Robin Cook: Kóma című regénye méltán híres orvosi krimi. Izgalmas, talányos, akciódús történet olyan eseményekről, amik a mai világban is előfordulhatnak. A főhősnő, Susan Wheeler orvostanhallgató, gyakorlati képzésének első napján darázsfészekbe nyúl: túlságosan megérinti, ahogy egy vele egykorú, rutinműtéten átesett nő nem ébredt fel az altatásból, ezért nyomozni kezd, hogy kiderítse a sorozatos kómába esések okát. Tartsatok velem és Susannel, aki néhány nap alatt olyan hátborzongató helyzetekbe keveredik bele, amilyeneket mi el sem tudunk képzelni. 

Dr. Robin Cook 1940-ben,  New York városában született orvos és író, aki rengeteg eladott könyve ellenére is inkább orvosnak tartja magát, mint írónak. Élettörténetéről olyan hű de sok információ nem áll rendelkezésre, nem az a tipikus, sokat sodródott író típus. Orvosnak tanult, tanulmányait a Columbia, a Wesleyan majd a Harvard Orvostudományi karán végezte. Tagja volt az USA Haditengerészetének is, ahol mélytengeri búvárként "dolgozott", első regényét egy tengeralattjárón írta. Nagyon sportos típus, szeret kosárlabdázni és biciklizni. Fleleségével egy közös gyermekük született. Elmondása szerint egy könvyet körülbelül 1 év leforgása alatt ír meg: először jön az ihlet, majd utánajár, továbbképzésre megy a témában vagy kollégái segítségét kéri. Maga az írás nagyjából két hónapot vesz igénybe. Visszatérő szereplője, dr. Jack Stapleton igazságügyi orvosszakértő, sok jellemvonásában magára az íróra hajaz. Rajta kívül még két "retúr" karaktere van, egy rendőrnyomozó és egy másik igazságügyi orvosszakértő - nos a Kóma kilóg e regények sorából, mert egyikük sem kapott szerepet benne. Regényei közül számtalan került megfilmesítésre, valamelyikből még sorozat is készült. Leghíresebb az 1978-ban bemutatott Kóma c. film (én még nem láttam, de tervezem megnézni). Cook viszonylag sokszor járt már Magyarországon, a 2000-res évek eleje óta mintegy 4 alkalommal dedikálta műveit és találkozott rajongóival. Első regénye, A gyötrelem éve 1972-ben jelent meg, mely egy önéletrajzi ihletésű mű, de csak Amerikában lett sikeres. A hírnevet a Kóma hozta meg neki 1977-ben, innentől kezdve folyamatosan felfelé ívelt a karrierje. Összesen 36 könyvet írt eddig. Célja az volt, hogy műveivel közelebb hozza az orvostudományt (és annak nehéz és sötét oldalát is) a mindennap emberéhez, emellett foglalkozott bioterrorizmussal, műhibákkal és egyéb, akkoriban aktuálisnak számító témákkal. Ő volt az első író, aki az orvostudománnyal ötvözte a krimi műfaját, létrehozva egy izgalmas, új, sötétebb regényvilágot teremtett meg. 

