Lauren Graham: Egy nap talán című regénye egy nagyobbfajta érzelmi hullámvasútra fizeti be az olvasót. Az írónő a rá jellemző szórakoztató hangnemben tárja elénk Franny, a főszereplő küzdelmeit és nehézségeit, melyeket azért kell átélnie, hogy álmát valóra váltva színésznő lehessen New Yorkban. Tarsatok velem és kísérjétek el Frannyt egy röpke fél év alatt hol sírva, hol nevetve, és garantálom, hogy életre szóló élményben lesz részetek!

Lauren Graham életéről néhány bejegyzéssel korábban olvashattok a Gyorsan elhadarom könyv ismertetésénél. Az Egy nap talán az írónő első regénye, mely 2013-ban jelent meg New Yorkban. Bár NYT Bestseller nem lett, a színésznő ismertségéből kifolyólag meglehetősen kelendő könyvnek számít. Nálunk is nemsokkal az amerikai megjelenés után már kapni lehetett, hozzám mégiscsak most jutott el. A könyvesboltokban még ma is könnyedén hozzá lehet jutni, puha kötéses, egyébként meglehetősen vastag könyv, de annyira jó, hogy nagyon könnyedén és gyorsan olvasható. 

Maga a történet, 1995-ben játszódik New Yorkban. A főszereplő, Frances (Franny) Banks egy, a húszas évei elején járó lány, aki 3 évnyi határidőt adott magának arra, hogy ismert színésznővé váljon. A három évből már csak fél év maradt, mikor belecsöppenünk az események folyamába. A lány komoly kapcsolatban él filofaxával (ez a puccos, amerikai neve a barna, bőrkötéses határidőnaplónak) melyből részleteket is láthatunk olvasás közben. Csóró vidékiként lakótársakkal osztozik brooklyni lakásán: legjobb barátnője, Jane producer szeretne lenni, és Dan pedig sci-fi forgatókönyvíró. Franny, hogy pénzt is szerezzen, pultosként dolgozik egy bárban, ahol a főnök nagyon szigorú; emellett egy híres színésztanárhoz, Stavroshoz jár színészet órákat venni. Épp záróvizsgára készül, mikor ez a fél éves határidő megindul. Franny anyukája elhunyt, apukája él már csak a szomszédos  Connecticut államban, viszonylag messze tőle; meg egy "talomba" helyezett fiú, akivel megegyeztek, hogy összeházasodnak, ha Franny nem találja meg a számításait New Yorkban. Valahogy nehéz leírni, hogy innentől kezdve mi történik, mert ha mindent leírok, akkor nektek már nem lesz izgalmas, ha meg semmit, akkor meg vége a bejegyzésnek :D Igazából nem is az események, hanem az a vicces és szórakoztató tálalás a fontos, amibe csomagolva olvashatjuk ezeket a történeteket. A lényeg, hogy Franny a vizsgáján hatalmasat zúg, ennek ellenére mégis két ügynökség is behívja őt meghallgatásra és esetleges szerződéskötésre. Az első ügynökség egy fura, köhögős, nagyon idős, sokmindent látott bácsi, a másik pedig egy modern, fiatalos, nagyon meggyőző ügynökség. Franny persze, hogy a fiatalosat választja, akik be is utalják őt eleinte rengeteg meghallgatásra (melyek gyümölcsözőek is, hiszen több, nagyon aprócska szerepet is kap). Szerepel reklámban, sorozatban, de idővel a meghallgatások csökkennek és nem marad más neki, mint a színészet órák és a munka, ahonnan idővel kirúgják, mert késett egy meghallgatás miatt. A lány anyagi nehézségekkel küzdve kezd beletörődni, hogy hamarosan költözhet haza, de közben beleszeret egy befutott színész társába, Jamesbe, aki nem igazán úgy kezeli őt, mint egy barátnőt illene. Mindeközben Franny nem kap meg egy szerepet, melyről kiderül, hogy már rég másé és az ügynöke is kilép, James pedig tudtára adja, hogy sosem fogja felvállalni emberek előtt: így ottmarad munka, pénz, ügynök és szerelem nélkül New Yorkban, beletörődve abba, hogy haza kell költöznie. A megváltó ötlet a legváratlanabb pillanatban érkezik, de ez vajon elég lesz-e ahhoz, hogy a lány álma valóra váljon? Megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Egy kicsit még azért írok arról, hogy számomra miért volt ennyire magával ragadó ez a történet. Azt elismerem, hogy imádom Lauren Grahamet, nem tudok elfogulatlan lenni, de úgy gondolom, itt nem is volt rá szükség. Nekem kicsit önéletrajzi ihletésű is volt ez a regény, mert ugye aki olvasta a Gyorsan elhadarom című önéletrajzi művét az írónőnek, az elég sok párhuzamot felfedezhet Franny és Lauren között. Az, hogy mindketten 1995-ben tengődtek New Yorkban színészi pályájukat próbálva beindítani, mindketten pultos munkát végeztek, míg ez bekövetkezett és mindketten kócos, fekete hajúak és nem a tipikus modell alkatúak, elég sok hasonlóság. De nincs is ezzel semmi baj, sok író szintén az életéből merít (reméljük Stephen King nem) főleg, hogy ezt ilyen rettenetesen szórakoztatóan teszik... Szóval nekem nagyon-nagyon tetszett, rendkívül hitelesnek is tartom, mert látszik, hogy az írónő résztvett csilliárd meghallgatáson pályája során és éppen ezért nagyon részletesen leírta, hogy miként is néznek ki ezek a meghallgatások, milyen erzés, mik járnak az ember fejében, stb. Az, aki ilyet nem élt át, az szerintem nem is tudja ilyen sok érzelemmel átitava átadni ezeket az olvasónak. Tényleg egy érzelmi hullámvasút az egész (nyugalom, a nevetés több, mint a sírás) és szembetalálhatjuk magunkat több erkölcsi dilemmával is, mely az eégsz színészi pályát áthatja. Meglehetősen hosszú regény, mégis, akit egyszer beszippant a világa, az még azt is érzi, hogy bár írt volna többet! Én fél éjszakákon át képtelen voltam letenni, tényleg nagyon magával ragadó, és engem nagyon érdekelt, hogy lesz-e színésznő Frannyből egy nap talán... Kicsit csajosabb könyv, szerintem az erősebbik nem talál magának ennél izgalmasabb és akciódúsabb regényt is, ettől függetlenül szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyed, vicces, mégis tartalmas regényeket!

Jó olvasást kívánok!