Jo Nesbo: Macbeth című regénye egy rendkívül sötét világot tár elénk, melyben megismertet bennünket egy kedves, szerelmes férfival, aki azért, hogy a szeretett nőt boldoggá tegye - no meg egy kis hatalomvágyból - egy véreskezű diktátorrá válik. Izgalmas, lebilincselő és magával ragadó regény, amelyben senki sincs biztonságban. Tartsatok velem és megtudjátok, mivé fajulnak el az emberek, ha egy jövökép nélküli, korrupt városban próbálják az akaratukat érvényesíteni: a cél pedig szentesíti az eszközt - ahogy azt a mondás tartja...

Jo Nesbo norvég származású író és zenész 1960. március 29-én született. Tehetséges focista volt fiatalkorában, jövőjét is ezen a pályán képzelte el, de egy sportsérülés miatt labdarúgói karrierje derékba tört. Később a zenei pálya felé fordult, zenészként és dalszövegíróként is befutott Norvégiában. Regényei közül a krimijei a legolvasottabbak, azok közül is azok, amelyek egy iszákos nyomozóról, Harry Hole-ról szólnak. A cselekmények duplán is csavarosak általában, és az író fő erőssége, hogy karakterei jelleme meglehetősen összetettek; és korunkat érintő társadalmi problémák vonásait hordozzák magukon. Krimijeit világszerte közel 10 millió példányban és 40 nyelvre lefordítva adták el. Gyermekeknek szóló sorozata egy Doktor Proktor nevű figura köré épül, amely szintén nagy sikereket aratott. A Macbeth című az egyik újabb  regénye, mindkét sorozatától független, önálló kötet, nálunk idén jelent meg és én le is csaptam rá. Az író számos díj birtokosa, a Harry Hole sorozatának több kötetéért is megkapta a legjobb kriminek járó elismerést; és a Peer Gynt- meg az Aranykulcs-díjakat irodalmi munkásságáért. Az írót nem véletlenül nevezik a "skandináv krimi királyának", elképesztő tehetséggel bilincseli az olvasókat a könyveihez. 

Megmondom nektek őszintén, hogy mikor könyveket keresgéltem a kedvenc internetes könyváruházamban, azért ragadt meg a szemem ezen a regényen, mert a "Macbeth" név eszembe juttatott egy valaha volt irodalomórát, és az egyik nagy kedvencemet, Shakespeare-t. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ez nem csak valami jól csengő párosítás, mert a környezetemben, akinek emlegettem ezt a címet, úgy különösebben senki sem kapta fel rá a fejét. De ma, hogy elkezdtem megírni a bejegyzést, rákerestem (a gugli a barátom) és valóban van egy ilyen dráma, és valóban Shakespeare írta. Sőt, olyannyira, hogy Jo Nesbo igazából az egész sztorit megtartotta, csak áthelyezte egy modernebb korba, egy sokkal sötétebb világba. Az igazat megvallva, egy kicsit összedőlt bennem a világ, mert egy elképesztően izgalmas és egyedi történetnek gondoltam - de így marad az elképesztően izgalmas, meg hát a nem annyira egyedi. Viszont ez az adaptáció annyira jól sikerült, hogy ettől függetlenül nekem nagyon tetszett, nem tudtam letenni és remélem, hogy ti is így fogtok érezni, ha elolvassátok.

Nos, akkor nézzük ezt a modernkori királydrámát. A helyszín és az idő kérdéses, én valahogy úgy lőttem be, hogy az 1980-90-es években játszódik valahol egy skandináv városban. A hely nevét nem tudjuk, egy, a mellette lévő nagyváros neve többször szóba kerül (Capitol), az időt pedig az alapján határoztam meg, hogy emlegeti a még létező (vagy éppen halódó) Szovjetuniót, nincsenek mobiltelefonok és egyéb kütyük, szóval szerintem ez a '80-‘90-es évek viszonylag reálisnak tűnt. A történet cím- és főszereplője Macbeth, aki árvaházban nevelkedett kis kora óta, ahol megismerkedett legjobb barátjával, Duff-fal, és mindketten rendőri pályára léptek. Macbeth hihetetlen ügyességgel és gyorsasággal bír, ezért az ún. "Gárda" (kb. kommandósok) vezetője, míg Duff ambíciózusabb, arrogánsabb és ő rangosabb vezetői tisztséget szeretne betölteni. A kettejük közötti furcsa barátság egyébként meghatározó szerepet kap a történetben. A város, ahol élnek, amit mindenki csak "a város"-ként emleget, egy munkanélküliséggel, korrupcióval és droglaborokkal sújtott terület, ahol két bandavezér gyűjti csoportjaikba a züllő, drogos fiatalokat és munkanélkülieket. Mindenki a város vezetésétől várja a jólétet, mindenki a város központi pályaidvara előtt árválkodó régi gőzmozdony (Bertha) újraindulásától várja a csodát. A város élén a polgármester mellett egy rendőrfőkapitány is áll, és a korábbi, korrupt városvezetésnek köszönhetően a rendőrfőkapitányi tisztség egy meglehetősen befolyásos, és - szinte - a polgármesternél is magasabb rangú vezetővé teszi azt, aki ezt a szerepet éppen betölti. Az egész történetet mozgató karakter viszont nem ez a két férfi, és nem is a város aktuális rendőrfőkapitánya, Duncan; de még csak nem is a polgármester, hanem Macbeth felesége, Lady. Lady egy csodaszép, középkorú nő, aki férjénél jóval idősebb és voltaképpen prostituáltból lett kaszinótulajdonos. Legnagyobb fájdalma egy csecsemőgyilkosság, melyet 14 éves korában követett el, és az, hogy a volt alkalmazottai létrehoztak egy konkurens kaszinót, így az ő minőségi, verejtékkel felépített vendéglátóipati egysége szinte pang, hiszen mindenki a másik, olcsóbb helyre megy elszórni a kis pénzét. Így Lady, aki kissé önös okokból akarja a várost irányítani, és Macbeth, aki korábban drogfüggő volt, a várost akarja megtisztítani a fent említett bandáktól - és leghőbb vágya a szeretett nőt boldoggá tenni - elég veszélyes párost alkotnak. A legnagyobb droglabor vezetője (Hekaté) sugallatára három drogos prostituált előrevetíti Macbethnek, hogy rendőrfőkapitány lesz, ezzel elindul az ámokfutás, amely kifordítja sarkaiból maroknyi főszereplőnk életét. 

