Raquel J. Palacio: Az igazi csoda című regénye egy fantasztikus érzelmi hullámvasút, tele nevetéssel és könnyekkel. A történet főhőse egy kisfiú, August "Auggie" Pullmann, aki a genetika fondorlatainak köszönhetően meglehetősen komoly arcdeformációval született - és emiatt folyamatosan ki van téve az emberek bámuló, rémült, ijedt, undorodó és egyéb pillantásainak. Auggie életének legnehezebb időszaka akkor kezdődik, amikor iskolába kell mennie: hogy társai miként fogadják, és hogy éli meg élete első tanévét a kisfiú, megtudhatjátok, hogyha velem tartotok!

Raquel J. Palacio 1963-ban született egy Kolumbiából Amerikába bevándorolt családban. Foglalkozását tekintve író és designer. Leginkább gyermekeknek szóló regényeket ír, Az igazi csoda című is igazából a gyermekeknek és a felnőtteknek szóló irodalom határán mozog. A regény 2012-ben jelent meg és szinte rögtön a NYT Bestseller listájának élére ugrott. Az írónő számos díjat bezsebelt ezért a szuper regényért, melyet 29 nyelvre fordítottak le és 2017-ben pedig elkészült belőle a filmváltozat is (én láttam, nagyon jó kis film, Julia Roberts csodálatos benne, mint mindig). Az írónő még három, a regényhez kapcsolódó, de annak szerves részét mégsem képező "spin-offot" írt, amelyek tudomásom szerint magyarul nem jelentek még meg ezidáig (ezek inkább illusztrációk, listák, ilyesmik, amikről szó esik a regényben). Raquel J. Palacio jelenleg New Yorkban él férjével és két fiával. Ennél több infót sajnos nem találtam az írónőről, csak spanyolul, úgy meg nem tudok. 

Tegye fel a kezét, aki emlékszik rá, hogy közösségbe kerülése után egyszercsak rá esett a csúfolódós kör? Volt sok magányos nap, kiközösítés, fájó megjegyzés és keserű gondolat azzal kapcsolatban, hogy milyen gonoszak is tudnak lenni a gyerekek, akik körülvesznek minket. Pedig igazából nem is volt semmi kirívó rajtunk igaz? Nos, kis főhősünk egészen "kimaxolta" ezt az érzést, hiszen a kis Auggie rettenetes arcdeformitással született, melynek következtében rengeteg plasztikai műtétet kellett elszenvednie, hogy jelenlegi (mindenki szerint még mindig borzasztóan ijesztő) arcát megkapja. Szüleivel és testvérével, Viával, meg kutyájukkal, Daisy-vel élnek New Yorkban. A történet egybként kb. akkor játszódik, mikor az írónő megírta, napjainkban. A cselekmény Auggie első valódi iskolai tanévét foglalja magába (addig magántanuló volt) az iskolakezdés előtti napoktól kezdve egészen a tanévzáróig. Egyébként az egész időszak összes eseményét több szempontból ismerhetjük meg: többször is "nyilatkozó" elbeszélőnk Auggie, de barátai, a testvére és testvérének barátnője is bőven hozzátesz az eseményekhez vagy éppen az előzményeket ismerteti. Szóval Auggie meghökkentő külseje miatt (bármennyire is megszokta már azt) eléggé vonakodva fogadja el, hogy az idei tanévet már kortársai között fogja eltölteni. Családja támogatja és próbálnak belé lelket önteni, az igazgató pedig megszervezi a legtoleránsabb tanulókból álló köszöntő- és körbevezető brigádot, hogy Auggie-nak az első napokban már legyenek barátai, vagy legalább 1-2 ismerős arc. Persze a gyerekek nehezen titkolják meghökkenésüket és hiába minden kedvesség és figyelmesség, a legkevésbé sem tudja egyikük sem kezelni a kialakult helyzetet. Az első napon mindenki elborzadva bámulta Auggie-t, a kisfiúnak értelemszerűen soha többet nem akaródzik iskolába menni. Egyetlen kislány, Summer volt az, aki odaült a furán és esetlenül evő Auggie mellé az étkezőben. Rajta kívül Auggie még egy fiúban lel barátra, Jack Will személyében. Az iskola a Halloweeni ünnepségig úgy-ahogy jó hangulatban telt főhősünk számára, akkor azonban beöltözve véletlenül kihallgatta Jack Will beszélgetését az iskola szépfiújával: fiú azt mondta, csak azért barátkozik Auggie-val, mert az igazgató rájuk parancsolt. Ez persze Auggie lelkét teljesen összetöri, emellett a család szeretett házikedvence is elpusztul, így Auggie már csak Summerre számíthat, mint barátjára. Időközben azért bepillantást nyerhetünk Jack Will életébe és Viáról is kiderül, hogy hiába szereti mindennél jobban az öccsét, valahogy nem akaródzik neki a családot meghívni az év végi színdarabra, hogy ne derüljön ki testvére problémája. Meg ugye azért kiderülnek a családról olyan apró "kulisszatitkok" is, melyek arra engednek következtetni, hogy Via kicsit több szülői figyelemre vágyna - amit szerintem nem is róhatunk fel neki. A történetben minden olyan elem megtalálható, ami egy átlagos amerikai iskolát azzá tesz, ami: tanulmányi versenyek, kiállítások, sportesemények és persze a végén egy naagy-nagy kirándulás. Auggie nagy reményekkel indul neki a hosszú útnak - immáron újra Jack Willel az oldalán - nem is számít arra, hogy milyen kalandba keveredik. Hogy megtudjátok, mi az az igazi csoda, ami megtörténik Auggie-val, nincs más teendőtök, mint elolvasni a könyvet!

