Veronica Roth: A beavatott trilógiája egy, a mienktől elképesztő mértékben különböző világot tár az olvasó szeme elé: egy városba bezsúfolódott közösséget, melynek tagjai csoportokra osztódva élnek, és mely csoportokhoz való tartozásukat ruházatuk színével is jelzik. Főszereplőnket, a 16 éves Önfeláldozó Beatrice-t a Választás Napján ismerhetjük meg; ezen a napon a 16 éves csoporttagok választhatnak, hogy maradnak-e régi csoportjuk tagjai, vagy egy másikba szeretnének beolvadni. Nos, Beatrice döntése megváltoztatja nem csak az ő, hanem az egész kommuna életét is, és innen indul útnak ez a három letehetetlen kötet, melynek végén olyan fordulatokkal szembesülünk, amelyre a legkevésbé sem számítottunk. Tartsatok velem, és ismerjétek meg a csoportrendszeren alapuló Chicago kialakulásának történetét a nagy Tisztító Háborúk után!

Veronica Roth egy elképesztően fiatal amerikai írónő, 1988-ban született, és a húszas évei elején járt csupán, mikor már a New York Times bestseller írója volt. New Yorkban született, de Illinois államban nőtt fel, mert édesanyja, aki festő volt, ott kapott állást. Szülei még gyermekkorában elváltak, két testvérével édesanyjuknál maradtak. Az írónő német és lengyel ősökkel büszkélkedhet, édesanyja szülei holokauszt túlélők, akik megrögzötten próbálták távoltartani gyermeküket a zsidó vallástól, így Veronica már keresztényként nevelkedett, melyben el is mélyült (ez egyébként könyvei köszönetnyilvánításaiban is megmutatkozik). Kreatív írást tanult a Northwestern Egyetemen. 2011-ben házasodott meg, férje fotográfus, Chicago körzetében telepedtek le, jelenleg is ott élnek. Első regényét, A beavatott trilógia első részét az egyetem mesterképzésének téli szünete alatt írta meg, azt követő márciusban pedig már egy könyvkiadó le is szerződött vele. Épphogy lediplomázott, 2011 áprilisában már meg is jelent a könyv, ami hatalmas sikert hozott neki. Két év alatt több, mint ötmillió példányban kelt el világszerte. A három könyvből négy film is készült 2013 és 2017 között. A nagy sikerre való tekintettel filmsorozatot is szerettek volna belőle csinálni, de ezt aztán később mégsem készítették el. A trilógia mellé, mintegy kiegészítésként, megjelent további négy könyv, melyben Tobias nézőpontjából ismerhetjük meg az eseményeket, róla tudhatunk meg további információkat. Én ezeket nem olvastam, de nagy a kísértés, mert nagy Négyes rajongó lettem!!! Majd meglátjuk, meg tudom-e szerezni még őket. Az írónő egyébként nagyon "kimaxolja" ezt a sorozatot, azóta is születnek hozzá kapcsolódó rövid történetek, novellák. Ezen kívül még két ismert "sorozata" van (már amennyiben a két könyvből álló duológiát annak lehet nevezni) ezeket fiataloknak írta, hasonlóan igzalmasak ezek is, mint A beavatott sorozat. Idén is megjelent már egy regénye, A kiválasztott címmel, erről nem sok információm van, hogy esetleg A beavatotthoz kapcsolódik, vagy egy teljesen más szálat visz tovább. 

Ez az a trilógia, amivel először film formájában találkoztam, utána vettem kézbe csak a könyvet. Ugyan nagyon régen láttam már, Négyest kizárólag Theo Jamesként tudtam csak elképzelni (és valljuk be őszintén, nincs is ezzel semmi baj :D ). Szóval a film meglehetősen nagy eltéréseket tartalmaz a könyvhöz képest, és pontosan ez az, ami a filmet olyan felejthetővé teszi (kivéve Négyest :D ) míg a könyvet már két napja befejeztem, és még mindig nem tudom kiverni a fejemből a mondanivalóját. Merthogy elég komoly van neki. Na de ne rohanjunk előre, kezdjuk az alapoktól. Úgy döntöttem, hogy nem bontom külön olvasmányélményekre ezt a három könyvet, ez így egyben alkot egy olyan egységet, ami külön-külön nem biztos, hogy értékelhetően meglenne. 

