James Dashner: Halálkúra című regénye az Útvesztő trilógia befejező része. Aki még emlékszik Thomas elképesztő kalandjaira és az átélt veszedelmekre, annak ez a rész is tartogat bőven izgalmakat. Tartsatok velem, és tudjátok meg, hogy nyugalomra lelnek-e főhőseink vagy sem ebben a pusztuló, fertőzött világban!

James Dashner életéről Az Útvesztőről szóló bejegyzésemben olvashattok, itt csak annyit osztanék meg, hogy Amerikában 2011-ben jelent meg a könyvespolcokon a Halálkúra, hozzánk csak 2015-ben érkezett meg; és sajnos ez a rész sem lett NYT Bestseller.

Magát a történet ismertetését megint némi SPOILERREL kell kezdenem, hiszen a bejegyzésekben próbálom nem lelőni a könyvek végét, úgyhogy aki még nem olvasta a második rész végét és nem szeretné, ha idő előtt megtudná a csattanót, akkor a következő zárójeles részt ugorja át.

[Szóval Perzseltföldön Teresa és Aris lépre csalják Thomast, aki ezáltal bekerül abba a hegyoldalba vájt szobába, ahol az égegyadta világon semmi sem történik vele. Az ajtó kinyílik és rájönnek mindhárman, hogy már csak pár percük van elérni a védett menedékhez. Minden még megmaradt tinédzser fut egy, a homokban elhelyezett kis zászlócska felé, majd megnyílik a föld és kapszulák tűnnek fel, melyekből szörnyűséges szörnyek jönnek elő. Persze villámvihar van mindeközben és mindenki azokkal a dögökkel küzd, mikor eléggé megfogyatkoztak a gyerekek és a lények is, egy VESZETTes Berg (valami bazi nagy katonai helikopter) jön értük és úgy ahogy mindenki felpattan rá, aki túlélte a villámokat meg a szörnyeket. Thomas álomba merül Teresa, Brenda és a többiek társaságában, majd mikor felébred, egy hófehér gumiszobában találja magát egyedül.]

Thomas már sokadik hetét töltötte egyedül fürdés és egyebek nélkül a fehér szobába bezárva, és ez nagyon kezdte őt az őrület felé sodorni. Napjait emlékeinek felidézésével és az ajtó bámulásával töltötte. Mikor az ajtó végre kinyílt, hát ki mással találkozunk újra, mint a második rész elején feltűnő Patkányemberrel, akiről kiderült, hogy ő a veszett igazgatóhelyettese, és ő irányítja az egész kísérletet, melynek az a lényege, hogy a Kitörés nevű vírus ellenszerét megtalálják. Ehhez kellenek a gyerekek, akik közül a legtöbben immúnisok a betegségre, míg mások nem, és az ő agyi funkcióikat vizsgálták az általuk generált kísérletek során (mint pl. az Útvesztő vagy a Perzsetföldi túra). Elmondta továbbá, hogy keresik a Végső Jelöltet, de még nem fixálódott, hogy ki lesz az pontosan. Majd meginvitálta Thomast fürdés után a többi társával együtt, hogy kivegyék az emlékeiket blokkoló „Memória-tolvajt” a fejükből (amin keresztül egyébként irányítani tudták őket és különféle érzékcsalódásokat tudtak bennük kelteni). Természetesen Thomas és Minho immúnisok, míg legjobb barátjuk Newt nem, akiről kiderült, hogy már meg is fertőződött. Kissé paprikás hangulatban telik a várakozás, majd ki más, mint ez a hármas és Brenda (akiről kiderül, hogy a VESZETT alkalmazottja) nagy közelharc árán megszöknek, mert köszönik szépen nem állnak be a sorba a régi emlékeikért. Denverben kötnek ki, mert tudomásuk szerint ott van a csapat másik fele, akik már emlékeznek, de persze nyomuk sincs és Thomasból végül nagy harcok árán egy Hans nevű doktor kiszedi a Memória-tolvajt. Erről nem nagyon tesz a történet említést, hogy Thomast elözönlenék a régi szép emlékek, de akkor még 400 oldallal megnőtt volna a regény hossza, így gondolom nem erre akarta az író a hangsúlyt fektetni. Denverben újra találkozunk a halottnak hitt Gallyval, aki jófiú lett és bánja, amit Thomassal és barátjával tett. Hőseink megismerkednek a Jobb Kar nevű szervezettel, mely ugyanazt akarja, mint a VESZETT, csak első hallásra szimpatikusabb módon. Newt bekerül egy Buggyant Palotába, merthogy tényleg elkezdtek megmutatkozni rajta a tünetek, és az egész történet átfordul olyan zombis-harcolós rettenetté, mikor Thomas találkozni akar a Jobb Kar vezetőjével, és megtudni, hogy mit akarnak azzal a tömegnyi immúnissal, akit mindenhonnan ellopkodtak. Szóval itt tényleg zombi invázió jön, melynek vége az, hogy Thomas élete legfájóbb tettét kényszerül megtenni, melyre Newt kényszeríti és az egész őrületnek az lesz a vége, hogy újra a VESZETT épületében találja magát egy fegyver-hatástalanító kütyüvel, a Patkányember, Jensen oldalán. Hogy egy kicsit maradjunk a zombis vonalon, Jensen meg két másik orvos közlik Thomassal, hogy ő a Végső Jelölt és ez azzal a megtisztelő feladattal jár, hogy elaltatják, felnyitják a fejét és addig piszkálják az agyát, míg meg nem hal, de nem baj ez, mert időközben lehet, hangsúlyozom: lehet, hogy megtalálják a vírus ellenszerét. Thomas nem éppen repes és a választási lehetőség felajánlása ellenére már altatják is, közben betörnek a Jobb Karosok és Thomast Paige kancellár (??) megmenti, aki egy levelet hagy neki, melyben megmutatja neki az utat egy jobb világ felé. Thomas altatás után azonnal pattan (nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem mikor altattak, utána két napig azt sem tudtam hol vagyok, meg szédültem, és leginkább pihentem, de ez a csávó tud valamit ezek szerint) és a megmaradt barátaival együtt újra az Útvesztőben találja magát Siratókkal meg mindennel, meg 500 immúnissal, akiket ott rostokoltattak addig. Természetesen a Jobb Kar berobbantja az épületet, egy rakat ember meghal, köztük több főszereplő is, de azt, hogy Thomas és megmaradt csapata ebben a düledező épületben eljut-e a Kánaánt jelentő Falkapuig: megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!

