Szabó Magda: Für Elise című műve az egyik legmeghatóbb történetet foglalja magába, amit valaha olvastam. A mű valahol az önéletrajz és a memoár határán mozog. A cím alapján is már lehet következtetni, hogy ez a történet valakinek szól: tartsatok velem, és megtudjátok ki a titokzatos Elise.
Szabó Magda 1917-ben született magyar író, költő, műfordító, aki munkássága elismeréseképpen Kossuth-díjat is kapott. Már egészen gyermekkorától kezdve írt, és költött, első regényét 1958-ban adhatta ki (politikai és egyéb okok miatt) amely rögtön nagy siker lett. Írói munkássága mellett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapítása is az ő nevéhez fűződik. Az Ajtó című regénye olyan jól sikerült, hogy 2015-ben felkerült a The New York Times 10-es bestseller listájára. Szabó Magda nagyon termékeny író volt: élete folyamán közel száz művet írt, ebből többet meg is filmesítettek - a Für Elise-t (utolsó regényei egyikét) 2002-ben adták ki. A halál 2007-ben, 90 éves korában, olvasás közben érte.
A történet legelején megismerkedhetünk az első világháborút lezáró Trianoni békeszerződést övező hónapokban egy körülbelül 4 éves kislánnyal, aki Debrecenben él édesanyjával és édesapjával. A gyermek már akkor nagyon művelt, pap nagybátyjára a frászt hozza azzal, hogy latinul illetve kizárólag alliteráló szavakkal beszél hozza, ami valljuk be, érthető, hiszen egy kisgyerektől nem ez a megszokott viselkedés. A gyermek az ajándékba kapott babát eltemeti, a játékok egyáltalán nem érdeklik és a saját kis mesevilágában él, melyben Isten virágos kalapban járkál Debrecenben, míg Jézus egy haltelepen dolgozik a várostól nem messze. Tündérek, hős lovagok táplálják a gyermek fantáziáját, aki sokszor saját maga által költött rímekben felel a felnőttek kérdéseire, és apjával kizárólag latinul beszél. Nos ő a kis Szabó Magda, a könyv írója. Mindannyiunk számára világossá válik, hogy Magda egy szabadon, intellektuálisan nevelt egyke kislány, akinek valahol ott ér véget a világ, amikor édesapja egy nap hazavisz egy trianoni árvát, egy ugyanennyi idős szőke kislányt, aki Zentánál árvult meg, mikor szüleivel menekülni próbált Magyarországra. A kislány neve Cili, nem beszél, félénk, és sebesült. A kis Magda természetesen a legkevésbé sem fogadja szívesen a kis jövevényt, hiszen szüleik és a város figyelme ettől kezdve megoszlik közte és a kis trianoni árva között. Idővel Magda mégis megszokja a kislány jelenlétét, akiről kiderül, hogy csodálatosan énekel: Magda az óvodai-iskolai ünnepségeken egyre hátrébb szorul, hiszen ő csak szaval, míg Cili énekel, és a viselkedésbeli különbségeik is Cili malmára hajtják a vizet.
Ennek ellenére szoros testvéri kapcsolat alakul ki közöttük az évek során, és Cili válik Magda fékező tényezőjévé: a forrófejű, heves természetű, továbbra is a tündérmesékben élő Magda mellett Cili volt a csendes, intelligens, két lábbal a földön álló védőangyal, aki sok kellemetlenségtől megkímélte Magdát gyermekkoruk nagy részében. Mikor a lányok elérték az iskolás kort, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumába való felvételüket megelőzően hittan előkészítőre kellett járniuk, ahol Magda számtalan összetűzésbe keveredett az "illatosokkal", a hitoktatókkal, mert ő még mindig abban a hitben élt, hogy Jézus a haltenyészetben, Isten pedig virágos kalapban a városban él. Magda emiatt óriási hátránnyal, szinte megbélyegezve indul neki az általános iskolának, amit az elemi elvégzése után még jobban tetéz: a tanári kar nagy részével és az igazgatónővel is konfliktusos a viszonya Cili minden segítő közreműködése ellenére is. Mai szemmel látható, hogy Szabó Magdával nem volt semmi baj, csak a benne buzgó, kitörni készülő írói tehetséget nem tudták akkoriban sem elfogani, sem kezelni. Osztályfőnökében és kémiatanárában barátra lelt, míg matektanára az érettségiig minden egyes matekórán megszégyenítette.