Na de milyen ámokfutás? A kedves, légynek átrani sem tudó, de kétségtelenül fantasztikus harcos Macbeth megkapja azt a pozíciót, melyre barátja, Duff áhítozik, így ott egy szál, hát hogy is mondjam, kicsit fagyossá válik. Lady vérszemet kap, és természetesen "a város érdekében" rábeszéli Macbethet, hogy ölje meg a rendőrfőkapitányt. Tökéletes tervet dolgoznak ki, de arra nem számítanak, hogy Macbeth csütörtököt mond és újra a főzet (a drog) rabjává válik, hogy megtehesse ezt. Duncan meghal, helyettesét pedig egy idős, szintén gárdista, apapótlék barátjával, Banquoval próbálja megöletni. A helyettes (Malcolm) elmenekül, de Macbeth vérszemet kap, és barátjának és annak fiának fejét követeli. Rengeteg vér folyik, csak úgy röpködnek a tőrök és a golyók; és őrülten vérfagyasztó és  izgalmas jeleneteknek lehetünk részesei, mire Macbeth megkapja a rendőrfőkapitányi címet. Ezután pedig Lady irányítása mellett Macbeth kész diktátor lesz, körülbelül 50-60, többek között ártatlan embert (köztük Duff családját is) megölet egy elmebeteg gárdista társával és valami népirtó fegyverrel. Lady időközben megőrül, és aki ellenáll, az meghal - meg az is, aki az ellenálló környezetében van. Az a néhány túlélő, aki megelégelte Macbeth rémuralmát, összefog és ostrom alá veszi az elbarikádozott kaszinót, ám azt, hogy beteljesül-e a jóslat, miszerint Macbethet csak az ölheti meg, akit nem szült nő a világra, megtudhatjátok, hogyha elolvassátok a könyvet!

Nekem borzasztóan tetszett ez a regény, elég vaskos, mégis viszonylag gyorsan kiolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni. Az elején kicsit nehéz volt összeraknom, hogy ki kivel van, meg mit csinál, de ezt az elolvasott könyvek tömkelegeire visszatekintve észrevettem, hogy ez nálam valami hiány, hogy sosem tudok a könyvek elején megjegyezni se neveket, se helyszíneket... Szóval elég jól felturbózta az eredeti drámát  az író, meglehetősen ki is bővítette, és tényleg sok olyan mellékszálat tett bele, aminek köszönhetően bele tudunk helyezkedni egy lecsúszott, bűnös városba.  Emellett valami elképesztő hidegvérrel faragott egy normális emberből egy elborult, véreskezű diktátort, aki a hozzá legközelebb álló embereket is szemrebbenés nélkül kivégeztette. A történetben egyébként a fő szál mellett megtalálható ármánykodás, korrupció, szerelem, csalárdság, féltékenység, önzés, hűtlenség és lojalitás minden mennyiségben. Meg persze drogok. Nagyon kedvemre volt ez a sötét világ, tényleg valahogy így tudnám én is elképzelni a hasonló borzalmas körülményeket. Csavarok, kérdőjelek, besúgók is nagy számmal vannak jelen a történetben, melyek kb. az utolsó oldalakon lepleződnek le, ilyenkor az ember a homlokára csap, hogy "na megvan a besúgó...!". Nekem tényleg nagyon tetszett, szívből ajánlom mindenkinek, annak is, aki esetleg olvasta az eredeti Macbethet, a vége oké, hogy ugyanaz, de közben annyi izgalmas körülmény van, amitől egy letehetetlen, fantasztikus regény vált egy réges-régi műből. Remélem kedvet kaptatok ti is az elolvasásához!

Jó olvasást kívánok!