Steven Hall: CáPAca című regénye egy meglehetősen szokatlan témájú pszichothriller (néhol már a sci-fi kategóriát súrolja) amely elég kemény fejtörő elé állítja az olvasót. Az idegtépően izgalmas és fordulatos, néhol kicsit "zagyva" történet eseményei számtalan kérdést vetnek fel az olvasóban, aki azt sem tudja, hogy most időutazik vagy megőrült, vagy az író, vagy a főszereplő tette ezeket... Tegye fel a kezét, aki érti, mire akarok kilyukadni? No nem baj, tartsatok velem és ismerjétek meg Eric Sandersont és macskáját, meg rendkívül furcsa "háziállatát", amit biztosan nem lesz kedvetek megsimogatni!

Steven Hall 1975-ben született brit író, aki eddig két regényt, néhány rövid történetet, rádiójátékot, reklámot és videó játék alap sztorit írt. Első regénye, a CáPAca (az angol címe A Raw Stark Texts - érdekelne, hogy a fordító miként döntött eme cím mellett) 2007-ben jelent meg Angliában, és az író még abban az évben három díjat is bezsebelhetett érte. 29 nyelvre fordították le, és már a forgatókönyv is elkészült belőle a filmhez. Nagysikerű regényét követően az író több magazinnak is írt, emellett a népszerű brit sorozat, a Dr. Who rádióban is futó részeinek szövegkönyvei közül is ő írt néhányat. 2010-ben felkerült a The Daily Telegraph 20 Legnépszerűbb 40 alatti író listájára, 2013-ban a Granta irodalmi magazin ugyanezen listáján is előkelő helyet foglalt el. Második regénye 2020. februárjában jelent meg. Magánéletéről vagy egyéb munkásságáról még a saját, hivatalos oldalán sem volt információ, így csak ennyit tudok megosztani veletek. 