Természetesen a kamaszkorú lányok életében beköszönt a szerelem is: míg Cili egy másik trianoni árvába szeret bele, addig Magda a hirhedten nőcsábász latintanárába. Olvasás közben újra átélhetjük a kamaszkori első szerelem minden szépségét és nehézségét, sajnos egyik lány sem szerencsés a szerelemben: Magda tanára egy másik diáklányt csókol meg (Magda első "előhalála") míg Cili igaz szerelmét már eljegyezték egy másik lány számára.
A történet szála az érettségi utáni napon szakad meg, mikor is Magda Bécsbe utazik tanulni a nyárra, Cili pedig Olaszországba költözik, ahova jegyese, egy 52 éves olasz karmester viszi őt.
Mindenki tudja már ki az a titokzatos Elise ugye? Hát persze, hogy Cili, a csodás, árva Cili. Cili, aki elvesztette egész életét a Trianoni döntés meghozatalakor, otthonát, szüleit, mindenét, és hiába a csodás család, aki befogadta őt, nem érzi teljes mértékben a sajátjának azt, ami körülveszi. Cili és Magda a kezdeti nehézségek ellenére valódi testvérekké válnak, szövetségesekké. Az írónő számtalanszor utal arra, hogy Cili körülbelül 22 évesen meghal, de sajnos ez már nem derül ki soha, hogy miben, vagy milyen körülmények között. Arra is sok utalást olvashatunk, hogy Magdának ez azóta is óriási fájdalom, még mindig nem gyógyult be a seb. A könyvnek egyrészt azért ez a címe, hogy Für Elise, mert ezt az ő drága Cilijének írta, akit kisgyermekként olyan gyűlölködve fogadott, és aki valójában annak a kornak az áldozata volt; másrészt pedig azért, mert Cili csodálatos szoprán lévén sokszor énekelte ezt a dalt, Beethoven Für Elise-ét, mintha csak tudta volna, hogy ő hamarabb meg fog halni, mint Magda.
A történet számos megható elemén kívül tökéletes képet ad nekünk a két világháború közötti időszak viszonyairól: Cili és szerelme példáján keresztül megismerhetjük annak a sok száz vagy akár ezer Trianon után árván maradt gyermeknek a sorsát, akik jobb esetben elszerződtek egy-egy gazdagabb családhoz; aztán megismerhetjük a cserkészmozgalmat, amelynek célja az volt, hogy a trianoni döntés visszavonásának esetén azonnal fel tudja venni a határon kívül ragadtakkal a kapcsolatot; és megismerhetjük egy akkori leánynevelde működési mechanizmusát, a hatalmi játékokat és a református egyház befolyását is.
Véleményem szerint ez a mű fantasztikusan felépített, szórakoztató és egyben megható, akár maga az élet. Nagy hatással volt rám, tiszta szívvel ajánlom mindenkinek, mert rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Érdekes, a legkevésbé sem unalmas, és valahogy olyan jó belelátni más emberek életébe. A sajnálatos csak az, hogy Szabó Magda elhunyt, mielőtt megírhatta volna a történet további részét, így nem tudjuk már meg soha, hogyan alakult az ő és Cili élete.
Körülbelül 10 éves voltam, mikor a televízióban végighallgattam egy interjút Szabó Magdával, aki pont erről a könyvről beszélt. Annyira megtetszett, hogy akkor megkértem a szüleimet, valamelyik jeles alkalomra vegyék meg nekem. Mikor megkaptam, még túl gyerek voltam ahhoz, hogy értsem, miről is szól valójában. Közel 15 év után újra kézbe vettem, és nem tudtam letenni. És most, hogy vége lett, mintha elvesztettem volna két barátot: egyet, aki mindig latinul beszél és egyet, aki mindig énekel. Az az egy biztos, hogy Szabó Magda nagyon-nagyon sokszor gondolt Cilire. Én pedig mindkettejükre fogok innentől kezdve.
Jó olvasást kívánok nektek!
