikerül teherbe esnie és férjével is eléggé megromlott a viszonya. A négy barátnő a középiskola elvégzése óta minden évben a születésnapjuk hónapjában elmegy pár napra nyaralni csak úgy négyesben, de az utóbbi időkben ez a bokros teendők miatt eléggé elmaradozni látszik. Éppen ezért Joni mindent megtesz azért, hogy sikerüljön a közös út, szervez és mindenféle programot kitalál, hogy ez egy felejthetetlen vakáció legyen, újra feléledjen közöttük a "régi tűz". Joni a nyaralás első napján felveti, hogy írjanak mindannyian 1-1 levelet, amiben egy olyan titkot fednek fel, amiről senki sem tud, és minden este felolvasnak egyet. Napközben pedig sétával, némi alkohollal, falmászással és egy elég indokolatlannak tűnő sártenger-akadálypálya legyőzésével töltik az időt. Minden nap kiderül egy titok: ki a másik férjébe szerelmes, ki elvált nők klubjába jár (holott házas!!), kinek volt egy eltitkolt terhessége egy örökbe adott babával és ki pedig szőrnyűséges anyának tartja magát. Ezek mellett egyéb titkok is kiderülnek, hiszen a tökéletes életek mögé bepillantva mindenhol kilóg a lóláb - erőszakos férjek, hazug karrierek mindenhol előbukkannak. Aztán Joni egyik este a kandallóban megtalál egy ötödik levelet félig elégetve, melyből az derül ki, hogy egyikük annyira gyűlöli a másikat, hogy egy kanál vízben meg tudná fojtani. Hoppá. Joni persze kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy ki a levél írója, és a nyaralás végeztével (mely alatt két, majdnem halálos, balesetnek tűnő esést elszenvednek ketten is) Joni kétségbeesésében paphoz fordul, mert nem tudja, hogy mit tegyen. A pap sejti, de az olvasónak persze nem árulja el, hogy szerinte ki a gyűlölködő, a kedélyek borzolása végett azért néha bevág az írónő 1-1 gondolatfoszlányt ennek a nőnek a fejéből, hogy tudjuk, mennyire utálja azt, akit utál. A nyaralás során persze adódtak olyan helyzetek is, amiben mindenki kivillanthatta a foga fehérjét, megmutathatta eddig ismeretlen, erőszakosabb oldalát, így egy idő után már mindegyikük gyanús lesz. Joni nem nyugszik, mindenáron próbálja kideríteni, ki a levél írója, eközben kisebb kalandba keveredik az egyik barátnője férjével, majd kibékül a sajátjával, ám ez a legrosszabbkor derül ki: egy kertipartin, amit az értintett férj és feleség szervez. Az indulatok elszabadulnak, a végére már mindenki veszekszik mindenkivel és odáig fajul a dolog, hogy Jonit a medencébe löki egyik barátnője de úgy, hogy az beveri a fejét és életmentő műtétet kell rajta végrehajtani. Lesz itt persze sírás-rívás, vetélés és nagy titkokról hull le a lepel - de vajon kiderül, ki és miért gyűlöli a másikat? És vajon túléli ezt a négy nő barátsága? Megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet! 

Őszinte leszek, nekem ez a könyv nem tetszett. Izgalmaska volt, de tudjátok mire emlékeztetett? Olyan volt, mint ezek a mai erőltetett vígjátékok, amik ilyen nagyon életszerűtlen ötletekből indulnak ki, most őszintén kinek jut eszébe az, hogy elmegy a barátnőivel nyaralni és írjanak titkos leveleket részegen? Ennél még a "Felelsz, vagy mersz" nevű játék is értelmesebb lett volna... Meg a nyaralás során is amit ez a Joni össze-vissza kavar (oké, az írónő leírja, hogy mennyire nem tartja magát elég jónak a többihez képest és mindene ez a barátság, valahol érthető, hogy mindent megtenne érte, de...) az is olyan indokolatlan. Maga a cselekmény pörgős, úgy olvastatatja magát és én egészen az utolsó oldalakig nem jöttem rá, hogy ki a levél írója és miért, ez mondjuk elég jó volt, de valahogy nem tudom... Nekem nem jött be, attól függetlenül egyszer el lehet olvasni. A karakterek szerintem jól ki vannak dolgozva, a történet is követhető, kicsit naplószerű és nekem ez a gyóntatószékes megoldás is tetszett, csak a történet alapját képező levelezős dolgot éreztem indokolatlannak, erőltetettnek és egyáltalán nem életszagúnak. Aki szereti az ilyen csajos krimiket, vagy az írónő stílusát, annak szerintem tetszeni fog, az, hogy az én tetszésemet nem nyerte el, értelemszerűen nem jelent semmit. 

 

Jó olvasást kívánok!

A bejegyzés trackback címe:

https://azolvasasize.blog.hu/api/trackback/id/tr7914622950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása