Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság az egyik legjobb Poirot-krimi, amit valaha olvastam. Fordulatos, letehetetlen, a csattanója pedig egyenesen leejti az olvasó állát. Tartsatok velem és ismerjük meg együtt a békés, angliai King's Abbot falu leggazdagabb emberének legrosszabb estéjének történetét, és az azt követő piszkos kis titkok napfényre kerülését!
Az írónő életéről sok-sok-sok bejegyzéssel ezelőtt már írtam nektek, de mivel olyan nagyon rég volt, ezért ide is leírom nektek. Agatha Christie 1890. és 1976. között élt angol írónő, a "krimi koronázatlan királynője". A Guinness Rekordok Könyve szerint a Biblia és William Shakespeare után Agatha Christie könyveit adták el a legnagyobb példányszámban - ez azért már valami igaz? Élete igazán szövevényes volt, akár csak a regényei, a család az édesapa betegsége miatt sokat költözött, többek között Dél-Franciaországba, ahol az írónő megtanult franciául is (francia tudása az összes Poirot-regényében szemet szúrhat az olvasónak). Hercule Poirot, a zseniális magándetektív karaktere az első világháború alatt született meg. Férjével viszonya elmérgesedett, ezért megszökött és csak nagy nehézségek árán találta meg a rendőrség, e tettére soha nem adott magyarázatot - sokak szerint idegösszeroppanást kapott és amnéziás lett egy rövid időre emiatt. 1971-ben megkapta az uralkodótól a lovagi kitüntetés női megfelelőjét munkásságáért. Poirot karakterét egy idő után kevésbé kedvelte, de "megölni" nem akarta, ezért megalkotta másik ismert hősét, Miss Marple-t, aki szintén bűnügyeket old meg, ő mintegy Poirot ellenpólusaként funkcionáló karakter lett. Az Arckroyd-gyilkosság egyébként először 1926-ban jelent meg, és ez a regény hozta meg az írónő számára a sikert és a hírnevet. Meg is értem, eddig ez a legjobb, amit tőle olvastam.
Érdemes beszélni egy kicsit magáról Hercule Poirotról is. Nekem személy szerint ő a kedvencem, Miss Marple valóban egy ellenpólus, olyan anyáskodó, kedveskedő, rugalmas, de szerintem egy detektív nem ilyen. Poirot egy belga származású magándetektív, aki a háború viszontagságai elől menekült Angliába. Családjáról és életéről az írónő számos információt elrejt a történetekben, ahhoz, hogy pontosan megismerhessük Poirot múltját és jelenét, minden regényt és novellát el kell olvasnunk, amiben szerepel. Külsőre nagyon jellegzetes figura, igazán piperkőc, magára nagyon adó, sokszor franciául beszélő alacsony, kalapos, bajszos férfi. Barátja és társa a bűnüldözésben Arthur Hastings kapitány (az Arckroyd-gyilkosságban pont nem szerepel, de nagyon sok más regényben viszont igen). A regényekben rengeteget utazik (kizárólag szárazföldön vagy repülőn, mert súlyos tengeribetegségben szenved) és igazán tartalmas, hosszú életet élt, hiszen 91 éves korában hal csak meg. Az általam ismertetett regényben Poirot már elég idős, nyugállományba vonult és úritök-termesztéssel foglalkozik, a gyilkossági nyomozásba egy pletykás nőszemélynek köszönhetően csöppen bele.
Megmondom őszintén a cselekmény pontos idejét nem tudom belőni, Poirot már öreg (bár eddig nem olvastam egy olyan Agatha Christie-krimit sem, amiben ő szerepel és ne lenne túl már legalább az 50-en) de úgy nagyon időbeli utalás nincs. Telefon már van, valamilyen autómobil jellegű járművek is, vonat is, komornyik is, passz. Igazából nem is lényeges. A helyszín egy angliai kis falu, ahol mindenki ismer mindenkit, leginkább a gazdag Roger Ackroydot és nevelt fiát, Ralph Patont. Maga a történet megelehetősen baljósan, egy öngyilkossággal indul, egy nemrég megözvegyült asszony vetett véget életének saját kezével. A dolog már csak azért is borzolja a kedélyeket, mert a frissen elhunyt asszony a pletykák szerint Ackroyd úr szeretője volt, és az idősödő hölgy emiatt a viszony miatt ölte meg férjét 1-2 évvel korábban. Magát a történetet, az eseményeket Dr. James Sheppard, egy helyi orvos narrálásában ismerhetjük meg. A doki testvérével, Caroline-nal (aki a falu legeslegeslegeslegpletykásabb nője, mindenkoről mindent tud) él együtt egy szép régi házban. A regénynek még számos, fontos szereplője van az eddig felsoroltakon kívül: Miss Flora, aki Ackroyd úr testvérének a lánya és egyébként Ralph Paton jegyese, Miss Flora édesanyja, az özvegy Mrs. Ackroyd, ők mind együtt élnek főszereplőnknél, aztán van itt egy titkár, Geoffrey Raymond és Parker a komornyik, egy szobalány, Ursula, egy házvezetőnő, Miss Russel, meg egy régi jó barát, aki Afrikába járkál vadászni, Hector Blunt. És persze Hercule Poirot, aki a doktor szomszédjába költözik be, és aki nagyon nem bánta, hogy őt mindenki Mr. Porrotként, a nyugdíjas fodrászként emlegette.
