Darcey Bell: Egy kis szívesség című regénye valahol a pszichothriller műfajának magasságában mozog: hátborzongató és letehetetlen, és garantáltan felborzolja az olvasó kedélyeit. Tartsatok velem és ismerjétek meg Stephanie és Emily, a két kertvárosi anyuka barátságát, majd az egyikük hátborzongató eltűnésének rettenetes történetét!

Darcey Bell nem különösebben sokat publikált írónő, ezért még nem áll rendelkezésre az életéről túl sok információ (vagy csak én nem találtam meg). Annyit sikerült leszűrnöm, hogy a könyvnek és a filmnek is van Wikipédia meg IMDB meg mindenféle oldala, de az írónőnek nincs, szóval ez elég szokatlan. Mindenesetre 1981-es születésű, amerikai írónőről van szó, akinek ez az első (és eddig egyetlen) regénye, amely 2017-ben jelent meg. Ugyan nem lett NYT Bestseller, mégis idén már elvileg meg is jelent belőle a filmváltozat is (javítsatok ki nyugodtan, ha tévednék - megnéztem és tényleg szeptember óta játszák a mozik). Az írónő egyébként Chicagoban tanítónőként dolgozik. A regény hozzánk kb a filmmel együtt érkezett meg, a könyves webáruházakban szerintem bárki néhány napon belül hozzájuthat. (érdemes, én nem tudtam letenni).

Maga a történet úgy kb. napjainkban játszódik, New Yorktól 1-2 órányi vonatútra, egy Connecticut állambeli kisvároskában. Az egyik főszereplő Stephanie, egy özvegy fiatal nő, aki egy szem fiát neveli és napközben blogot ír, melynek hatalmas olvasói tábora van világszerte. Stephanie kicsit önbizalomhiányosnak tűnik, megerősítést mindig olvasótáborától kap és elképesztő módon törekszik arra, hogy a legtökéletesebb anya legyen. A történet első részében kizárólag az ő blogbejegyzéseiből és gondolataiból ismerjük meg a kialakult helyzetet és a barátnőjét, Emilyt. Emily a másik főszereplő, aki férjével, és kisfiával (aki Stephanie gyerekének a legjobb barátja) élnek néhány utcával odébb Stephanie házától, és Emily egy menő divatcégnél dolgozik, férje angol és ingatlanokkal foglalkozó üzletember. Nagyon jómódúak, Emily pedig rengeteget utazik New York és az otthona között. Megismerhetjük a két nő kapcsolatát Stephanie szemszögéből, mely meglehetősen idillinek és kereknek tűnik: a gyerekekkel eltöltött délutánok, a borozgatások, a filmnézések mind-mind azt erősítik meg bennünk, hogy ez a két nő sülve főve együtt van, imádják egymást, ismerik egymás legbensőbb titkait. Aztán egyszercsak Emily eltűnik és Stephanie pánikba esik, hívja a férjet, az anyát, az anyóst, mindenkit és még a blogján is segítséget kér: ennek ellenére nem nagyon akaródzik rajta kívül senkinek sem aggódni. Végül a rendőrség is bevonásra kerül, és ahogy telnek-múlnak a hetek, Stephanie és Sean, Emily férje között egyre szorosabb kapcsolat alakul ki. A nő megpróbál barátnője fiának anyja helyett is anyja lenni, majd ez a szerep ott válik igazán fontossá, amikor meg is találják Emily holttestét egy tóban. Emily gyönyörű gyűrűje a holttesten és a DNS-egyezés minden kétséget kizáróan meggyőzi Seant és Stehpanie-t, hogy a szeretett Emily halott. Sean és Stephanie idővel szenvedélyes viszonyba kezdenek, mely addig fajul, hogy Stephanie beköltözik Emily régi holmijai közé. Időközben elég furcsa dolgok derülnek ki a blogger anyukáról is, maradjunk annyiban, hogy meglehetősen sok és perverz rejtegetnivalója van neki is. Ám a boldog családi idillt megzavarja az, mikor Nicky, Emily fia azzal tér haza, hogy találkozott az iskolánál édesanyjával, aki üdvözli Stephanie-t, és ezt megerősítendő a gyerekből árad az anyja parfümjének a jellegzetes illata... Stephanie értelemszerűen frászt kap (én is azt kapnék, ha az elhamvasztott, szétszórt és meggyászolt barátnőm, akinek nem mellesleg a férjével élek, egyszer csak üzen nekem a fián keresztül) és elszabadul a pokol: de azt, hogy csak Stephanie képzelete játszik vagy ennél valami sokkal borzalmasabb áll a háttérben, megtudhatjátok, hogyha elolvassátok a könyvet!

Nekem személy szerint nagyon-nagyon tetszett ez a könyv, a vége hátborzongató és van benne több váratlan csavar is. Eléggé a letehetetlen kategóriába sorolható, és tetszett, hogy végül úgy jöttem rá arra, hogy mi történt, hogy mindenki szemszögéből megismertem az eseményeket. Ez mondjuk menőbb, mint amikor csak egy mesélő van, a szereplők elképesztő mértékű kidolgozottságára utal. Nem az a tipikus könyv, amit még 20x el fogok olvasni, a filmre viszont nagyon kíváncsi vagyok. Kicsit nekem apró részleteiben hajazott a Holtodiglan c. regényre, de messze nem volt olyan őrült ez az egész. Elég egyedi és kreatív ötlet az alaptörténet, nekem mégis már az elején elég nyilvánvaló volt, hogy mi fog a későbbiekben történni. (ennek ellenére azért jócskán meg is lepődtem) Az viszont biztos, hogy azt az érzetet kelti, hogy soha senkiben nem bízhatunk meg. Meg azt, hogy a nők elképesztően gonoszak tudnak lenni és a mai világban igazából bármikor "farkast" kiálthatnak. Elég sokat kufircolnak benne (de azért nem egy Szürke nemtomhány árnyalata) gyerekeknek nagyon nem ajánlom, de aki szereti a pikáns és hátborzongató, olyan "tuti, hogy valaki figyel kintről" érzetet keltő történeteket, az mindenképpen olvassa el, ez lesz az új kedvenc könyve!

Jó olvasást kívánok!