Jesper Stein: Szép álmokat, Feketerigó! című regénye egy meglehetősen kemény témát feldolgozó krimi: főhősünk, Axel Steen helyettes rendőrfelügyelő szinte az őrületig nyomoz egy meggyilkolt lány ügyében, közben pedig egy sorozatos nemierőszak-elkövetőt próbál elkapni, aki Koppenhága egyik felkapott negyedében nőket erőszakol különösen szadista módszerekkel. A történet rendkívül lebilincselő, az ember szinte nem tudja letenni, de ezzel együtt nagyon naturalisztikus is, hiszen az áldozatok által elsőkézből értesülhetünk ezeknek a borzalmas cselekedeteknek minden mozzanatáról. Tartsatok velem, hogy megismerjétek ezt a megszállott nyomozót, és garantálom nektek, hogy mindannyian becsukjátok az ablakotokat, amint az ismertető végére értek!
Jesper Stein életéről nagyjából semmit sem találtam, ami volt, az csak dánul, úgy viszont nem annyira tudok, úgyhogy ne haragudjatok, nem lesz most itt életrajz dömping. 1965.02.28-án született Dániában, Aarhusban. Alapvetően újságíró és bűnűgyi riporter, emellett írja krimijeit, amiket gondolom a munkája ihlet. Leghíresebb műve egy ötkötetes sorozat, melynek az általam elolvasott könyv kb az utolsó vagy az utolsóelőtti része. Az első (lehet ezzel kellett volna kezdenem) a Nyugtalanság című regénye nyitja ezt a sorozatot, melyből egyébként csak ez, meg az általam elolvasott rész jelent meg magyar nyelven (legalábbis és többet nem találtam sehol). Számos díjat is bezsebelt ezért a sorozatért, a leghíresebb a De Gyldne Laurbaer-díj, amiről szintén kizárólag dán nyelvű forrást találtam, de a lényeg, hogy az egyik kötetért 2016-ban az író megkapta ezt a díjat. Sajnálom, hogy nem tudok több infót szolgáltatni róla, nagyon érdekelt volna, hogy milyen fontos momentumok vagy élethelyzetek akadtak az életében, de sajnos a dán az a nyelv, ami végképp nem megy.
Nos maga a történet egy 2004-es gyilkosság utáni képpel nyit: búvárok a tóban, rendőrök a parton, a park lezárva, az apa kétségbeesésében a háttérben őrjöng. Mindenki várja, hogy a koppenhágai park tavában találnak-e egy 18 év körüli, női holttestet, és ha igen, milyen állapotban. A frissen érettségizett lány szétdobált ruhái nemi erőszakra és azt követően gyilkosság elkövetésére utalnak. Nyomozó főhősünk, Axel Steen izgatottan és kicsit elborzadva vezeti az akciót, melynek mintegy megkoronázásaként előbukkan a holttest a vízből, az apa összeomlik és Axel egy SMS-t kap feleségétől, mely szerint kétéves lányuk az intenzíven van az ő hibájából.
A történet itt megszakad, ugrunk az időben 4 évet előre. 2008 júliusában a dánok forró nyári napokat élnek, a tikkasztó hőségben mindenki fulladozik. Először a frissen kinevezett rendőrfőkapitány-helyettessel, Jens Jessennel ismerkedhetünk meg, aki, mint kiderül, Axel volt feleségének jelenlegi párja és együtt nevelik Axel lányát, Emmát. Időközben Axel üzenetben értesül arról, hogy egy frissen elkövetett nemierőszak ügyben és az ő Feketerigó ügyében (merthogy ez volt a 4 évvel ezelőtti nyitókép) DNS-egyezést találtak. Axel természetesen munkába lendül és megszállottan hordja haza az új és régi nemierőszak-ügyek aktáit, és újra, meg újra kihallgatja az áldozatokat. A nyomozás hosszú folyamat, amik során főnökétől kezdve a kollégáin át a saját volt felesége is akadályozzák őt, emellett megismerhetjük a férfi valódi énjét és életének felforgató eseményét: a Feketerigó-gyilkosság miatt házassága tönkrement, családját elhanyagolta és gondatlanságból majdnem megölte a kislányát. Éppen ezért egyedül él, kissé lecsúszott és sokszor használ tudatmódosító szereket, emiatt legjobb barátja is elfordul tőle. Romantikus kapcsolatba próbál elegyedni a nemierőszak áldozatok védőügyvédjével, egy Ea Holdt nevezetű nővel, de úgy tűnik, hogy felesége, Cécilie emlékét nem tudja elengedni. Ahogy a cselekmény bonyolódik, úgy kerülünk szembe egyre több áldozattal és a velük elkövetett gusztustalan, borzalmas tettekkel, és Axel is így állít össze egy profilt a gyilkosról. Persze mindeközben újabb bűncselekményeket követ el tettesünk, így mikor a nyomozók megtalálják a gyanúsítottat, szinte megőrülünk, hogy elteljen