Szóval az asszony véget vet életének, ezt követően Ackroyd úr meghívja a doktort és Bluntot vacsorázni, ehhez perzse csatlakoznak a nőrokonok és a titkára is. A vacsorát követően a doktor és Ackroyd elvonulnak beszélgetni, mert Ackroyd elmondása szerint olyan körülményt tud, ami megmagyarázza szerelme öngyilkosságát. Mindez egy levélben van, melyben a nő megosztotta vele, hogy ki zsarolta egy éven át azzal, hogy tudja, ő ölte meg a férjét. A doktor bezárt ajtók és ablakok mellett hagyja ott a gazdag férfit, a zsaroló nevét tartalmazó levelet olvasgatva, megmondva a komornyiknak, hogy az úr nem szeretné, ha zavarnák. Ezt követően az orvos hazaérte után nem sokkal telefonhívást kap, hogy Ackroyd urat megölték, erre a házhoz rohan, ahol senki sem tud semmiről. Az ajtót betörik és a férfi tényleg ott ül holtan, a nyakából pedig egy tőr áll ki. A levél eltűnt, az ablak nyitva, a párkányon pedig egy sáros talplenyomat. Rengetegsok háttérinformáció van, pénzhiány, rossz befektetések, érdekházasság, amelyek mind-mind egy emberre mutatnak, aki potenciálisan elkövethette a gyilkosságot és ezt az eltűnésével is bizonyítja: a nevelt fiú, Ralph Paton. A kihallgatások során minden jel erre mutat, a család és a személyzet, a barátok, senki sem tudja, hol van a férfi és mindenki alibije azt mutatja, hogy kizárólag ő lehetett. Miss Flora persze vőlegénye érdekében kideríti, hogy Mr. Porrot nem más, mint a zseniális magándetektív, így kerül kedvenc nyomozónk a képbe. És Poirot kérdései nyomán az igazság mindig fényre derül, így derülnek ki mindenféle titkok gigantikus adósságokról, titkolt házasságról és szerelmekről...És persze a fiún kívül az ideális gyanúsított, a zsarolással tarkított múlttal rendelkező komornyik, Parker, merthogy egyébként is mindig a komornyik a bűnös. Poirot viszont olyan történetbe tenyerel bele, amiben semmi sem megy ilyen egyszerűen. Én a gyilkos kilétéről hallgatok, akár egy aranygyűrű egy kis tó fenekén, így ha meg akarjátok tudni, hogy ki ölte meg és miért ezt a férfit, nincs más dolgotok, mint elolvasni a könyvet!
Nekem személy szerint nagyon tetszett ez a regény, és kb. a gyilkos leleplezése előtt 2 oldallal kezdtem el sejteni, hogy ki lesz az, ami egyébként egy irtóra meglepő fordulat volt. Agatha Christie hozta az őt jellemző leleményességet és kiszámíthatatlanságot, és én valahogy mindig beleszeretek egy kicsit ebbe a világba, amiben ezek a regények játszódnak. Tényleg eddig számomra ez volt a legfordulatosabb, és valahogy ez mutatta be a legjobban, hogy az emberek életében a pénz meg a szerelem a nagy motiváció, a többi nem lényeg. Én nagyon szerettem olvasni, nagyon hamar végeztem is vele, és szívbúl ajánlom mindenkinek, aki szereti a jó krimiket, Poirot-rajongóknak pedig egyenesen kötelező!
Jó olvasást kívánok!
