John Grogan: Marley és én című életrajzi regénye egy rendkívül szórakoztató (mondjuk ki: állati vicces) magával ragadó és megható történetet tár az olvasó elé. Akinek eddig nem volt kutyája, a könyv elolvasása után egészen biztosan akar majd egyet: hiszen egy háziállat sok éven át fantasztikus társa lehet az embernek, olyan érzések, gondolatok is megmozdulnak a gazdiban, amik létezéséről eddig nem is tudott. Tartsatok velem, hogy megismerjétek Marley és gazdája elépesztően tartalmas és vicces mindennapjait!
John Grogan életéről olyan nagyon-nagyon sokat nem akarok itt írkálni, hiszen a könyv életének azt a tizenhárom évét magába foglalja, amíg Marley velük élt, inkább az előzményeket, és az utána következő éveket ismertetném röviden. 1957-ben született Detroitban egy katolikus családban, édesapja mérnök, édesanyja háztartásbeli volt. Már gyermekkorától kezdve írt vicces történeteket, majd az iskolaújságban publikált középiskolai évei alatt. Diplomáját angol nyelvből és újságírásból szerezte a Central Michigan Egyetemen (újságírásból egyébként mesterdiplomát is szerzett). A Marley meg én című regényt 2004-ben írta meg, 2005-ben pedig már 5 millió példánynál is többet eladtak belőle, a bestseller listák élén állt hosszú ideig. A kutyusról szóló könyv még gyermekeknek szóló mesekönyveket is inspirált, meg egy egész estés mozifilmet. John Grogan 2007-ben újabb életrajzi jellegű könyvön kezdett dolgozni, 2012 tavasza óta pedig az írás mellett a Lehigh Egyetemen tanít újságírást. Feleségével és gyermekeivel azóta is a könyvben említett házban élnek, írói munkásságáért pedig számtalan díjat zsebelt be.
Szóval a történet főszereplője (csak néhány oldal erejéig, mert utána jön Marley) egy fiatal házaspár, Jonh és Jenny, akik Floridában élnek és mindketten újságírással foglalkoznak. Mindez 1990-ben történik, akkor csöppenünk bele Groganék életébe. A pár úgy dönt, hogy vesz egy kiskutyát, ezzel is felkészülve a későbbi gyermekvállalásra. A labrador tenyésztőnél (merthogy Marley egy labrador retriever) Marley a legszeretnivalóbb, legbátrabb és legakciósabb kiskutya, ezért elsőre a szívükbe lopja magát. A párnak elsőre gyanússá válik, hogy a kölykök mellett csak a büszke anyuka van jelen, de hazafele úton egy őrülten csaholó, izmos, vad tekintetű labrador fut velük szembe, akiről kiderült, hogy ő Marley papája. Nagy kutatómunka után (egyébként jó sokat lehet olvasni a könyvben a labrador fajtával kapcsolatos tudnivalókról) kiderül, hogy miért volt kutyájuk akciós: az apuka vad génjeit örökölte, nem pedig a türelmes, nyájas anyakutyáét. A pár természetesen a lehető legprofibban próbál kutyatartáshoz hozzáállni, de már a névválasztás is nagy kihívássá válik (végül Bob Marley után kapja a nevét). Miután hazaviszik a kiskutyát, a regény írója néhány napot egyedül tölt vele: a pokol természetesen elszabadul, de erre a zabálnivaló állatra senki sem tud haragudni. Ahogy Marley nődögél, viccesebbnél viccesebb események történnek velük, a házuk mindig kész csatatér, a kert nemkülönben, gipszkarton darabok, egy tönkretett óriásketrec, szétrágott bútorok, kitépett szúnyoghálók és rengeteg megemésztett mangó kíséri a kutya útját. Meg persze a serdülő kutya hormonjainak köszönhetően rengeteg meghágott láb. Az emiatt szükséges ivartalanítási kísérlet majdnem kudarcba fullad: a kutya vesztét érezve megpróbál kiugrani a kocsiból, ezért a csúcsforgalomban úgy araszolnak, hogy a kutya közben az autó mellett sétál az első két lábán, fenekét pedig az ablakon félig kilógó gazda tartja. Elképzeltétek ezt a jelenetet? Na ilyen és ehhez hasonlók kimeríthetetlen tárháza ez a regény. Ezeket azért nem akarom egyesével leírni, mert mind olyan viccesek, hogy az ember el sem hiszi, hogy lehet ilyen kelekótya egy kutya. És persze Marley mellett John és Jenny élete is alakul, az élethez tartozó boldog vagy épp nehéz dolgokon mennek át: Jenny terhessége 10. hetében elvetél, később mégis három egészséges gyermekük születik; munkahelyváltásokon, államokon, születésnapokon és szürke hétköznapokon át követhetjük életük alakulását. Marley pedig mindeközben egy őrült labrador, aki mindig, mindenhol és minden helyzetben alkot valamit, többnyire rombol (retteg a vihartól) vagy kirúgatja magukat a kutyaiskolából, bezáratja a kutyás strandot vagy éppen lenyel egy nagyon értékes aranynyakláncot. Nem nagyon akarom leírni a szórakoztató meg fontos eseményeket, mert akkor már nem lesz annyira vicces nektek, de azt elárulhatom, hogy szereztek magatoknak néhány fantasztikus órát, hogyha elolvassátok a kalandjaikat. Sajnos az élet rendje az, hogy a szép időszakokat, vicces pillanatokat megszakítja egy-egy szomorú is, a Marley keltette boldog felfordulást megszakítják a házaspár személyes tragédiái, a kutya örök vadászmezőkre való távozásáról nem is beszélve. De mindezeken nagyon szépen, összetartva túllendülnek, és történetük megosztásával reményt és bíztatást nyújtanak az olvasónak is. Itt nincs különösebb csattanó, vagy fordulat, semmi talány, ez a könyv egy történet egy ma is élő családról, akinek az életére egy kutya olyan nagy hatással volt, hogy úgy érezték, ezt meg kell osztaniuk a világgal - és szerintem jól tették.