Szóval egy olyan világba csöppenünk, ahol mindenki csoportok szerint él egy kiürült, leharcolt nagyvárosban: a Bátrak, az Őszinték, a Műveltek, a Barátságosak és az Önfeláldozók. Minden csoportnak megvan a maga jellegzetes ruhaszíne (a Bátrak fekete, az Őszinték fekete-fehér, a Műveltek kék, a Barátságosak piros-sárga, az Önfeláldozók pedig szürke ruhákban járnak) és foglalkozása is. A családok ezekben a csoportokban élnek, és aki betölti a 16. életévét, annak lehetősége van arra, hogy a Választás Napján más csoportot válasszon. Merthogy ez végleges, onnantól a korábbi családi kötelékek megszűnnek és az új csoport lesz az új család. Aki pedig nem felel meg az alkalmassági vizsgákon, melyet beavatottá válásuk előtt teljesíteni kell, azok pedig csoportnélküliek lesznek, és életük végéig a város legrosszabb állapotban lévő részében kell nyomorogniuk és az Önfeláldozók segítségére szorulniuk. Itt csöppenünk be Beatrice életébe, aki Önfeláldozóként él bátyjával és szüleikkel. Szürke és ebből rettenetesen ki akar törni, mert nem érzi magában az Önfeláldozók alapvető tulajdonságait. A Választás Napját megelőzően egy szérum segítségével (óóó szérumból bőven lesz itt a későbbiekben) megkapják a fiatalok azt az eredményt, ahová tartozniuk kellene, de persze ennek ellenére is mehetnek abba a csoportba, amelyikbe akarnak. Beatrice ezen a vizsgán olyan eredményt kap, amire nem számít legvadabb rémálmaiban sem: Elfajzott. Ez azt jelenti, hogy nem egy, hanem két csoportba is tartozhatna, és még azok között is különlegesnek számít, mert benne három csoport minden tulajdonsága egyformán megvan. A vizsgáztatója, Tori közli vele, hogy ezt a titkot a sírba vigye magával, és az eredményeket meghamisítva Önfeláldozónak minősíti. A Választás Napján pedig Beatrice minden ellenérzése és félelme ellenére a Bátrakat választja csoportjául. Ekkor ugye megkezdődik a vesszőfutás, a lány bebizonyítja bátorságát már az első percben, emellett új nevet választ magának (Tris) és barátokat és persze ellenségeket is szerez. A próbák alatt (és azokon kívül is) sokszor életveszélyes helyzetekbe kerül, örök vetélytársa, Peter és barátai nem egyszer megpróbálják megölni, hogy ne taszíthassa le őket a lista éléről. Trist persze figyelemmel kíséri egy Négyes nevű kiképző, egy 18 éves fiú, akivel persze később romantikus kapcsolatba keverednek (és ahogy kapcsolatuk szorosabbra fonódik, úgy kerül elő a fiú eredeti neve is, úgyhogy idővel Tobias néven fog futni). Mikor Tris minden próbát kiállva beavatottá válik, egyik reggel arra kel, hogy az összes társa önkívületi állapotban menetel kifelé a Bátrak központjából, és Tobiason és rajta kívül mindenki veszett öldöklésbe kezd az Önfeláldozók területén. Tobias és Tris rájönnek, hogy ezt a nyakukba fecskendezett szimulációs szérum hatására kezdik, ám ennek megállítása közben Tris szülei életüket vesztik és Tris kénytelen lelőni a legjöbb barátját is. Elég sok halállal találja hirtelen szembe magát a fiatal lány, folyamatosan emészti őt a bűntudat, a gyász, mely végigkíséri ezt a három kötetet. A szimulációt sikerül megállítani, és kiderül, hogy mindezek hátterében a Műveltek vezetője, Jeannine áll, aki megpróbálta megöletni az összes Önfeláldozót, mert azok tudták azt a titkot, amit ő semmiképpen sem szeretne senki tudomására hozni. Ezután persze Trisnek és Tobiasnak menekülniük kell néhány Önfeláldozó, és azóta a Műveltekhez beavatott Caleb (Tris testvére) társaságában. A kis csapat a Barátságosaknál talál menedéket, de csak átmenetileg. Itt megtudhatjuk Tobias gyűlölt apjától, hogy tényleg van egy titok, ami, ha napvilágra kerülne, felforgatná az egész város életét. Persze izgalmas akciójelenetek közepette sikerül csak kimenekülniük a rájuk támadó Műveltek és áruló Bátrak támadásából, és jobb híján a csoportnélküliek kommunájában vegyülnek el, akiknek a vezetője nem más, mint Tobias halottnak hitt édesanyja, Evelyn. Értelemszerűen az eddig teljes láthatatlanságban és elnyomásban élő nő nem kedveli fia választottját, ezért