a két nap, míg megjön a DNS-minták eredménye, de egy váratlan esemény következtében egészen biztosak leszünk abban, hogy nem a tettes került kézre (ez egyébként is túl korai volt, még csak a könyv felénél tartunk - gondolja a rutinos olvasó). Az események felpörögnek, Axel egyre több időt tölt a dokumentumok újraolvasásával, a nyomok elemzésével, a kihallgatásokkal és Ea Holdttal, és annyira túlpörgeti magát, hogy félholtan viszik kórházba szívroham gyanúval. Országos szintű nyomozs kezdődik és a sok-sok telefonálónak köszönhetően a nyomozók számtalan férfitől vesznek DNS-mintát, akikre exbarátnőik panaszkodtak a túl vad szex miatt. Eddig a pontig Axel összerakja a képet, hogy az utóbbi időben történt gyilkosságok áldozatai mind-mind olyan házban laknak, melyet felállványoztak felújítás okán és a hőség miatt nyitott ablaknál egyedül alvó, védtelen nők könnyű prédát jelentenek a tettes számára. Főhősünknek csak egy dolog hibádzik: az ő Feketerigó-ügye és a többi ügy között semmi kapcsolat nincs, hiszen a sorozat-erőszakoskodó nem gyilkol és a 18 éves lányt meggyilkoló tettes a nyomok alapján nem erőszakolta meg áldozatát. Axel természetesen megvilágosodik, jönnek az összeesküvés-elmélet szerű elméletek, és a két legvadabb elképzelése nyer bizonyítást - de ha leírom a végkimenetelt, számotokra nem tartogat majd semmi izgalmat a regény, úgyhogy ahhoz, hogy megtudjátok ki volt a lány gyilkosa és az erőszakológép, és hogy ez a két férfi egy és ugyanazon személy-e, ahhoz el kell olvasnotok a regényt! (azta, micsoda barokk körmondat!)
Nekem személy szerint nagyon tetszett a könyv, látszik, hogy komoly bűnűgyi tudásbázis áll a háttérben. Az erőszakoló férfi elkövetésének módjára nagy hangsúlyt fektetett az író, harisnya a fejen, kesztyű a kézen és a végén a DNS-nyomok hátrahagyásának megakadályozásaként óvszer használat véleményem szerint meglehetősen nagy tapasztalatot sejtet (vagy most adott ötleteket perverzek százainak). És rettenetesen hátborzongatóan írta le azt, hogy miket művelt ezekkel a szerencsétlen nőkkel, úgyhogy csukott ablaknál, lehetőleg nem egyedül olvastam, mert tisztára parázni kezdtem én is ettől a helyzettől. Maga a téma is úgy gondolom, hogy kicsit tabunak számít manapság, és nagyon tetszett, ahogy megjelent a női nyomozókban az áldozat hibáztatására irányuló magatartás, a nemtörődömség, a "ezt magadnak köszönheted, mert kiprovokáltad biztos" hozzáállás; és a férfi szereplőkben pedig az a szégyenteljes zavar az áldozatokkal szemben, hogy mégiscsak az ő nemük egyik képviselője követte el ezt a borzalmat. Tetszett még a főszereplő összetettsége és a lecsúszottsága, valahogy ez már szinte egy sztereotípia, hogy a széthullott életű nyomozók a legjobbak a szakmájukban, akiket lehúz a magánélet és minden más is, remélhetőleg dohányoznak, isznak és/vagy drogoznak. Szeretem az ilyen karaktereket. Egyébként ha ti is vagytok olyan szemfülesek, miint én, akkor nektek is szemet szúr, hogy a főszereplő és az író neve nagyon összecseng, de persze ez lehet a véletlen műve is. Megmondom őszintén, én kicsit nagyobb fordulatosságra számítottam, volt benne több momentum is, ami arra engedett következtetni engem, hogy akár még a megszállott nyomozó is követhette volna el ezeket, de aztán ez hamar elmúlt, és végülis van fordulat benne, de vagy kiégtem már a krimik olvasásában és nem tudnak újat mutatni, vagy valahogy az író nem tudott úgy meglepni. Egyébként rettentően izgalmas könyv, tök sokszor azon agyaltam, hogy nem lesz-e nekem is túl gyors a pulzusom (meg persze, hogy be van-e csukva minden ablak). Az üldözős jelenetek meg a finálé az eléggé odavág, a közbülső részek is izgalmaskák, de azért nem rágtam le a körmeimet (max amiatt, hogy tuti becsuktam-e az ablakot). Ez nem volt olyan nagyon sötét, mint a Jo Nesbo könyv, ebben inkább sok volt az erőszak meg annak a bemutatása, de talán azért a gyomorforgató kategóriától még messze volt. Én szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimit, főleg a skandinávot, nekem egyébként elnyerte a tetszésemet, jó kis könyv!
Jó olvasást kívánok mindenkinek!