Nos, maga a könyv meglehetősen elvont és kacifántos helyenként, igyekszem nektek úgy leírni, hogy értsétek is, de maradjon is benne talány. Főszereplőnk, Eric Sanderson egy reggel a saját padlóján ébred, kvázi fuldokolva tér vissza a halálból, emlékek nélkül, azt sem tudja ki ő, vagy hol van, mi történt vele. Asztalán egy cetli várja, amit "az első Eric Sanderson" hagyott neki, és megnevez egy pszichoterapeutát, akit keressen fel azonnal, és aki el fogja neki mondani, hogy ki ő és mi történt vele. A doktornő aztán meglehetősen szokatlan információkkal várja az összezavarodott férfit, elmondja neki, hogy nemrégiben halt meg élete szerelme egy balesetben, egy bizonyos Clio Aames, azóta Eric egy nagyon furcsa betegségben szenved, időről-időre teljesen elveszíti az emlékeit. A férfi beszámol neki erről a cetliről, ami őt a doktornőhöz irányítja, de a doktornő óva inti a hasonló levelek elolvasásától. Aztán ahogy telik az idő, Eric rendesen jár terápiára, és szinte minden nap érkezik egy levél, egy csomag, vagy egy nagyobb boríték az elődjétől. Eric teljesen össze van zavarodva, kíváncsisága ellenére nem nyitja ki a leveleket. Egyik nap egy macska is megjelenik nála, aki rendkívül otthonosan mozog a lakásban, ezért úgy gondolja, az övé lehet.Továbbá izgatja az is, hogy miért van zárva a hálószobája melletti szoba ajtaja, ezért egy levelet minden tiltás ellenére mégis kinyit, amelyből kiderül, hogy a szoba okkal van zárva, és hamarosan megérkezik postán hozzá a kulcs, amikor már készen fog állni a kinyitására. Eric szorgalmasan gyűjti a ki nem bontott csomagokat (köztük a kulcsot rejtő kis dobozkát is) mikor egyik éjjel borzalmas zajra ébred a zárt szobából. Kinyitja, és egyszer csak a nappaliban arra lesz figyelmes, hogy megtámadja egy hatalmas fekete cápa, ami mindent magába ránt, épphogy túléli ezt a nemmindennapi támadást. A rendkívül megrázó esemény hatására elolvassa az összes levelet, melyben az első Eric megosztja vele, hogy Clio halála után kiszabadított egy fogalomhalat, pontosabban egy cápát (ludovicator) ami azóta is üldözi őt és megpróbálja felfalni minden egyes emlékét, végül aztán őt magát is. Ő már áldozatul esett a ragadozónak, de a második Ericnek van még lehetősége a túlélésre. Ennek érdekében felsorolt irdatlan mennyiségű teendőt a telefonok, internet kiiktatásától a postai küldemények millió egyéb levél közé való eldugásán át az állandó monoton diktafonról történő lejátszásig a szoba négy sarkában kb. mindent. És persze egy nevet, egy tudósét (Dr. Odorus) aki tud neki segíteni kinyírni a cápát. Magára az utazásra is rengeteg idő és felkészülés volt instruálva a rengeteg levélben, Eric végül mindent maga mögött hagyva elindul megkeresni a tudóst, miközben egy ismeretlen meginvitálja őt egy rég nem használt elmegyógyintézet pincéjébe csevegni a cápáról, a fogalomhalakról, na meg arról is, hogy pontosan ki mozgatja ezt az egészet. Őrület, mi történik ezen a találkozón, amiről főhősünk egy vad, motoros fiatal nő segítségével tud csak megmenekülni, aki Cserkész névre hallgat, és teljes mértékben alátámasztja a Mr. Senki által elmondottakat. Így már ketten indulnak el Dr. Odorus megkeresésére és a cápa elpusztítására. Hosszú és kalandos utazásuk során románc szövődik köztük, és megérkezvén Dr. Odorus, a fogalmi halak ellen teljesen védett föld alatti bázisára, nyilvánvalóvá válik Eric számára, hogy ő (vagyis az első Eric) már járt itt. Dr. Odorus pedig felvázolja az elképesztő tervet, amivel a cápát likvidálni fogják, és ehhez nem kell semmi más, csak hogy Eric meg tudjon inni egy műanyag pohárból néhány papírfecnit, amire az van írva, hogy "víz".... Ami ezek után történik, az egyszerre nagyon megrázó és megható is egyben, az olvasónak csak úgy potyognak le a tantuszok, hogy miről is van itt szó. Felcsigáztalak benneteket? Akkor nincs más teendőtök, mint elolvasni a könyvet!

Kicsit nehéz véleményt mondanom erről a könyvről anélkül, hogy bármilyen fontos részletet vagy csattanót elárulnék belőle. De azért megpróbálom. Nekem nagyon tetszett. Az eleje elképesztően érdekfeszítő, hogy ki ez az ürge és mikor jönnek az űrlények (a sógorom ajánlotta ezt a könyvet és ötpercenként bombáztam üzenetekkel, hogy éppen melyik filmre vagy könyvre emlékeztet, ami benne történik) aztán a leveleknél kicsit belassult a dolog, mert valami fura cyber-halandzsának tűnik az egész, aztán ahogy ezen túljutottam, megint nagyon izgis lesz, majd a romantikusabb részeknél számomra egy picit olyan túl egyszerűen ment minden, a vége pedig letaglózott teljesen. És akkor természetesen világossá válik, hogy mire ment ki a játék, mi volt a célja minden egyes betűnek a könyvben. Már napokkal ezelőtt befejeztem a könyvet, de még mindig a végén gondolkodom, eléggé megérinti az embert - legalábbis engem megérintett. Én mindenkinek szívből ajánlom elolvasásra, mert tartalmas, humoros és rendkívül egyedi (esetenként furcsa) könyv. Senkit se rettentsen vissza, ha egy-két oldalon át azt érzi, hogy ez egy értelmezhetetlen katyvasz, a végén minden (legalábbis a nagy része) összeáll - néhány dolog pedig a mi fantáziánkra van bízva. 

Jó olvasást kívánok!