Nekem személy szerint nagyon-nagyon tetszett ez a könyv. Az igazat megvallva, szerintem eléggé a felnőtteknek és a gyerekeknek szóló könyvek határmezsgyéjén táncol ez a regény: a cselekmény alapján inkább gyerekeknek szól, hogy miként legyünk toleránsak és fogadjuk el a társainkat olyannak, amilyenek, a csúfolódás csúnya dolog, stb.; másrészt azért Auggie állapota/kinézete egy kicsit szerintem erős egy kisgyereknek, meg elég hosszú, tartalmas a könyv, nem tudom egy Auggie korú gyerek boldogulna-e vele. Én nem tudtam ezek miatt eldönteni, hogy ki a pontos célközönség, szerintem bárki elolvashatja, aki kedvet érez hozzá. Rengeteg humor van benne, nekem kifejezetten tetszett, hogy Auggie (jó, gondolom nagyon választása nem volt) ilyen jól, viccesen kezeli az arcát érintő "másságot". A szülőknek nincs olyan rengeteg szerepe a könyvben, aki még a kedvencem volt, az Via, Auggie nővére, aki egy kis megbicsaklástól eltekintve mindig kihúzta öccsét a rosszkedv vagy a szomorúság gödréből. Meg azért neki sem lehet könnyű, én is sok helyen látom, ahol esetleg az egyik gyermek valamiért több figyelmet igényel, hogy a testvéri szeretet ugyan rendkívül határtalan, de azért megjelennek kisebb-nagyobb jelei annak, hogy azért ez nem egy könnyű helyzet na. Szerintem ez egy csodaszép történet, az olvasó könnye hol a sírástól, hol a nevetéstől folyik. Megható, tanulságos és az olvasó visszanyeri tőle az emberekbe vetett hitét - ami valljuk be, nem egyszerű. Szívből ajánlom mindenkinek, fiatalnak, idősnek, minden nemű olvasónak, mert valóban egy igazi csoda tanúi lehetünk olvasás közben. 

Jó olvasást kívánok!