Carrie Fisher utolsó könyve az én első "önéletrajzi" olvasmányélményem volt. Mint ilyen, egyszerre volt szórakoztató és érdekes, de kicsit sokkoló is, hiszen hihetetlenül őszintén és szókimondóan ismereteti és bírálja az író a 19 éves önmagát.

Nos, mit tudunk Carrie Fisherről? Ha máshonnan nem, a legendás Star Wars film (fémbikinis) Leia hercegnőjének megtestesítőjeként leglább már mindenki egyszer látta. Ahogy ezt többször is felhozza a könyvében, véleménye szerint az emberek kizárólag ennyit tudnak róla, későbbi filmszerepei, az általa írt könyvek mind-mind elhomályosulnak Leia hercegnő fémbikinije mellett.

Carrie Fisher Beverly Hillsben született 1956. október 21-én, két híresség, Eddie Fisher zenész-énekes és Debbie Reynolds színésznő első közös gyermeke. 1976-ben megkapta a Csillagok háborúja c. filmben Leia Organa hercegnő szerepét. A Star Wars trilógia befejezése után még néhány filmben játszott kisebb-nagyobb szerepeket, majd 1987-ben megjelentette élete első könyvét, melyből bestseller lett (Képeslapok a szakadék széléről). Több film forgatókönyvének is "scriptdoktora" volt, 2015-ben pedig a fent említett Star Wars új epizódjaiban láthattuk, immár az idős Leia Hercegnő szerepében. Élete 60. évében, 2016. december 27-én halt meg.

Ha megfogadtok tőlem egy tanácsot, életetek első önéletrajzi műveként csak akkor válasszátok ezt a könyvet, ha írtózatosan fanatikus Star Wars vagy Carrie Fisher rajongók vagytok, mert elsőre nagyon soknak tűnik az, ahogy az idősebb Carrie a fiatal Carrie-t írja le, bírálja, sokszor elítéli. Nekem is kellett néhány nap, hét, míg leüllepedett bennem amit olvastam, és rájöttem, hogy valóban mi is zajlott le az írónő lelkében. 

Az első fejezetben nagyon tetszett az, hogy 1976 érdekes és kevésbé érdekes történéseit ismerhetjük meg (csak súgok: abban az évben kapta meg a szerepet a filmben) így megtudtam többek között azt, hogy Mao Ce Tung akkor halt meg, de nem Legionella baktériumtól, nem úgy, mint az a 29 philadelphiai, akiknek ez a baci került abban az évben a légkondujikba.

Az érdekességek után megtudhatjuk, hogy Carrie gyerekkorában egy visszahúzódó, számos komplexussal küzdő, életét a szülei válása miatt a média kereszttüzében élő leányzó volt, aki felé midenkinek óriási elvárásai voltak. Mesél gyermekkoráról, az iskolai éveiről, édesanyjával való kapcsolatáról, és első filmszerepéről is Warren Beatty: Sampon c. filmjében. Megtudhatjuk, hogyan lett Carrie majdnem őrült Carrie Stephen King: Carrie c. regényének megfilmesített verziójában, aztán pedig azt, hogy lett ő minden férfi szexuális fantáziájának része és minden nő példaképe: Leia hercegnő. Számomra nagyon érdekes volt belátni a kulisszák mögé: az írónő hosszasan taglalja, hányféle hajviseletet kipróbáltak, mire megszületett az ikonikus "kakóscsiga-haj", majd hogy emiatt minden reggel jó pár órával hamarabb be kellett menni a forgatás helyszínére, hogy ez el is készülhessen - és hogy milyen végtelenül utálta azt a hajat. Bensőséges információkat tudhatunk meg a film forgatásáról, a bulikról, az "üresjáratokról" - mindezt szuper képekkel tarkítva, ami minden Star Wars rajongó szívét megmelengeti. 

De az egészben a legizgalmasabb a "Carrison" című fejezet: kitaláljátok, hogy miért? Nos igen, végre-végre-végre kiderült az igazság: hogy mi is volt valójában, vagy volt-e egyáltalán valami Carrie Fisher és Harrison Ford között a Csillagok háborúja első részének angliai forgatása alatt. Ki mit tippel? A poént nem lövöm le, annyit viszont elmondhatok, hogy ezután jött a nehezebb rész: adott egy szerelmes 19 éves lány mindenféle komplexussal, versírással, alkalmi drogfogyasztással, és adott egy közel 60 éves nő, aki szerintem még mindig szerelmes volt, de már nem írt verset és remélhetőleg nem fogyasztott drogot - a kettejük "párharca" tarkítja az egyébként is izgalmas részleteket. Carrie valódi naplójából is olvashatunk bejegyzéseket: megmondom őszintén, ezek a bejegyzések a fentebb említett komplexusok, szerelem és drogfogyasztás egy kissé idegesítő termékei (de hát 19 évesen szerintem mindenkinek vannak idegesítő periódusai - és ezt a 60éves Carrie is elismeri).

Itt aztán nagyot ugrik a történet (a többi film forgatásáról már nem olyan részletes a beszámolója) hirtelen a jelenben (legalábbis a nagyon közeli múltban) kötünk ki, ezekben a fejezetekben megismerhetjük azt az érzést, amit Carrie Fisher "Leia hercegnő öltáncának" nevezett el - vagyis a pénzért való autogramm osztás minden nehézségét, az erőltetett kedvességet, az émelyítő csevegést, no meg azt, hogy milyen megtudni egy ötvenes nőnek, hogy fiatalkorában az összes pasi róla fantáziált és szerelmes volt belé. A legfájdalmasabb számára az volt, hogy ennyi év távlatában, több filmszerep és bestseller után is kizárólag Leia hercegnőként emlékeznek rá. 

A könyv legvégén pedig megtudhatjuk, mit gondol Carrie Fisher, ki lett volna ő, ha nem kapja meg Leia hercegnő szerepét. Mit gondoltok, mit mondott? 

Véleményem szerint Carrie Fisher számára ez az óríási világszenzáció olyan hirtelen és korán jött, hogy világéletében képtelen volt feldolgozni. Egy önmagát szürke kisegérnek, határozatlannak, csúnyának, kicsit kövérnek és nem túl intelligensnek tartó 19 éves lány örökre egyesül egy rá - szerinte - legkevésbé sem hasonlító (gyönyörű, okos, vékony és határozott) karakterrel - nagyon megosztó hatással volt rá. A nagy hírnév, a neves színészek, akivel együtt játszhatott, a rengeteg "öltánc" , a rajongók és turnék sem tudták meggyőzni akkor arról, hogy értékes ember. Számomra azért volt ez kemény olvasmány, mert egyrészt álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a gyönyörű színésznő ilyen komoly lelki problémákkal küzdött, másrészt az emberben van egy kialakult kép arról, hogy a filmes világ milyen zord és milyen kiszolgáltatottak a színészek, de így, ilyen nyersen és őszintén olvasva róla... Hát nem irigylek senkit, aki ebben a világban mozog. 

Mindenesetre A hercegnő naplóját ajánlom mindenkinek, aki szereti az önéletrajzi műveket vagy csak a kíváncsiság hajtja a kedvenc történetét illetően. A nyelvezete sokszor humoros, és mindenképpen nagyon szókimondó, nem jellemzi köntörfalazás. Ez a könyv egy utazás Carrie Fisher lelkében, és én örülök, hogy beszállhattam mellé abba a hullámvasútba, amely Leia hercegnőtől indult, és nála is ért véget.