Nekem személy szerint rettenetesen tetszett ez a történet, olyannyira, hogy fontolóra vettem, hogy beújítsak egy retrievert, mert annyira szeretnivalóan és szuperül ír az író a kutyájáról, hogy én is akarok egyet. Ezen kívül az elmúlt nehéz napokban rendkívül nagy segítség volt, hogy rengeteget nevettem, hála Marley zakkantságának. Szeretem az ilyen jellegű történeteket, a hús-vér emberek történeteit, mert ezek mindig nagyon viccesek és emberközeliek. Nem tudom, lehet-e kapni ezt a könyvet még, és ha igen, hol, mert én is kölcsön kaptam, de nagyon hálás vagyok érte, volt, hogy hangosan felnevettem olvasás közben. És az ilyen kiegyensúlyozott, szép családról szóló történetek természetesen nemcsak a kutyához hoznak kedvet, hanem egy ilyen nagycsaládos-kutyás-vidékiházas jellegű élethez is. Fantasztikus, mennyi érzelmet kiváltott belőlem, hol a meghatódottságtól, hol az együttérzéstől, hol a nevetéstől potyogtak a könnyeim. Nem fokozom tovább: aki teheti, olvassa el. Tényleg. A film, ami a könyv alapján készült, sok esetben eltér az eredeti eseményektől, de az is annyira szuper, hogy már vagy ezerszer láttam én is. És volt szerencsém testközelből is megtapasztalni milyen egy retriever fajta kutyussal kis időt eltölteni, köszönet érte Eszter barátnőmnek, akinek kutyáját "kértem kölcsön" a fotó elkészítéséhez, és életem egyik legviccesebb 10 perce volt elkészíteni ezt a képet (ami egyébként teljes mértékben mutatja, hogy mennyire nem tudtuk meggyőzni arról, hogy nézzen a könyv felé). Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a szép, poénos, megható és tartalmas könyveket, kutyabarátoknak pedig egyenesen kötelező!
Jó olvasást kívánok!
U.i.: Tudtátok, hogy az olvasáshoz szükséges készségek fejleszthetőek? Nemrég kipróbáltam egy szuper és érdekes online tréninget (minden feladatát imádtam) amivel gyorsolvasási technikákat, olvasási stratégiákat, hatékony információfeldolgozást lehet tanulni - könyvmolyoknak, diákoknak, jogászoknak és minden olvasni szeretőnek elengedhetetlen! Ez nem azt jelenti, hogy kapodva kellene ezentúl elolvasni a kedvenc könyveiteket, hanem azt, hogy fejleszteni tudjátok, hogyan kerüljetek hamarabb flow állapotba, vagy hogy még jobban el tudjatok merülni az olvasnivalótokban. Ha van kedvetek, próbáljátok ki ti is, mindenki mérje le a mostani olvasási sebességét és nézze meg, hogy mennyit lehet fejlődni egy kis gyakorlással. A tréning készítői most egy 5000 Ft-os Libri ajándékkártyával kedveskednek azoknak, akik 30 napon belül elvégzik a teljes tanfolyamot, így a tréning árából ennyit vissza is kaptok, hogy biztosan legyen egy olyan könyvetek, amin ki lehet próbálni a frissen tanultakat. Ajánlom nektek szeretettel, nekem nagyon bejött!
Bővebb info: https://www.literago.hu
