F. Scott Fitzgerald: A Nagy Gatsby című regénye a szerző - méltán - egyik leghíresebb műve (ha nem a leghíresebb). Ez a rövidke regény hosszú idő alatt felhalmozódott érzelmeket, szerelmet, vágyat és büszkeséget foglal magába, és példát tár elénk arra, hogy egy férfi is mindent megtehet azért, hogy elnyerje választottja szívét. Tartsatok velem, hogy megtudjátok, mi tette valójában olyan naggyá ezt a Gatsby-t.
F. Scott Fitzgerald 1896-ban született a Minnesota állambeli St. Paulban, az egyik legelterjedtebb modernista regény- és novellaíró volt. Ír katolikus családból származott, szülei a felső-középosztályhoz tartoztak. Első detektívtörténetét a középiskolai tanulmányai alatt adták ki. 18 éves korában a főiskolán beleszeretett egy nőbe, akiről az általam mindjárt bemutatott regény főhősnőjét mintázta. A főiskoláról kibukott, katonának állt, de mivel a háború véget ért, leszerelt. 1919-ben jegyezte el későbbi feleségét, Zelda Sayre-t, akivel csak a második alkalommal kötött eljegyzése vezetett házassághoz. Fitzgerald ekkor már író volt New Yorkban, 24 évesen adta ki nagy sikert hozó regényét, az Innen az édenen címűt. 1921-ben megszületett egyetlen lányuk. Sajnos életvitelének elengedhetetlen része volt az alkoholizálás, a nagyvilágiság, kritikusai sokszor bírálták is emiatt. Stílusára naturalizmus a jellemző, témái között a szerelem, a veszteségek, a törekvések és az élet elkerülhetetlen változásai is szerepeltek. Aktív évei az úgynevezett "dzsessz-korszakban" voltak, az 1920-1930-as években. Felesége 1930-ban idegösszeroppanást kapott Franciaországban, ezért néhány hónap múlva visszaköltöztek Amerikába. Nagy barátságban állt a Párizsban letelepedett Ernest Hemingway-jel, aki nem szerette Zeldát, véleménye szerint elterelte férje figyelmét az írásról. Estéiket többnyire klubokban töltötték, írásról vitázva, szivart szívva és természetesen nagymennyiségű whiskeyt elfogyasztva. Valószínűsíthetően életmódjának köszönhetően halála előtt Fitzgerald két szívrohamot is elszenvedett, a második után kissé jobban lett, de másnap sajnos meghalt, 1940. december 21-én. Feleségénél skizofréniát diagnosztizáltak, ő 1948-ban halt meg egy elmegyógyintézetben. A Nagy Gatsby-t 1925-ben adta ki többszöri átdolgozás után, ez volt a számára legnagyobb sikert hozó mű. Fitzgerald nagyon, hát hogy is mondjam, bizonytalan-határozatlan író volt, regényeit 2-3-4 alkalommal is átdolgozta, mielőtt kiadta volna. Vagy a kor szellemét akarta követni, de inkább szerintem nem bízott a munkásságában. (Egy kis érdekesség: az író apjának rokona írta az amerikai himnusz szövegét - reméljük ő nem dolgozta át ennyiszer.)
Pár gondolat a "dzsessz-korszakról" mely nekem személy szerint az egyik kedvenc korszakom (ha választani lehetne, hogy melyik korban szeretnék élni, én a Dzsesszkorszakot választanám):
A "dzsesszkorszak" az első világháború végétől a nagy gazdasági világválságig tartó viharos időszak: a hagyományos eszmék eltűnőfélben voltak (ezt is mutatja a nők szoknyájának rövidsége, a vállpántok keskenyedése, az emberek viselkedésére jellemző hedonizmus és individualizmus is) és a tőzsde szárnyalt, ezért minden lehetősége megvolt a nagyvárosi amerikaiaknak, hogy a modernizálódásra törekedjenek. Történetünk írója, Fitzgerald szóhasználata és a jazz zene fellendülése szülte ezt a nevet. Azt szögezzük le, hogy ez a korszak kizárólag Amerikára korlátozódik, annak ellenére, hogy Fitzgerald ebben az időszakban feleségével rengeteget járt Párizsban (aki erről a korszakról egy nagyon jó kis filmet szeretne nézni, nézze meg az Éjfélkor Párizsban c. filmet). Ezt az időszakot egyébként az általam is mindjárt ismertetett A Nagy Gatsby c. regény mutatja be. Mindenki számára ismeretes az ondolált haj, a fejpánt, a csillogó rojtos ruhák és a szipka a nők kezében; meg persze a barna öltönyben szivart szívó és whiskey ivás közben elmélyülten irodalomról és politikáról vitázó férfiak látványa.