vonakodva vonja csak bele Trist és a többieket a Műveltek hatalmát megdöntő terveibe. A második rész nagyjából erről a szervezkedésről és magáról a harcról szól. Értelemszerűen Tris szembemegy ezzel az egésszel, mert eltökélt célja megszerezni azt a titkot, amelyet védelmezve a szülei az életüket adták. Ennek érdekében fiúja apjával, Marcussal (Tobias háta mögött - van is ebből néhány párkapcsolati problémájuk...) szövetkezve megszerzi azt a file-t, ami a súlyols titkot rejti: a város egy kísérleti telep, melyet a kormány irányít, és az emberek borzalmas tetteinek újbóli elkövetésének megakadályozása végett hozták létre. Evelyn érthető módon nem örül annak, hogy ez napvilágra kerül, de mivel nála és a csoportnélkülieknél van az összes fegyver, hőseink nem tudnak mit tenni. A harmadik kötet elején járunk, és Tobiasnak egy egyszerű csellel sikerül kijutnia egy maroknyi emberrel. Megindulnak a városfalon túlra, ahol már várják őket: a Genetikai Hivatal munkatársai (közöttük több halottnak hitt régi kedves barát) folyamatosan figyelemmel kísérték őket, így tudtak a szökésről is. Tris rettenetesen megütközik azon, hogy minden lépését figyelték, de nagy vendégszeretettel fogadják őket, és ámul-bámul a kinti világon. A Hivatalban eltöltött napok-hetek során nyilvánvalóvá válik két nagyon fontos dolog: Tris édesanyja messze nem az volt, akinek vallotta magát; a Hivatal pedig anyagi megfontolásokból mindent elkövet azért, hogy a kísérleti Chicagot fenntarthassák, és az ottani lázadozás a legkevésbé sem vet jó fényt erre, eppen ezért az egész város memóriáját tervezik kitörölni egy vírus formájában lepermetezett szérummal. Merthogy időközben a városban megalakult a Hűségesek csoportja, akik megpróbálják megtörni Evelyn csoportokat eltörlő és mindenkit egy nagy csoportnélküli csoportba (???) beolvasztő törekvéseit, és visszaállítani a régi rendet. Gondolhatjátok, micsoda lőporos hordó az egész város. A Hivatalban pedig a génsérültek próbálják megdönteni a tiszta génállományúak (Elfajzottak) hatalmát, ezért ebben a feszültséggel terhes légkörben igyekszik Tris és Tobias a kapcsolatukat megőrizni és a jó oldalhoz csatlakozni. Tervet eszelnek ki, és különválnak, hogy megmentsék a várost és egy egyenlőségen alapuló vezetést hozzanak létre, hogy ne legyen többé szükség háborúra. Izgalmas és borzalmas események közepette sikerül-e tervük és találkoznak-e újra, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Véleményem szerint nagyon jól sikerült sorozat ez. Nagyon olvasmányos, izgalmas, bőven van benne az emberi érzelmekből: szerelem, barátság, gyász, bűntudat, félelem, fájdalom... Minden, ami az életet jellemzi. Elég kemény témákat feszeget, és a legvége számomra egy óriási meglepetés volt. Nem maga, ami történt (bár az is) hanem a mondanivaló. Sosem gondoltam volna, hogy az írónő ezt hozza ki a végéből, és olyan ütősre sikeredett, hogy még mindig ezen jár az eszem. Nagyon lekötött az írónő stílusa, alig vártam, hogy olvashassam. És tényleg elképesztően kreatív ötlet ez, egy ilyen társadalmat megalkotni nem mindennapi gondolkodásra vall. Nekem Tris mondjuk egy iciripicirit sok volt néha, állandóan kínlódott valamivel, vagy testi vagy lelki bajaival, Négyes/Tobias pedig szerintem az az álompasi, akit mindenki megálmodik magának. Ketten pedig elég jók, én nagyon-nagyon drukkoltam nekik végig, és hát valljuk be, a körülmények nem voltak épp a legideálisabbak a számukra. Szerintem egy nagyon jól felépített, összerakott, ütős trilógia ez. Valamiért nagyon vonakodtam elolvasni, évek óta a polcon állt ez a három könyv, de nem bántam meg. Tetszett. Lehet, hogy még egyszer elolvasom. Tegyétek meg ti is, szívből ajánlom mindenkinek (bár szerintem ezt a fajta tinédzser lelkületet és -mentalitást, ami benne van, a fiatalok jobban tolerálják) annak ellenére, hogy az írónő szerintem ezt a fiatalabb korosztálynak szánta, ifjúsági regénynek mégis túl kemény. Szóval aki teheti, olvassa el mindenképpen, nem fogja megbánni!

Jó olvasást kívánok!