Maga a cselekmény egy picike előjátékkal kezdődik: 1976.02.14. napján egy fiatal, huszonhárom éves nő fekszik a műtőasztalon, egyszerű, rutin nőgyógyászati küret elvégzése céljából. Megismerjük az altatóorvost, a műtőorvost, majd megkezdődik a műtét, de az orvos körültekintő, már-már szőrszálhasogató alaposságának ellenére a beteg nem ébred fel a mélyaltatásból. Kilenc nappal később egy orvostanhallgató, Susan Wheeler kollégiumi szobájában készülődik, hogy megkezdje sebészeti gyakorlatának első napját a híres Boston Memorial Kórházban. Susan gyönyörű, fiatal, szintén huszonhárom éves nő, aki úgy érzi, hogy hátrányosan értinti a férfias orvosi szakmában, hogy nő, ezért bizonyítania kell; de mégis rendkívül bizonytalan és fél, hiszen a gyakorlati orvoslás nagyon más, mint az elméleti. Aznap reggel találkozik először Nancyvel, a kómában fekvő, vele egyidős lánnyal, akinek az életben tartása az intenzív osztály fő feladata most. Susant rendkívüli módon megérinti a fiatal nő esete, és az is, hogy a többi orvost egyáltalán nem. Az öt fős orvostanhallgatói csapat mentora egy fiatal sebész, Mark Bellows, azonnal erős szimpátiát érez a gyönyörű lány íránt, de tudja, hogy előmenetelét a legkevésbé sem szolgálná ez a kis kaland a medikával. Őt sem izgatja a kómás beteg, gépiesen osztja a nő ellátását szolgáló feladatokat. Susant az zökkenti ki első napja első megdöbbenéséből, hogy elküldik egy beteghez infúziót bekötni, aki egy sportsérülés miatt vár egy rutin térdműtétre. Sean (a focista) persze rögtön randit kér a lánytól, éppen ezért is borzad el olyannyira Susan, mikor kiderül, hogy a kórház következő kómás betege nem más, mint a fiatal férfi, aki olyannyira szimpatikus volt neki. A medika ekkor (számomra indokolatlannak tűnő) vesszőfutásba kezd az idővel, az orvosokkal és mindenkivel szemben, hogy kiderítse, mi áll a sok kómás beteg hátterében. Hiszen azért ez nem egy "népbetegség", és mint tudjuk, nem különösebben gyógyítható. Susan ellógva a gyakorlatokat, fondorlatosan, szépségét és talpraesettségét kihasználva egyre több információt rak össze a betegekkel kapcsolatban, de sajnos a főorvosok oldaláról nagyon-nagyon csúnya ellenállásba (sokszor durva, szinte már tettlegességig fajuló viselkedésbe) ütközik. Egyedüli segítője Dr. Stark, a sebészeti részleg vezető főorvosa. Ahogy Susan egyre közelebb jut a megoldáshoz, úgy kerül egyre életveszélyesebb helyzetekbe: egy bérgyilkos először komolyan bántalmazza és megfenyegeti, utána pedig megpróbálja megölni. A kimerült, már kissé paranoid Susan Bellowsnál próbál megnyugvást és segítséget találni, ám az ambíciózus fiatal orvos bimbózó kapcsolatuk ellenére is úgy gondolja, Susan túlságosan sokat pörög egy ilyen jelentéktelen ügyön. Susan pedig addig feszegeti a húrt, míg hirtelen a hirhedt 8-as műtő asztalán találja magát... Hogy újabb kómás beteggel gyarapszik-e a Memorial és a Jefferson Intézet létszáma, azt megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Robin Cook számomra egy nagy meglepetés volt. Azon kívül, hogy anyukám polcán ott sorakozott mindig is vagy 15 rongyosra olvasott könyve gyomorforgató (bocs, én nem bírom az ilyen véres-orvosi dolgokat) borítórajzokkal, soha semmit nem tudtam róla, nem is gondolkoztam rajta. Aztán úgy gondoltam, hogy eljött az idő, hogy (éppen egy altatásos rutinműtét előtt - a fene sem tudta, hogy miről szól ez a könyv) elolvassak egyet, és ez a Kóma című tűnt a legígéretesebbnek. Nos ami nekem nem tetszett ebben a regényben (ami egyébként összességében nagyon jó) hogy véleményem szerint amikor férfi írónak van női főszereplője, abból általában nem sül ki túl sok jó; és mindig indokolatlanul sokszor olvashatjuk leírva a "mellbimbó" szót. Itt sem volt másként - az eleje egy kicsit olyan tiniregényesnek tűnt számomra: a gyögyörű, de önbizalomhiányos nő, aki úgy érzi, hogy mindenkit le kell nyomnia, hátrányból indul és egyébként a cselekmény első órájában legalább három férfival flörtöl; és voltaképpen ebből azt lehet leszűrni, hogy a nők nem vágynak másra, csak testi szerelemre és munkára. Akinek nem inge ugye... De a bennem rejlő feminista éppen ezért nem szereti a férfi által kreált női főszereplőket. Aztán meg nagyon hirtelen jött a váltás a nagyon akciódús részre, ami viszont tényleg nagyon-nagyon izgalmas volt, ez ellensúlyozta számomra az elejét. Viszont akárkit megkérdeztem, aki olvasta ezt a regényt, senki sem érezte ezt a fajta jellemvonást, amit én fentebb leírtam, szóval valószínűleg én vagyok túl kritikus. A másik, hogy körülbelül az egyharmadánál már tudtam, hogy miért történnek ezek az esetek, számomra elég nyilvánvaló volt, de már annyi krimit olvastam, hogy bármelyik könyvben kb a gyilkos első megszólalása után tudom, hogy ő lesz az. Már nem lehet meglepni. Viszont az, hogy mindezek ellenére, hogy szerintem nem annyira lát bele a női lélek rejtelmeibe és rögtön tudtam, hogy ki áll az egész mögött, mégis nagyon tetszett, azt mutatja, hogy ez a pasi zseniálisan ír, én pedig túl szőrszálhasogató vagyok. A befejezése elképesztően jó, a férfikarakterek is nagyon el vannak találva. Egészébe véve nekem egy nagyon jó olvasmányélmény volt, és egészen biztos vagyok benne, hogy fogok még tőle könyveket olvasni. Mesterien ért a feszültség fenntartásához, azt le kell szögeznem. Egy krimi esetében ez a legfontosabb, a többi csak elenyésző töltelék. Én ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas regényeket, a krimiket, az akciót, érdeklik az orvosi műveletek (nincs benne semmi gyomorforgató, ezért kezeskedem, én, aki magától a borítón szereplő rajzól rosszul tud lenni) biztos vagyok abban, hogy nagyon fogja élvezni az olvasás minden percét!

Jó olvasást kívánok!