A történeti előzmények után úgy gondolom, hogy egészen teljes képet kaptunk a regény világának megértéséhez. Az események elbeszélője egy Nick Carraway nevű férfi, aki meglehetősen szerény körülmények között élve költözik New York West Egg nevű részére, ahol egy óriási villa mellett bérel egy házikót. Az óriási villa tulajdonosát, Mr. Gatsbyt elképesztő históriák és legendák övezik, mindenki azt találgatja, hogy miből volt pénze egy ekkora villára, és miért a West, a "csóróbbik" Eggbe építette ezt, mikor az öböl túlsó partján, az East Egg a gazdagnegyed, ott ki sem tűnt volna a házával. Mindez még nem is lett volna probléma, de Nick szomszédja, az a bizonyos Mr. Gatsby minden áldott este fényűző, hangos partikat adott, amin fél New York előkelősége ott tolongott, de azt, hogy melyikük Mr. Gatsby, senki sem tudta megmondani.
Nick unokatestvére, egy bizonyos Daisy Buchanan férjével és kislányával pontosan Mr. Gatsby házával szemben lakik az East Egg elnevezésű partszakaszon. Nick egy forró nyári napon meg is látogatja őket, megismerkedik Daisy férjével Tommal, és egy Miss Jordan Baker nevű hölggyel, aki híres sportoló. Már rögtön az elején kiderül, hogy Daisy és a férje között nincs minden rendben, rapszodikusan, esetenkét agresszívan viselkednek egymással. A szó persze gyorsan Mr. Gatsbyre terelődik, és Nick elmeséli tapasztalatait a véget nem érő estélyekről és a rejtélyes fiatalemberről, akit eddig csak hátulról látott, miközben bámult át az öböl túlsó felébe.
Nick természetesen másnap meghívót kap a következő estélyre, ahova Miss Baker kíséretében el is megy. Végre valahára találkozik Mr. Gatsby-vel, akivel idővel összebarátkoznak. Nick társaságát Tom, Daisy férje is keresi, beavatja titkába, miszerint feleségét megcsalja az autószerelője nejével. Nick egy rendkívül kellemetlen délutánt él át Tom és szeretője társaságában, majd Mr. Gatsby is felkeresi, hogy elárulja neki: Daisybe körülbelül középiskolás kora óta szerelmes, éppen ezért költözött vele szembe, és ezért adja minden este a partikat, hátha egyszer ő is eljön (ami eddig nem történt meg). Nick persze elhívja Daisyt és férjét Gatsby kérésére a következő partira, s míg Tom nőkkel flörtölget, Mr. Gatsby megpróbálja vagyonával elkápráztatni szerelmét. Az események itt persze felgyorsulnak, Daisy viszonozni látszik Gatsby szerelmét, Tom pedig egyre féltékenyebben reagál a kialakult helyzetre, Nick pedig valami nagyon rossz közeledtét érzi, ezért elutasítja Miss Baker közeledését. Egy balul sikerült délutánon egy vadiúj citromsárga autó tragédiát okoz, Tom szeretője meghal, emiatt a férfi bosszút esküszik és bosszúja végrehajtója nem más lesz, mint a halott szerető férje...
A végkifejlet és a történet mozgatórugójának - hogy miért volt szüksége Gatsbynak erre az óriási felhajtásra szíve választottja megnyerésére - megismerésének céljából mindenképpen olvassátok el a regényt. Érdemes, mert nagyon leköti az ember figyelmét, elég rövidke (nem is értettem, hogy lehetett ebből közel 3 órás filmet csinálni) de mégis izgalmas, az ember majd megőrül, hogy ki ez és mit csinált ez Gatsby, honnan és miért szerezte ezt az irgalmatlanul nagy vagyont. Persze közben megbotránkozunk Tom csalfaságán és drukkolunk Daisy és Gatsby szerelme beteljesüléséhez. Az estélyek leírása hűen tükrözi a "dzsesszkorszak" jellemző szokásait, elég mélyreható körképet kaphatunk az akkori világról. Én szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas, romantikus, de mégsem olyan szokványosan csöpögős történeteket, tényleg nagyon rövid idő alatt kiolvasható és nagyon leköti a figyelmet olvasás közben. A filmet is érdemes megnézni, szeretett DiCaprio játssza benne a főszerepet, és érdekes, mert a film majdnem szóról-szóra ugyanaz mint a könyv, nem változtattak különösebben sokat benne. Remélem a ti tetszéseteket is elnyeri majd, mind a regény, mind a film!
Jó olvasást kívánok!