Hogy őszinte legyek, egy ideig most nem fogok trilógiát olvasni és megosztani veletek (pedig van még egy a polcon) mert nekem ez túl izgalmas és túl hosszú volt így egyszerre. Lehet, hogy ez az én galamblelkem meg türelmetlenségem okozata, de már a végére nem bírtam az izgalmakat, egyszerűen nem is értettem, hogyan lehet még mindig fokozni ezt az egészet. A végén a csattanó marha jó, ütős, de az oda vezető út számomra volt kimerítő, hát mit szóljon ez a csóró Thomas? Egyébként ez a rész is letehetetlen volt, tényleg az ember a körmét tövig rágta le, de nekem már tényleg sok volt, nagyon vágytam már más olvasmányra. A zombis rész egyébként is csak tetézte ezt az érzést, nem vagyok annyira oda az ebben a témában született művekért. A másik, ami nekem hiányzott a történetből, hogy én nagyon vártam a régi emlékeket, hogy kb. berobbannak Thomas fejébe, néhány emlék álom képében meg is jelent, de nekem ez a várva várt nosztalgia vagy beteljesülés hiányzott, én nagyon kíváncsi lettem volna arra, hogy mi volt Thomasszal korábban. Az a rész nagyon tetszett, hogy újra visszamentek az Útvesztőbe, ott kezdődött minden és szerintem ez egy zseniális húzás volt. Thomas és Newt között lezajlott eseményeket megsirattam, nekem Newt volt a másik kedvencem, rossz, hogy így ért véget a kapcsolatuk. Félre ne értsetek, nem lehúzni akarom a könyvet, mert nagyon jó egyébként, az egész trilógia is, csak nemtudom, én most úgy nem voltam erre olyan vevő, nekem már túl hosszú és túl izgalmas volt. De ugyanez volt a Vándorsólyom kisasszony könyvekkel, az Útikalauz sorozattal és ez lesz a Beavatottal is, ha egyszer rászánom magam. Nem bírok ennyire összefüggő könyvekből ennyit olvasni, kivétel a Harry Potter, az nemtudom mit tudott, azt sosem sürgettem, bár az sosem úgy ért véget, hogy a történet következő mondata a másik könyvben kezdődött. Megnéztem egyébként az első filmet (a férjem most olvassa a 2. részt, úgyhogy még csak azt néztük meg, nehogy ne legyen izgalmas neki) és egy csomó minden összeállt a fejemben, például arról, hogy miért őrültek meg azok, akiket a Sirató megszúrt. Szóval én ajánlom nektek ezt a könyvsorozatot, talán ha nem olyan feszített tempóban olvassátok, mint én, akkor nem lesz az az érzésetek a végére, mint nekem. Akit ismerek és olvasta, az mind ódákat zengett róla, nekem is tetszett, tényleg izgalmas és lebilincselő, úgyhogy olvassátok bátran!

Jó olvasást kívánok!